Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

68 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő 17. menyben azt mondták rájuk, hogy miféle csirkefogó ez. (Derültség.) Én nem tudok magas szárnyalású beszédeket mondani, de nyíltan megmondom, a mit gondolok. (Helyeslés.) Ez igy van tisztelt elvtársaim, mert én ezt átéltem. Sőt többet mondok. Április 23-án mint exponált ember Hajdúnánásról a román megszállás elől menekültem, azóta Pest-, Heves­és Borsodmegyéket végigjártam és tapasztaltam, hogy olyan községekben, a hol vasút nem jár, hir­ből sem ismerik a proletárdiktatúrát. Vannak bir­tokok — hogy nevekkel is szolgáljak — ott van Hevescsány községben dr. Szigetinek a birtoka, fel van darabolva és műveletlen kétharmadrésze. Ez az egyik taktikai hiba volt. Bocsánatot kérek, mint a hogy én nem tudhatom azokat az eszközö­ket, a melyekkel a budapesti gyári proletárokat ki­zsákmányolták, ép ugy nem tudhatja a buda­pesti proletár, aki agitálni jár, hogy miféle eszkö­zökkel zsákmányolták ki a falusi parasztot. A má­sik hiba taktikai szempontból még kényesebb. Amikor a proletárdiktatúrát kikiáltották, ak­kor nem mondták meg. hogy 100 holdig megmarad a birtok és adómentes is lesz, mert ha ez igy lett volna, akkor a száz holdig terjedő birtokos is a Vörös Hadseregben volna és a Tiszánál nem volna a mi földünk megszállva. (Helyeslés.) Mind a kettő taktikai szempontból elköve­tett hiba. Először vázolni akartam ezeket és ezzel szemben azt indítványozom, hogy minden meg nem szállott megyéből, minden nagyobb mező­városból és községből olyanokat kell agitátorokká kiképezni, akik a nép szavajárását, modorát, tempóját ismerik. (Nagy tetszés és taps.) Mert tisz­telet a kivételnek, az agitátorok között voltak való­ságos szélhámosok is, (Helyeslés és taps.) Másrészről, tisztelt elvtársak, ismételten le kell szegeznem azt a tényt, hogy rövid az idő és tekintettel arra, hogy Magyarország 80%-a föld­míves, nagyon kérem a tisztelt kongresszust, hogy súlyt fektessünk arra a szervezésnél. Halasztani a dolgot nem lehet, gyorsan el kell intézni, mert különben ezek a bajok, amik már most látszanak idefent, fokozódni fognak, holott világosan lát­juk, hogy a budapesti munkásság és a vidék test­vérként egymásra vannak utalva. Csak a vidék el van idegenedve, mert nem kapta meg idején a kellő felvilágositást. Arról szó sem lehet, hogy ma elhanyagol­juk a vidéket és a parasztságot megfélemlítsük. Az aratást erőszakkal, munkásszázadokkal elvé­geztetni, azt hagyjuk legutoljára, mert a paraszt bosszút fog állani. Azt fogja mondani, ezt én vetettem, de te nem aratod le. Ha szépen bán­nak vele, odaadja az ingét is, de ha erőszakkal járnak el vele, akkor lássák a következményét. Képes lesz felperzselni a gabonát. Határozottan és nyíltan mondom, hogy ilyen tettlegességhez ne folyamodjunk. Ezt hagyjuk utoljára. Csak e megjegyzéseket kívántam a kongresszus színe elé terjeszteni. (Tetszés és taps.) Elnök: Varga József. Varga József: Tisztelt kongresszus! A politikáról már nagyon sokat beszéltek az elv­társak. Most már nem akarok a politikára áttérni, hanem végre a gazdasági kérdések meg­oldására. Tisztelt elvtársak és kongresszus ! Ma-holnap itt lesz az aratás és nincs ekevas, nincs kor­mányvas, nincs a lovaknak és a szarvasmarhák­nak patkójuk a mi vidékünkön. Ilyenekről gon­doskodjon a népbiztosság, mert marháink, álla­taink vas nélkül nem mehetnek. Tovább én is ép azt jelentem ki, amit Urbán elvtárs, hogy itt mindenki autón jár és benzin-ekéknek nem adnak benzint. Eljön a masinázás ideje és erre a célra benzint nem adnak, de itt autón járnak a színházba. (Felkiáltások: Még a családtagok is!) Legalább hassunk oda, hogy a gazdaságot minél előbb és gyorsan rendbehozzuk. Tisztelt elvtársak! Mindig a szegény föld­munkást nyesik és nyúzzák, holott mi vállvetve dolgozunk az ipari munkássággal és testvéri sze­retettel viseltetünk irántuk, de megköveteljük, — amint mi nem élhetünk az ipari munkásság nél­kül, az iparosság pedig minélkülünk, — hogy nekünk az ipari munkásság megcsinálja a gazda­sági eszközöket, mi pedig megadjuk neki a meg­élhetést. De igy nem tudjuk. Ha elluxusozzák a benzinünket, odajutunk, hogy nem lesz benzinünk, nem lesz tüzelőnk. Sokszor hallot­tam, hogy szalmával tüzeljük a gépeket. De ezt csak a Bácskában lehet megtenni, ahol a föld­nek nem kell trágya. De nálunk, ha elégetjük a szalmát, akkor sovány marad a föld és nem terem. Ezért takarítsák meg a benzint és ne luxusutazásra játsszák el, hanem akkor adják elő, amikor arra égető szükség lesz. Ha én tudok 15—20 kilométert menni gyalog, akkor tisztelt elvtársam is menjen gyalog a színházba és moziba. (Taps.) Tisztelt elvtársak! Valóban a gazdaságok­ban nagy baj van. Itt lesz nemsokára az aratás és kijelenthetem, hogy a nagyobb uradalmakban nincsenek már kaszák, nem tudjuk már alkal­mazni rendesen a kaszás munkásokat. És bár­hova megy az ember, bármennyire szaladgál, hogy a lovakat megvasalják, nem tudnak rájuk vasat tenni, mert nincsen vas. Ilyenről tessék gondoskodni és ne mindig mozijegyek legyen az eszükben. Nem vagyok arra kíváncsi, én a mező­gazdaságot akarom rendben látni. (Helyeslés.) Mindennek megvan a maga ideje. Tisztelt elvtársak! Az előbb is elhangzott itten, hogy talán mi nem akarjuk a társadalmat. Testtel, lélekkel akarjuk a társadalmat és meg fogjuk a Tanácsköztársaságot oltalmazni min­den veszedelemtől, de sajnos, nagyon sok olyan embert küldenek ki, akiket a polgárság, a mun­kásnép kinevet. Nem tudom az illető nevét — csaknem rá tudnék mutatni — aki Répcelakon kinyargalt a mezőre és azt mondotta : nézzétek ! Ilyen világot fogtok élni, 4—8 órát dolgoztok, a mezőre is kivisz benneteket az autó és haza

Next

/
Oldalképek
Tartalom