Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

r«4 Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi junius hó 17* Tóth István : Elvtársak ! Amikor együttesen va vérvörös zászlót az igazság érdekében kibon­tottuk, tudtuk, hogy nekünk két ellenséggel kell tnegküzdenünk. Az egyik a burzsoázia s az már tetszhalott, a másik pedig a protekció. A protekció még nincs megölve. A protekció még nem dúlt -íSoha ugy, mint most. A protekció fekete szárnyain nyargaltak ki a termelési biztosok a vidékre is, ; ugy a földbirtokokra, mint az üzemekbe. Ezek a termelési biztosok azok, akik képeskönyvből ismerik a földet és ezek közül a termelési biztosok Cközül került ki egy az enyingi járásba, aki azt mondotta a gazdának, hogy ne vessen el az el­vetetten földbe idén áprilisban kukoricát, hanem 'búzát. Ez a termelési biztos jelentette ki egy ottani 'értekezleten, hogy akkor, amikor a tanácsköztár­saság oszlopaiul nevezik ki ezeket a termelési biz­tosokat, (Egy hang : Nem termelési biztos, hanem 'gazdasági felügyelő!) először a szaktudást tekin­tik és csak másodszor a politikai megbízhat ó­-ságot. Elvtársaim ! Amidőn ilyen helyekre a terme­lési biztosokat kinevezik, legyenek azok elsősor­ban politikailag megbízhatók, mert olyan egyé­nektől, olyan elemektől, olyan csürhe bandától, amely politikailag nem megbízható, lelkiismere­tes munkát nem várhatunk. Azonkívül a föld­munkásokat még mindig nem akarják elismerni szakmunkásoknak, pedig tulaj donképen az a föld­munka épen olyan szaktudást igényel, mint egy ;ipari munka. (Ügy van ! Ugy van!) Látunk olyan gazdaságokat, amelyek nem állanak azon a ma­gas fokon, hogy elég szaktudással műveljék a földet s meg is látszik ennek az eredménye. A 'földmunkás épen olyan szakmunkás, mint az ipari munkás. Miért illessük hát őket bizonyos sérte­getésekkel, amidőn azt mondjuk, hogy tudatla­nabbak, mint az ipari munkások. Nyújtsuk inkább a jobbunkát nekik és akkor majd azon lesznek, hogy szorgalmas, lelkiismeretes munkájukkal a többtermelés biztosittassék. Azt kérdezem Hamburger elvtárstól, hogy van-e arról tudomása, hogy a birkáknak szállítás közben, az utón legalább is 20%-a elpusztul szál­lítási eszközök hiányában. Kiadtak egy rendeletet, amelyet 48 óra alatt foganatosítani kellett. Fel­hajtották az állomásokra a birkákat. A siófoki állomáson 10.000 birka volt 4—5 napig étien­szomj an. (Felkiáltások : A vasutassztrájk miatt ! Zaj.) Nem a vasutassztrájk miatt, elvtársak, mert ; akkor, amidőn élelmezés céljából ki akartak venni a waggonokból olyan birkákat, amelyek már nem birták volna az utat, a siófoki direktóriumot le­lövéssel fenyegették. Lelövéssel fenyegették, ha ! közélelmezésre ki mer venni onnan birkát. Elvtársaim ! Amidőn Budapest ezer és ezer proletárja éhezik, akkor vannak ilyen állapotok, hogy az állatállomány húsz százaléka az utón el­hullik. Kajári Samu : Ez közélelmezési kérdés, elv­•stars. Tóth István : De nagyon fontos. Még mindig látunk itt husosfazekakat. Az az ezer és ezer proletár, akinek nincs szava, aki néma, meTt nem tudott idejönni, aki bennünket küldött ide, azt kívánja, hogy a protekció azonnal szűn­jék meg abban az irányban is, hogy ne husosfaze­kak köré csoportosuljanak ma is protekciós alakok. Mert a proletár ma is rántott levest eszik, kenyé­ren, vizén él, esetleg három-négy hétig egy deka húst sem lát, itt pedig Budapesten vannak olyanok, akik már a központokból biztosítják önmaguknak és rokonaiknak a megélhetést, biztosítanak bizo­nyos husporciót. (Felkiáltások : Ki az ?) Nem kell mondani, hogy ki az ! Hát nekünk, szovjettagok­nak, akik itt vagyunk, jár mindennap hus ? (Tet­szés és taps.) Én szívesen megeszem azt a rántott levest is. Én nem ettem jó étvággyal azt a húst, mert szemem előtt lebegett az a szegény asszony, aki hajnaltól késő estig ácsorog, hogy öt deka zsírhoz jusson. Maradjunk az igazság zászlója alatt. (Élénk helyeslés és taps.) Kedves elvtársaim ! Itt annyiszor említik a kisgazdáról, hogy ilyen meg olyan. Hát ez nem áll, a Bzive meg van neki és ha igazságot lát, ha azt látja, hogy igazán az ó testvéreinek, a proletárok­nak adja feleslegét, akkor odaadja utolsó ingét is. A szeszes italokra vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy ne adjanak annyi orvosi re­ceptet azoknak a politikai meghízottaknak, akik hozzánk a vidékre kijönnek, (Élénk helyeslés és taps.) Mert akárhányszor beszélek akármelyik politikai megbízottal is, — tudnék neveket is mondani, de azt már forradalmi törvényszék elé kellene állitani — mindjárt észreveszem rajta, hogy mi van vele, kérdezem is tőle : elvtárs, hát Önnek is van orvosi bizonyítványa ? Természetes, feleli, hát az se legyen ? (Derültség.) Tehát itt se ismerjünk protekciót, vagy pedig módosítsuk a szesztilalmat olyképen, hogy jegy­rendszer alapján félliter napi kvóta biztosittassék a munkásnak. (Zaj és ellenmondások.) Itt azt könnyen meg lehet vitatni, hogy nem, de tessék lavinákat gördíteni azoknak tömege elé, akik azt követelik, hogy az ő erős fizikai munkájuk után legalább az a napi félliter mennyiség biztosittas­sék nekik. Ezt az óhajt nem lehet olyan könnyen lehengerelni. (Zaj.) Én nem leszek olyan hosszú, mint az előző elvtársam. (Zaj.) Persze azok az elvtársak, akik csak képeskönyvből ismerik a vidéket, nincsenek még hozzászokva ahhoz, hogy élénk tükröt vetítse­nek eléjük. A tejtermékekre vonatkozólag az volna az indítványom, hogy bocsássunk ki egy rendeletet a vidéket illetőleg, hogy ahol a községek messze esnek a vasútállomástól, ahol úgyszólván csak kisgazdák laknak, ahol tehát a termelők nincse­nek abban a helyzetben, hogy a tejtermékeket elvigyék a városokba értékesíteni, ott a tejtermékek dolgoztassanak fel túrónak éB vajnak és a vajat esetleg felolvasztott állapotban a főváros élelme­zésére mint zsirpótlékot szolgáltassák be. Ez lenne

Next

/
Oldalképek
Tartalom