Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-5
\ Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő 18. 81 hogy a szürke proletár nem akarja terméséből a felesleget átengedni. Igenis, kötelességünk mindnyájunknak odaadni feleslegünket, mert iparos nélkül, kereskedelem nélkül, szellemi munka nélkül a földmivelő osztály ép ugy nem élhet meg, amint önök sem élhetnek meg nélkülünk. (Igaz! Ugy van!) Ki kell még térnem Varga elvtársunk beszédének arra a részére, ahol az akkordmunkarendszer behozataláról és annak esetleges nagyobb díjazásáról szólt. Nálunk, Kecskeméten, az a helyzet, hogy a munkások a többtermelés szükségességének tudatában nagyon szívesen dolgoznak, tudják, hogy mindenkinek dolgozni, termelni, teremteni, alkotni kell, az akkordmunka behozatalának azonban a legmesszebbmenőén ellenségei, ezt a rendszert nem óhajtják folytatni, nem pláne a mezőgazdaságban, ahol előfordultak olyan esetek, hogy kora reggeltől késő estig 60—70 krajcárért dolgoztak a proletárok, szóval majdnem semmit sem kaptak a munkájukért. Ezért az akkordmunkarendszert mi teljesen törölni óhajtjuk, annak nem lehetünk barátai ; töröljék ezt el iparos elvtársaink is, mert ez bizony tulhajszolás, ilyen rendszer mellett a munkásság idegei is tönkremennek és nem tudunk ugy termelni, mint ha tisztességes napi munkaidő van megállapítva. Kedves elvtársaim! Még csak annyit óhajtok önöknek Kecskemét városának ipari és földművelő osztálya nevében mondani, legyenek türelemmel itt Budapesten, várják be az aratást •és vegyék tudomásul, hogy most mi, vidékiek, nem tudunk önöknek adni, mert nekünk sincs, de aratás után minden feleslegünket rendelkezésükre bocsátjuk. (Helyeslés.) Hozzá kell ehhez fűznöm még azt, hogy vannak nekünk most mindnyájunknál érdemesebb elvtársaink, akiknek eltartásáról elsősorban kell gondoskodnunk. Körülbelül 43.000 vörös katona testvérünk vonult át Kecskemét határán. (Élénk taps és felkiáltások: Éljen a vörös hadsereg!) Ezeket Kecskemét városának szívvel-lélekkel kellett fogadnia, élelemmel, lakással kellett ellátnia, oda kellett adnunk utolsó darab kenyerünket is, mert, amikor mi a demarkácionális vonal mögött összehúzódunk, ők pedig vérüket áldozzák értünk, előbbre val ók kell hogy legyenek, mint mi. (Igaz! Ugy van! Taps.) Most is minduntalan keresztülvonulnak Kecskeméten ilyen alakulatok, amelyeknek élelmezése elől a város nem zárkózik el, mert tudja, hogy ki az a vörös katona és mi az a vörös hadsereg. Legyenek önök türelemmel! Amikor bekövetkezik a várvavárt aratás, akkor oda fogunk törekedni, hogy Budapest proletársága ne éhezzék, legyen azoknak is ugy, mint nekünk, azonban ennek ellenértékéül megkívánjuk, hogy Kecskemét városa, illetve egész Magyarország mezőgazdasági proletariátusa megkapja az ipari CikA TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. keket is. Ennyit akartam mondani. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Mielőtt következő felszólaló átveszi a szót, kérem Kálmán József (Kaposvár), dr. Rosti József (Pápa), Hegedűs József (Veszprém) Titz Károly (Sopron), Jisa József (Lajtaujfalu), Steinshorn István (Csorna), Faragó Imre (Szolnok), Pintér István (Hatvan), Muük Ferenc (Losonc), Pap Grábor (Kom áromujváros), Schöberl Károly (Kecskemét), Sajber Károly (Kiskunfélegyháza), Jeddi Péter (Mosón), Dobrovai Károly (Győr) elvtársakat, legyenek szívesek az igazoló bizottsághoz menni. (Égy hang : Hol van az?) Itt a folyosón a sarokszobában. Most pedig átadom a szót Vogel Ferenc elvtársnak. Vogel Ferenc: T. országos tanács! Előrebocsátom azt, hogy hive vagyok annak és azon működtem és fogok is működni, hogy a város és falu megértse egymást. T. Tanács ! Az országos pártkongresszus két napon át azon tanácskozott, azt vitatta, hogy mi legyen a neve a pártnak, illetőleg mi legyen a neve ennek az újonnan született gyermeknek, ennek az újonnan született, a forradalomban, helyesebben : a világháborúban megfogamzott eszmének. Nagyon helyesen megállapította, hogy a szocialista-kommunista párt nevet viselje. Elnök: Figyelmeztetem az elvtársat, hogy maradjon a tárgynál. Vogel Ferencz : Igen helyesnek tartom tehát azt, ha kommunizálunk, de a kommunizálást én ugy értem s ugy tartom tökéletesnek, ha először a munkát is kommunizáljuk, tehát mindannyian egyformán dolgozunk, ne pedig sokan csak olyan kommunisták legyenek, hogy először igenis elharácsolják azt, a mit mások kapartak és azon osztoznak, hanem fogjunk hozzá akkor, a mikor elveszünk valamit, legyünk azon, hogy helyette újra ismét termeljünk mindannyian. T. országos tanács ! Vidéki ember lévén, megbocsássanak, ha talán egy kicsit nyers vagyok, nem tudok olyan simán bánni a szavakkal, mint a városiak (Közbeszólások : Megértjük mi ugy is !), de meg akarom mondani a saját meztelenségében azt, a mit tudok, a mit érzek. T. elvtársak ! Igaz az, hogy nagyon sok söpörni való van a vidéken, igaz az, hogy nagyon sok hiba van a vidéken ; hát hiszen meg is szapultak érte bennünket ; de én azt látom, hogy itt a fővárosban még több van. Itt is van söpörni való, mert t. elvtársak, mikor a kormányzótanács olyan rendeleteket ad ki, annyira kísérletezik és folytonosan csak kísérletezik, egyik rendelete a másikat elrontja, egyik kísérlet épen ugy nem válik be, mint a másik, akkor ne csodálkozzanak rajta, ha a vidéken azok között az emberek között, akik nincsenek ugy felvilágosodva és nem olyan érettek, akik sokkal alacsonyabb műveltségi fokon állanak, mint a főváros, illetőleg mint a fővárosi iparos munkásság, ne csodálkozzanak azon, hogy egyik-másik helyen felbomlik talán a rend. KÖTET. 11
