Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

82 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó IS. Akkor, amikor én látom azt, hogy itt Budapesten divatos ruhában járnak és mezitláb nem látok senkit (Felkiáltások I Pedig láthat !), akkor az a íöldmivesmunkás nem tudja eltakarni a testét, mert egy napi, sót mondhatom öt napi napszám sem elég arra, hogy egy foltot varrjon a nadrágjára. (Ellentmondások. Egy hang : Menjen ki az Angyalföldre ! Ott láthat ! Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Amikor a földmivesnép nem tudja eltakarni a saját testét... (Egy hang : Komolyabb témát ! Felkiáltások : Elég komoly ez ! Folytonos zaj.) ... akkor azt látom, hogy itt még mindig vannak, akik a villamoson járnak és még mindig a pflasztert koptatják, holott nem tudom mi a foglalkozásuk ; azt látom, hogy örökösen százezren, vagy nem tudom hányan az utcán sétálnak és finom ruhában járnak. (Felkiáltások : Le kell a burzsujról húzni ! Hallgassák meg, ne szakítsák félbe!) ElnÖk : Tessék az elvtársat beszélni hagyni. Vogel Ferenc : Ha örökösen zavarnak az elvtársak, akkor kénytelen leszek leülni. Amikor a kormány ugy rendelkezett, hogy meghagyja a 100 holdját annak a 100 holdas gazdának, sőt még ráadásul elengedi az adóját, akkor a földműves munkabérét, napszámbérét 25 koronában állapit ja meg. Hamburger Jenő népbiztos : 40 és 35 K-ban ! Egy hang : Igen, most ujabban ! Vogel Ferenc : T. országos tanács ! Ez teljesen lehetetlen állapot, sőt még hozzá beáll maga a kormányzótanács árdrágitónak. Amikor az a napszámosember nem keres háromnegyed kiló hus árát egy napon, akkor a kormányzótanács még újból felemeli az élŐmarha árát 5 vagy 6 K-val, tehát minimum 15 K-ban állapította meg az élőmarha árát, vagyis most már a vidéken nálunk, ahol azt a marhát nevelik, ahol azt ápolják, tenyésztik, 32 K egy kiló hus. Tessék ezt, kérem, itt megbirálni. Amikor dolgozik egy kaszásember, egy munkásember egész nap, — ha most 30 K is a napibér — akkor még mindig a legjobb esetben egy kiló hus árát keresett. Hol van még a többi? Ellenben a kormányzótanács szabadjára eresztette a 100 holdas gazdát, az szabadon garázdálkodhatik, szabadon uzsoráskodhatik, szabadon eladhatja a terményét, amennyiért neki jólesik. Tisztelt elvtársak, itt van a hiba. Itt van egy ujabb hatalom egy ujabb kapitalizmus. Ez rosszabb lesz még a réginél is, ha igy marad, ennek azonban igy maradni nem szabad. Ha azzal akarják azt a kisgazdát lekenyerezni, azzal akarják a mi táborunkba beállitani, beszívni, hogy elengedik a száz és Ötven holdasok adóját, akkor nagyon csalódnak. Mert az a kisgazda, az a százholdas nagyon Spekulant ember, tudja, hogyha az adóját elengedik, akkor valami baj van, tudja, hogy ez igy fenn nem tartható, amikor a községnek nincsen semmi bevétele, — nálunk pl. a kisbirók sztrájkoltak, mert nem tudtak nekik fizetést adni — tudja, hogy itt valami fenn nem tartható, hogy valami sántikál : vagy nem hagyják meg neki a birtokot, vagy valami más rosszat sejt. Ez tehát lehetetlenség igy. Ha egyszer el lehetett venni a nagybirtokot, meg lehet állapítani azt is, hogy mindenkinek csak annyi földje maradjon meg, amennyit meg, tud művelni. Ezt aláírom. Azt azonban nem, hogy valakinek 100 holdja megmaradjon s akkor a szomszédját, a szegény zsellért 20—30 koronáért dolgoztassa az ő gazdaságában. Tisztelt elvtársak ! Én előrebocsátom, hogy határozottan ellene vagyok annak, hogy megmaradjon a százholdas birtok. Cfeak annyi maradjon meg, amennyit a birtokos a maga családjával, de csakis és kizárólag a családjával meg tud művelni. (Taps.) Akkor, tisztelt elvtársaim, nem áll a kifogás, amit már a kormányzótanács is észrevett, — de előbb kellett volna észrevennie — hogy a százholdas birtok imitt-amott műveletlen marad, mert nem tudják megművelni. Ez azonban csak kicsiny hányad, mert az a százholdas birtokos másokkal művelteti a földjét, mert rá van kényszerítve a napszámosember arra, hogy elmenjen napszámba. Mert ha nem megy el 25 korona napszámért, akkor nem kap tőle egy liter tejet pénzért sem. Tehát a százholdas ember megmüvelteti a birtokát és amint már éreztük is, a nyakunkra szabadítják, mert uzsoráskodhatnak, amint nekik tetszik. Azt gondolják t. i., hogy azzal jut a fővárosnak. Pedig csalódnak : igy nem jut soha, mert ebből csak a mai ingyenélőknek jut, de nem az itt éhező proletár ipari munkásoknak. (Ugy van !) Tisztelt elvtársak ! Ne csodálkozzanak Önök azon, hogy ha ilyeneket lát az az egyszerű tudatlan nép, akkor bizalmatlan lesz, mert én magam is azt mondtam, hogy : tisztelem én az olyan belügyet, ahol ilyen emberek ülnek. Tisztelt elvtársak 1 Még egyet akarok mondani, hogy : amikor itten a vidéki direktóriumokat agyonszapulják, ezt általánosítják. Én elismerem, hogy van a vidéken baj. A vidéken nagyon sok intéző bizottság nem ugy teljesiti a kötelességét, mint ahogy kell. (Ugy van! Ugy van!) De csak az olyan községben történhet ez meg, ahol kevés a szegény ember, kevés a proletár és a gazdákból állították össze a direktóriumokat. (Igaz! Ugy van !) De ott, — mint pl. nálunk is — ahol legalább 800, vagy mondhatnám 1000 olyan ember van, aki aratásból élt és él, mi fentartjuk a rendet, igaz, hogy részint Ígéretekkel. Mert sokszor nekem is hazudnom kell (Derültség.), sokszor pedig meg kell szegnem a rendeletet, mert ha a rendelet szerint dolgoznék, akkor Sárbogárd már régen elégett volna. Tisztelt elvtársak í Itt könnyű kiadni a rendeletet, de bajos ám azt vidéken végrehajtani. Azután mikor körülállják ott azt a vidéki egyszerű községházi asztalt, azt a termet a politikai megbizottak, meg nem tudom én milyenek, — az egyik detektív, a másik meg nem tudom hadügyi vagy belügyi, meg tudom is én milyen ügyi... (Egy hang : Istenügyi !) Istenügyi is, mert van