Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hó Í7. 69 is visz. Ha hazamentetek, kimosakodtok és men­tek a községi színházba. Erre azt mondják, hogy hiszen ez nincsen. (Felkiáltás : Majd lese !) Jött a politikai megbízott, a magtárban belekapott az árpába és azt mondta: ej, de gyönyörű búza. Hát ha még a szemet sem ismeri, hogy ismerje meg a mezőn. (Derültség.) Csak arra kérem a népbiztosságokat, hogy a falusi népet bizzák mireánk. Mi azzal elvé­gezzük a dolgunkat de olyan fejletlen gyereket ne küldjenek oda, aki bemegy a gazdaságba, azt mondja : teljhatalmú politikai megbízott vagyok, nekem jármot adjatok, holott a gazdaságban égető szükség van az állatra. Százszor annyit ront az ilyen, mint amennyit segit. Mert be­megy a községben összeharácsolni mindent s akkor megtámadják a vármegyei s községi direktóriumot, hogy nem tud szállítani. Hogyan tudjanak szállítani, mikor az ilyen csirkefogó összeszed magának és családjának mindent. (Derültség.) Ilyen körülmények között nem sza­bad általában mindenkit megtámadni, mert ez egy kicsit rosszul esik a tisztességes elvtársaknak, akik a helyzetet ismerik. Még csak röviden a gazdasági kérdéshez kí­vánok szólani. Az az egy kérésem volna, hogy itten a Tanácsköztársaság népbiztosai legutóbb kiadtak megint egy rendeletet, amely a kollektiv szerződések megkötésére vonatkozó március 15-iki rendelettel egészen ellentétben áll. Mert ha az az iparosmunkás megérdemli a maga bérét, ugy hiszem, megérdemli az a földmunkásember is. Nálunk Vasmegyében a kollektiv szerződés szerint 30 korona napidíj van megállapítva a kaszásoknak, de azok nem is mondják, hogy nyolc órát dolgo­zunk, hanem dolgoznak kora hajnaltól késő estig, csakhogy megélhetést kapjanak. Utóbb a nép­biztosság ezt a 30 koronát leabcugolta 25 koro­nára, de ebbe már nem mentek bele azért, mert ők azt a 30 koronát megérdemlik. Ez is arra mutat, hogy itt a fővárosban kigyártják a törvé­nyeket és mindenféle rendeleteket, de nem nézik meg, hogy a vármegyék szerint beválnak-e. (Igaz ! Ugy van!) Arra nincsenek figyelemmel a népbiztos elv­társak, hogy ezek a rendeletek és törvények csak­ugyan beválnak-e a vármegyékben és legtöbbnyire bizony nem válnak be, azért, mert Budapest min­tájára csinálják az egész dolgot. (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Elnök : Jankovics elvtárs Veszprémből. Jan ko vies Lajos (Veszprém) : Tisztelt elv­társak ! Én is Varga elvtárs beszédével kívánok foglalkozni elsősorban, még pedig, miután ó ki­jelentette itt a nyilt színen, hogy a vidéki direk­tóriumok nem hajtják végre a rendeleteket (Fel­kiáltások : Sok helyen, de nem mindenütt I), minde­nekelőtt beszédének ezzel a részével. A vidéki direktóriumok nagyrészt nem is tud­ják végrehajtani ezeket a rendeleteket, mert nem állanak eszközök rendelkezésükre, hogy végre­hajthassák, másrészről azonban igen nagy hiba van a népbiztosságokban is, amennyiben sok helyen nagyon zavaros rendelkezéseket adnak ki. Meg­történik, hogy a vidéki direktóriumok nem tudnak eligazodni rajta, hogy tulaj dónké pen az egyes nép­biztosságok mit is akarnák. (Ugy van !) Egy hang : A pestiek sem tudják Î Jankovics Lajos (Veszprém) : Megtörténik, elv­társaim, hogy adnak ki rendeletet, sőt mondhat­nám, a legtöbb rendelet, amelyet a kormányzó­tanács és a népbiztosságok kiadnak, ilyen, ame­lyek rendszerint csak Budapestre vonatkoznak és nincsen bennük körülírva a vidék szerepe, hogy mit csináljon azzal a vidék. Nekünk magunknak kell a vidéken kitalálni, hogy tulaj donképen m^i is a teendőnk ennek a rendeletnek kiadása után. Elvtársaim ! Én nem állítom azt, hogy a vidéki direktóriumok és a tanácsok a legteljesebb mértékben beváltak és megfelelnek mindenben, de viszont a népbiztosságokban is igen sok hiba van. Ezeken a zavaros állapotokon segíteni kell. Tessék a népbiztosságoknak vagy a kormányzó­tanácsnak, ha kiad egy rendeletet, ugy megfogal­mazni azt, hogy megérthesse a vidék is, hogy neki mi a teendője és ne nekünk kelljen kitalál­nunk, hogy mit akarnak. (Felkiáltások : A pestiek­nek is maguknak kell kitalálniok !) Azonkívül, elvtársaim, bizonyos az, amit Varga elvtárs mondott, szintén a közellátásra vo­natkozólag, hogy a kisbirtokosság nem nagyon hajlandó áldozni. Ez igaz, elvtársaim, ez tény és való. De a kisbirtokosság és a törpebirtokosság viszont arra hivatkozik, hogy nem adnak neki ipari termékeket és addig, amig ő nem kap ipari termékeket, nem bízik bennünk és egyáltalán nem igen hajlandó az ő élelmiszerfeleslegeitől megválni. Véleményem szerint elsősorban arra kellene töre­kedni, hogy a falusi népességet lássuk el ipari cik­kekkel. Tudom, hogy iparcikk nincs, de minden nélkülözhet őt el kell vennünk a várostól, oda kell adnunk a falunak, mert csak igy remélhetünk bő aratást és csak igy remélhetjük, hogy aratás után a falu népe élelmiszerfölöslegeit át fogja adni. (Igaz ! Ugy van !) A mezőgazdasági munkások agitációjára vo­natkozólag — amit Hamburger elvtárs érintett — megjegyzem, hogy tény az, hogy nem odavaló és nem megfelelő embereket küldtek le a falu meg­győzésére, megagitálására. Elvtársaim ! Lehetet­len emberek kerültek le a vidékre. Kétségbe kellett esni, ha egyik-másik odajött hozzánk a megyeházára és bemutatkozott mint agi­tátor, aki a föld népét jött megagitálni és megnyerni a szocializmus számára. Egypárat ilyent haza­zavartunk, (Helyeslés.) viszont azonban vannak olyanok, akik nagyon erősen tartják magukat, mert fentről tartják őket (Igaz ! Ugy van !) és minden­áron reá kényszeritik, hogy ott kell neki maradnia, annak ellenére, hogy semmit se értenek az agitá­cióhoz. (Igaz ! Ugy van !) Elvtársaim ! Én ezt a napirendi tárgyat, amelyről ma szó van, nem tartom alkalmasnak arra, hogy hosszasabban kitérjek a politikai rgitátorok

Next

/
Oldalképek
Tartalom