Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

Tanácsok Országos Gyűlése 19Î9. évi június hó 17. 65 ;a legsürgősebb, hogy a falvaknak, amelyek messze esnek a vasútvonaltól, ilyen feldolgozó gépeket bocsássunk rendelkezésére. (Egy hang : Már folyamatban van!) Ez sem tartoznék ide, de azon marsrutával jöttem ide, hogy kérdezzem meg itt, van-e tudomása a kormányzótanácsnak arról, hogy Pogány elvtárs a hadtest csoportjával Siófokra jött nyaralni ? T. i. akkor, a mikor a népjóléti biztosság elrendelte, hogy az idén csakis munkásproletárok jöhetnek a balatoni ég alá, ők úgyszólván rettegésbe ejtik a falut ágynemű rekvirálásával és minden más egyébbel. Ez is protekció tulaj donképen. Mert jönnek le volt tisztek és hozzátartozóik stb.s ezek el akarják attól az igazán kérges tenyerű proletártól venni azt, a mit a balatoni levegő nyuj tana az ő egészségének helyrehozására. Tehát egy utolsó szavam van : a protekciót, ezt a gyalázatos feketelelküséget kell kiküszöbölni. Vegyük kezünkbe a seprőt, nézzük, hol lehet seperni s a hol szemét van, seperjünk, mert máskülönben az a nagy vörös ember, a ki az igazság utján halad, csap le rájuk s az kiméletlen lesz. (Tetszés és taps.) Elnök: Iványi Sándori Iványi Sándor : T. kongresszus ! Legelsősorban a közellátás kérdésével kell foglalkoznom. (FelMáltások : Nem lehet ! Nincs napirenden !) Elnök: Az elvtársak leszavazták a közellátást. Iványi Sándor: Akkor elállók. Elnök : Urbán Lajos l Urbán Lajos: T. elvtársak! Varga elvtársam beszélt a gyárak szocializálásáról. Ehhez nekem csak egynéhány szavam van, amennyiben s, gyáraknál a legnagyobb hibát abban látom, hogy ott gyári intézőségek vannak választva, amelyek — 3—4 ember — nem csinálnak mást, mint ellenőrzik a termelőbiztosokat, benn ülnek a hivatalban,; ez az ő munkájuk. Én kívánom, hogy ezeket az állapotokat kiküszöböljük, kívánom, hogy a gyári intéző-bizottságnak az legyen •a jövőben a feladata, hogy a munkáján kivüli időben ellenőrizze azt — s azt hiszem, a könyvekből ezt meg tudja tenni — hogy tulaj donképen a termelési biztosok mit csinálnak. Mert annak nincs semmi célja, hogy ott 3—& ember üljön egész nap az irodában, akik nem dolgoznak, s azután ellenőrizzék a termelőbiztost, hogy az mit «sinál. Nem helyeslem azután azt sem, amit a szocializáló népbiztosság csinál, hogy kiküld a vidékre 4—5 embert egyszerre. Megtörtént nálunk .'Sárváron is ezelőtt három héttel, hogy kijött négy ember komótosan, két hétig nálunk ült és az egész két hét alatt nem csinált mást, minthogy felvette három gyár leltárát. Az a három gyár, amelynek leltározását megcsinálták, már előzőleg szocializálva volt. Ezek a kiküldöttek ezt a leltárt szépen kurták s ez két hétig tartott nekik ; azután szépen becsomagolták az Írásokat, eltették a táskába és szépen felküldtek Budapestre. Ezek az emberek azután ilyen címeken zsebre vágják az utiköltségüA TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. ket, a magas napidijakat és lopják a napot, elvtársaim. (Mozgás.) Ilyet nekünk a tanácsköztársaságban nem lehet megengedni. Mert ugyanakkor, amikor a megye kiadja a járásnak azt, hogy írják ott Össze, hogy ebben és ebben a gyárban hány gép van, vagy hogy hány gyárat kell szocializálni, akkor semmi értelme nincs annak, hogy egyszerre négy embert küldjünk Iá ugyanabba a községbe a szocializálást végrehajtani. Erre vonatkozólag ezt tartottam megemlitendőnek. A pénzügyre vonatkozólag kívánom azt megjegyezni, amit Lengyel elvtársam mondott, hogy igenis bizonyos adónemeket kell behozni a községekbe. Én ezt feltétlenül szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom pedig azért, mert a mai rendszerben, ahogy élünk, a községeknek teljesen el van hanyagolva az egész berendezésük, amenynyiben nem fizet senki adót s a községek a háztartásukat nem tudják vezetni. Mint már Sárváron önhatalmúlag a munkástanács direkte kivetett egy községi adót, amiből a községnek az összes költségeit fedezni tudjuk, anélkül hogy felülről erre utasítást kaptunk volna. (Közbeszólások : Nagyon okos! Helyeslés.) Ugyancsak kint a falukban, a községekben mi a községi direktóriumok élére odaállítottunk proletárokat, azután a községeknek nincsen bevételük s igy a községi proletárt vezető direktóriumok tagjainak nincsen fizetésük. Azok megélhetés hiányában kénytelenek lemondani az ő megbízatásukról és otthagyják a proletárérdekeket, mert nincsenek díjazva. Viszont a gazdák szinte mesterségesen csinálják ezt, hogy a proletárkezekből a vezetés kikerüljön. Ezért igenis szükségesnek tartom, hogy a népbiztosság hasson oda, hogy bizonyos adónemeket állapítson meg és tegyen kötelezővé és azután végre is hajtsa olyan értelemben, hogy innen a fővárosból azután a községeknek, a városoknak a kiadásait fedezze az állam és ugyancsak onnan fedezzék azoknak a községi megbízottaknak a díjazását is, akik a Tanácsköztársaság érdekében dolgoznak. Elvtársaim ! Erről a tárgyról többet nem beszélek, hanem áttérek Hamburger elvtársam beszédére, a földmivelésre. Ezt tartom ma a legfontosabbnak, amennyiben az ipar anyag hijján pang és nem tudunk dolgozni. Ma annak dacára, hogy egyik-másik elvtársam rátért arra, hogy mezőgazdasági eszközeink nincsenek, mégis azt tartom, hogy lehet némileg a mezőgazdaságban a bajokon segiteni és lehet dolgozni. Mielőtt a mezőgazdaságról beszélek, elvtársaim, feltétlenül szükségesnek tartom kijelenteni azt, hogy a mezőgazdasági proletárokat ne téveszszék össze a kis- és középbirtokosokkal. (Helyeslés.) Ez nagyon fontos, elvtársaim, mert itt is, a pártkongresszuson is nagyon sokat hallottuk, hogy a mezőgazdasági munkásokat, szintén bizonyos fokig ellenforradalmároknak tekintik, holott a mezőgazdasági proletár épen olyan szegény nincstelen és forradalmi proletár, mint az a nagyvárosi ipari proletár, (ügy van /) KÖTET. 9