Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

10 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő 11. és a kormányzótanácsi biztosok működésére. Majd a másik napirendi tárgynál teszem ezt, most csak röviden kivánom megemliteni, hogy igenis, ezek az agitátorok ronfcottá&el a falu népét.f/graz/ Ugy van!) Mert ahogy a vidéki direktóriumok megkezdték munkájukat, ugyanolyan szépen, a rendes mederben folytathattuk volna is azt a munkát, azonban kijöttek, mint a sáskahadak a vidékre az agitátorok (Igaz ! Ugy van !) és felborították a rendet teljesen. (Igaz ! Ugy van !) Kimentek a falura és mindegyik azzal kezdte, hogy a templomból mozit csinálunk. (Mozgás és zaj.) Elvtársaim ! Hivatkozom Szántó Béla elvtársra és a többiekre, hogy amikor kérdezték, hogy a vallással stb. mi lesz, akkor azt mondották, hogy ugy lesz, mint Pesten, majd mozit csinálnak a templomokból. (Zaj.) Elvtársaim ! Ezek súlyos taktikai hibák. Egy hang : Az ilyen állatot le kell tartóztatni azonnal ! Jankovics Lajos (Veszprém) : En nem azért mondom el ezeket, mintha bárkinek szemrehányást akarnék tenni, vagy akármelyik népbiztos elvtársnak kellemetlenkedni akarnék, hanem hogy ezek meg ne történjenek a jövőben. (Helyeslés.) Nem azért szólalok fel, hogy szemrehányást tegyek itt, hanem hogy igenis, elejét vegyük ezeknek a visszásságoknak, amik eddig megvoltak és most is megvannak. Elvtársaim, bizonyos az, hogy a vidék nem tud megfelelni mindenben a kormányzótanácsi rendelkezéseknek. Tessék csak elképzelni, hogy egy egész megye területén nem jár vonat, nincs posta, nincs vasúti összeköttetés és nekünk magunknak kell kocsipostajáratokat létesitenünk, hogy a megye székhelyéről ki tudjuk kézbesíteni az egyik vagy a másik járásba a rendeleteket. A rendeletek rendszerint hozzánk is elkésve jönnek, három-négy nappal a kiadás után s amikor mi megkapjuk, akkor már rendszerint végre is kellett volna hajtani. Hozzáfogunk a rendelet végrehajtásához, elküldjük kocsipostával és eltart három-négy napig, amig kiér a járási székhelyre, ahol meg épen ott ragad, mert neki semmiféle közlekedési eszköze sincs. Nincs sem telefon, sem vasúti összeköttetés, kocsijainkat és lovainkat nagyrészt a hadseregnek kellett odaadni, sőt el kellett venni sok helyen a mezőgazdasági termeléstől is. Én ezt megértem, mert igen fontos szempont és igenis, a hadsereget kell elsősorban ellátni, de bizony kénytelen vagyok én is rátérni arra, amit itt az előbbeni felszólaló elvtársam is elmondott, hogy ha valahol van szükség autóra, ugy nem a vidéki direktóriumoknak és családtagjaiknak személyes szolgálatára, hanem ilyen fontos, sürgős rendeletek kihirdetése végett szükség van a vidéken is mindenütt, legalább egy üzemképes autóra, mert ott nincs vonatösszeköttetés, nincs kocsi és egy pár lovat is a mezőgazdaságtól kell elvonni, ha ilyen sürgős posta kikézbesitéséről van szó. Tessék tehát a vidékre is autót adni, mert nem kell Budapesten kétszázötven autónak szaladgálnia, itt kocsival is el lehet jutni mindenüvé az egész város területén. (Igaz I Ugy van !) Elvtársaim, én nem azt akarom, hogy a népbiztosoknak ne legyen autójuk. Legyen. De hogy a termelőbiztosok is autón kocsikázzanak itt, az ellen tiltakozom. (Igaz ! Ugy van ! Élénk felkiáltások : Összes családtagjaikkal együtt/) Minden autó a hadseregé, mondják. Hát bocsánatot kérek, én láttam, saját szemeimmel győződtem meg arról, hogy igenis, termelőbiztosoknak is van autójuk és kocsiznak rajta. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások : És a hölgyek is! Zaj.) Igenis, elsősorban a vidékre kellene az autó, hogy segitsünk ezeken a nehézségeken, akkor gyorsabban lehetne a kormányzótanács, illetőleg az egyes népbiztosságok rendeleteit végrehajtani, mert legalább a járások területére autón gyorsan küldhetnek ki a rendeleteket, mig most háromnégy nap is eltelik ezzel a munkával. Áttérek a pénzügyi kérdésre. Lengyel elvtárs azt mondotta hogy nem késtünk el. Szerintem tévedett. Igenis elkéstünk intézkedéseinkkel, még pedig nagyon. Azért késtünk el, elvtársaim, mert előbb kellett volna a pénzjegyek kicserélését publikálni, előbb kellett volna kimondani, hogy ekkor és ekkor bevonják a kékbankót. Akkor nem dugták volna azt el és ma is volna vásárlási értéke a fehér pénznek. Az egész Dunántúl nem akarják a fehér pénzt elfogadni és nincsen annyi börtönünk, ahová bezárhatnók azokat, akik nem fogadják el. (Igazi Ugy van!) Es még egyre felhivni kivánom Lengyel elvtárs figyelmét. Az előadásában elmondottakat, valamint egyéb kiegészítő részeket valamilyen ismertető írásban, röpiratban össze kell foglalni és ki kell küldeni vidékre, fel kell világosítani a falu népét, hogy tulaj donképen mi a pénz, mi ad pénzértéket annak a papírnak, mert nekik minderről fogalmuk sincs. Az egész Dunántúl az a hir járja, hogy a fehér pénznek nincs értéke, mert azt Ausztriában nem fogadják el és most csak azért hirdették ki, hogy a kékpénzt be kell vonni, hogy azt megkaparintsák az elbolonditott néptől és majd annak idején újból életbeléptessék. Ennek a felfogásnak helytelenségét meg kell magyarázni, mert ezt falun nem tudják. (Helyeslés.) Végül Varga elvtársnak azon nyilatkozatára térek át, amelyben ő a nagybirtokosságról szólván, azt mondta, hogy a gróf még mindig benn ül birtokában és végzi dolgait. Sajnos, hogy ez igy van. Ez azonban nagyrészt a földmivelésügyi népbiztosság hibájából van igy, mert bedőltek a bizalmi nyilatkozatoknak. Nyisztor György népbiztos : Dehogy dőltünk Î Szakember kellett ! Jankovics Lajos: A cselédség adott bizalmi nyilatkozatot és ez már elégséges volt a földmivelési népbiztosságnak, hogy gróf Jankovicsot kinevezze a birtokára termelési vezetőnek. Nyisztor György népbiztos: Szakembert kell a gazdálkodás élén hagyni.