Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

r«4 Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi junius hó 17* Tóth István : Elvtársak ! Amikor együttesen va vérvörös zászlót az igazság érdekében kibontottuk, tudtuk, hogy nekünk két ellenséggel kell tnegküzdenünk. Az egyik a burzsoázia s az már tetszhalott, a másik pedig a protekció. A protekció még nincs megölve. A protekció még nem dúlt -íSoha ugy, mint most. A protekció fekete szárnyain nyargaltak ki a termelési biztosok a vidékre is, ; ugy a földbirtokokra, mint az üzemekbe. Ezek a termelési biztosok azok, akik képeskönyvből ismerik a földet és ezek közül a termelési biztosok Cközül került ki egy az enyingi járásba, aki azt mondotta a gazdának, hogy ne vessen el az elvetetten földbe idén áprilisban kukoricát, hanem 'búzát. Ez a termelési biztos jelentette ki egy ottani 'értekezleten, hogy akkor, amikor a tanácsköztársaság oszlopaiul nevezik ki ezeket a termelési biztosokat, (Egy hang : Nem termelési biztos, hanem 'gazdasági felügyelő!) először a szaktudást tekintik és csak másodszor a politikai megbízhat ó-ságot. Elvtársaim ! Amidőn ilyen helyekre a termelési biztosokat kinevezik, legyenek azok elsősorban politikailag megbízhatók, mert olyan egyénektől, olyan elemektől, olyan csürhe bandától, amely politikailag nem megbízható, lelkiismeretes munkát nem várhatunk. Azonkívül a földmunkásokat még mindig nem akarják elismerni szakmunkásoknak, pedig tulaj donképen az a földmunka épen olyan szaktudást igényel, mint egy ;ipari munka. (Ügy van ! Ugy van!) Látunk olyan gazdaságokat, amelyek nem állanak azon a magas fokon, hogy elég szaktudással műveljék a földet s meg is látszik ennek az eredménye. A 'földmunkás épen olyan szakmunkás, mint az ipari munkás. Miért illessük hát őket bizonyos sértegetésekkel, amidőn azt mondjuk, hogy tudatlanabbak, mint az ipari munkások. Nyújtsuk inkább a jobbunkát nekik és akkor majd azon lesznek, hogy szorgalmas, lelkiismeretes munkájukkal a többtermelés biztosittassék. Azt kérdezem Hamburger elvtárstól, hogy van-e arról tudomása, hogy a birkáknak szállítás közben, az utón legalább is 20%-a elpusztul szállítási eszközök hiányában. Kiadtak egy rendeletet, amelyet 48 óra alatt foganatosítani kellett. Felhajtották az állomásokra a birkákat. A siófoki állomáson 10.000 birka volt 4—5 napig étienszomj an. (Felkiáltások : A vasutassztrájk miatt ! Zaj.) Nem a vasutassztrájk miatt, elvtársak, mert ; akkor, amidőn élelmezés céljából ki akartak venni a waggonokból olyan birkákat, amelyek már nem birták volna az utat, a siófoki direktóriumot lelövéssel fenyegették. Lelövéssel fenyegették, ha ! közélelmezésre ki mer venni onnan birkát. Elvtársaim ! Amidőn Budapest ezer és ezer proletárja éhezik, akkor vannak ilyen állapotok, hogy az állatállomány húsz százaléka az utón elhullik. Kajári Samu : Ez közélelmezési kérdés, elv•stars. Tóth István : De nagyon fontos. Még mindig látunk itt husosfazekakat. Az az ezer és ezer proletár, akinek nincs szava, aki néma, meTt nem tudott idejönni, aki bennünket küldött ide, azt kívánja, hogy a protekció azonnal szűnjék meg abban az irányban is, hogy ne husosfazekak köré csoportosuljanak ma is protekciós alakok. Mert a proletár ma is rántott levest eszik, kenyéren, vizén él, esetleg három-négy hétig egy deka húst sem lát, itt pedig Budapesten vannak olyanok, akik már a központokból biztosítják önmaguknak és rokonaiknak a megélhetést, biztosítanak bizonyos husporciót. (Felkiáltások : Ki az ?) Nem kell mondani, hogy ki az ! Hát nekünk, szovjettagoknak, akik itt vagyunk, jár mindennap hus ? (Tetszés és taps.) Én szívesen megeszem azt a rántott levest is. Én nem ettem jó étvággyal azt a húst, mert szemem előtt lebegett az a szegény asszony, aki hajnaltól késő estig ácsorog, hogy öt deka zsírhoz jusson. Maradjunk az igazság zászlója alatt. (Élénk helyeslés és taps.) Kedves elvtársaim ! Itt annyiszor említik a kisgazdáról, hogy ilyen meg olyan. Hát ez nem áll, a Bzive meg van neki és ha igazságot lát, ha azt látja, hogy igazán az ó testvéreinek, a proletároknak adja feleslegét, akkor odaadja utolsó ingét is. A szeszes italokra vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy ne adjanak annyi orvosi receptet azoknak a politikai meghízottaknak, akik hozzánk a vidékre kijönnek, (Élénk helyeslés és taps.) Mert akárhányszor beszélek akármelyik politikai megbízottal is, — tudnék neveket is mondani, de azt már forradalmi törvényszék elé kellene állitani — mindjárt észreveszem rajta, hogy mi van vele, kérdezem is tőle : elvtárs, hát Önnek is van orvosi bizonyítványa ? Természetes, feleli, hát az se legyen ? (Derültség.) Tehát itt se ismerjünk protekciót, vagy pedig módosítsuk a szesztilalmat olyképen, hogy jegyrendszer alapján félliter napi kvóta biztosittassék a munkásnak. (Zaj és ellenmondások.) Itt azt könnyen meg lehet vitatni, hogy nem, de tessék lavinákat gördíteni azoknak tömege elé, akik azt követelik, hogy az ő erős fizikai munkájuk után legalább az a napi félliter mennyiség biztosittassék nekik. Ezt az óhajt nem lehet olyan könnyen lehengerelni. (Zaj.) Én nem leszek olyan hosszú, mint az előző elvtársam. (Zaj.) Persze azok az elvtársak, akik csak képeskönyvből ismerik a vidéket, nincsenek még hozzászokva ahhoz, hogy élénk tükröt vetítsenek eléjük. A tejtermékekre vonatkozólag az volna az indítványom, hogy bocsássunk ki egy rendeletet a vidéket illetőleg, hogy ahol a községek messze esnek a vasútállomástól, ahol úgyszólván csak kisgazdák laknak, ahol tehát a termelők nincsenek abban a helyzetben, hogy a tejtermékeket elvigyék a városokba értékesíteni, ott a tejtermékek dolgoztassanak fel túrónak éB vajnak és a vajat esetleg felolvasztott állapotban a főváros élelmezésére mint zsirpótlékot szolgáltassák be. Ez lenne