Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

52 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 17. flasági tanács alá rendelt földmivelésügyi népbiztosság egy kormányzati szerv és egyben egy gazdasági szerv isiegyen. Elképzelhetetlen, hogy akik döntenek elvi kérdésekben az egész ország mezőgazdaságát illetőleg, ugyanazok a szervek utaljanak ki két métermázsa meszet, 5 métermázsa rézgálicot stb. Ez magában véve lehetetlen —- lehetetlen, hogy a gazdasági szerv a kormányzati szervvel parallel ugyanabban az épületben, ugyanazon vezetés alatt működjék. A népgazdasági tanács felépítése olyan, hogy ott az alárendelt szervek: a földmivelésügyi, a pénzügyi, népjóléti, a szocializált iparüzemek vezetőségei, mindezek kormányzati szervekképen szerepelnek ; azonban magát a gazdasági életet külön szerveknek kell kormányozniuk, teljesen függetlenül ezektől, — ezek azonban nem elvi kérdésekben döntenek, hanem tisztán a gazdaság menetét irányítják. így már most ez a mezőgazdasági üzemekben olyformán lesz megvalósítható, hogy létesítettük a termelő szövetkezetek országos központját az egyik részről, — ez foglalkozni fog a szocializált nagy üzemek vezetésével és irányításával — másrészről azonban létesítünk a 100 holdon aluli kisgazdák termelését irányító országos központot is. Ez nem azt jelenti, hogy a 100 holdon aluli birtokosokat politikailag szervezni akarjuk, de nem engedhetjük meg azt, hogy azok termeivényeikkel szabadon rendelkezhessenek, (ügy van !) Nem engedhetjük meg azt, hogy amikor az ország fél termőterülete a 100 holdon aluli kis gazdaságokra esik, akkor ezek akármilyen módon szabadon rendelkezzenek terményeik felett, áruuzsorát fejtsenek ki és ha kell, szabotálják a városok ipari proletárságát. (ügy van ! Taps.) Ennélfogva nekünk szükségünk van arra, hogy amiképen a 100 holdon felüli nagybirtokokat valami módon egy országos központ irányítása alá helyezzük, ugy hogy a 100 holdon aluli birtokok termelését is irányítsuk, ugy amint az a tanácsköztársaság érdekeinek megfelelő, hogy az ottan termelt termeivények felett maga a tanácsköztársaság rendelkezzék. így elkülönít tetvén maga a gazdasági életet irányító két szerv, maga a földmivelésügyi népbiztosság, mint a népgazdasági tanács egyik alosztálya, megmaradhat tisztán kormányzati szervnek, amely az egész ország életére politikai szempontból döntő határozatokat hoz. A 100 holdon aluli kisgazdaságok tekintetében szükséges tudnunk, hogy például az ország állatállományának 75%-a épen a 100 holdon aluli gazdaságokban van. Már most elképzelhető-e az, hogy anarchikusán szabadjára engedjük ezeket a 100 holdon aluli birtokokat? ElképzelhetŐ-e ez a városok élelmezése szempontjából, akármennyire monopolizáljuk a külkereskedelmet, akármilyen gabonamonopoliumot hozunk be, akármennyire monopolizáljuk a szállítási eszközöket, akármennyire kisajátítjuk a kereskedelmet ? Mert a mai blokád alatt módjában van a kisgazdának, a 100 holdon aluli birtokosnak, hogy gabonatermeivényein sokkal magasabb áron adjon túl kifelé csempészés alakjában, mint ahogyan a nagybirtokokon a, Tanácsköztársaság ezt végre fogja hajtani. Es legfőképen ez az oka, hogy bár mi nem akarjuk a kisgazdatársadalmat bántani, semmiképen nem akarjuk azt, hogy ő rosszabbul járjon, mint a mezőgazdasági munkás vagy az ipari proletár, de mikor élelmiszerhiány van, nem engedhető meg, hogy egyes osztályok, egyes rétegek maguknak privilégiumokat biztosítsanak, (ügy van! Taps.) Ha az ország termőterülete fel fog szabadulni, — hiszen erre Lengyel elvtársam is kitért — kénytelenek leszünk egy úgynevezett munkáselosztó hivatalt felállítani. A mezőgazdasági üzemekben ennek a munkáselosztó hivatalnak különösen nagy fontossága lesz. Hiszen már a kapitalista termelési rendben is voltak tartalékok. Méltóztatnak emlékezni, hogy pl. Mezőkövesden állandóan hatezer munkást tartottak tartalékban és ezeket oda vetették, ahol esetleg a nincstelen mezőgazdasági proletárság fellázadt a sorsa ellen. Nekünk, t. elvtársaim, tekintetbe kell venni egyrészt az ország birtokeloszlási viszonyait, másrészt pedig az ország lakosságának elhelyezkedését. Amíg a felvidéken a birtokokhoz viszonyítva egy-egy főre nem esnék három-négy holdnál több, addig vannak az országban olyan területek, ahol 20—30, sőt 40 holdnyi terület esik egy lakosra. Ezeket az egyenetlenségeket nivellálni kell. Ez meg fog történni a munkáselosztó hivatal révén, de a mezőgazdasági üzemekben ezenkívül tervbevettünk egy célszerű, szervezett telepitési akciót is, hogy ezáltal azoknak a vidékeknek a lakosságát, ahol sürü a népesség, kevés a föld, rossz a termés, valahogyan tehermentesitsük. Ez a telepitési akció csökevényeiben máris folyamatban van : a meg nem szállott vidék északi részéről a Dunántúlra áttoltunk munkáskategóriákat, melyek, ha a körülményekkel meg lesznek elégedve, ha megélhetésük . biztosítva lesz, bizonyára készséggel és szivesen át fognak oda telepedni. A szövetkezeti termeléssel kapcsolatban egy bizonyos idő multán a mezőgazdasági üzemekben teljesen meg fog szűnni a bérmunkás fogalma, meg fog szűnni az időszaki munkás fogalma is és nem lesz más, mint szövetkezeti tag, mert az ország területe elég nagy ahhoz s a földek nagysága elég garancia arra, hogy itt ebben az országban minden nincsetlen proletár mezőgazdasági szövetkezeten belül nyerjen elhelyezést, elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen napszámba járni, bérmunkásnak lenni, hanem mint szövetkezeti tag fog megélhetést találni. Hiszen a mezőgazdasági üzemek intenzivitásának fokozásával is sokkal nagyobb lesz azoknak felvevőképessége. Létesíteni fogunk mezőgazdasági gyártelepeket, mezőgazdasági ipartelepeket, ahol ezek a munkások — amennyiben a népes-