Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-4
Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 17. 51 volna ez, hiszen maga a szovjetalkotmány messzemenő autonómiát biztosit az egyes kerületi, az egyes körzeti szervezeteknek és messzemenő autonómiát biztosit az egyes falusi tanácsoknak is. Már most, ha maga a szovjetalkotmány ilyen messzemenő autonómiát biztosit, lehetetlenség, hogy épen azoknak ne legyen beleszólása a földbirtok kezelésébe, annak üzemszerű vezetésébe, akik azt megművelik. (Helyeslés.) Ezért kellett elállani az állami kezelésbe vétel gondolatától és legelsősorban ezért kellett a szövetkezeti eszmére áttérni, amely messzemenő autonómiát biztosit az egyes szövetkezeteknek, anélkül azonban, hogy ez a centrális vagy felülről jövő intézkedés végrehajtásának bármiképen akadályát képezné. Áz egyes szövetkezetek között, amelyek laza összefüggésben vannak egymással, bizonyos kölcsönösség kell hogy kifejlődjék. De igenis magának az egyes ezer vagy kétezer holdnyi földbirtokokon gazdálkodó szövetkezetben kell hogy maguk a munkások is az oda kivezényelt gazdatiszttel, szakemberrel egyetértésben, magába az üzem menetébe befolyást gyakoroljanak, hogy ilyen módon a hozzászólás biztositva legyen és autonómiájuk megóvassék. (Helyeslés.) Szükségünk volt, elvtársaim, erre a szövetkezeti formára még azért is, mert a magyar ipari proletárság ebben a sorsdöntő harcában, amelyet most vív meg kifelé és befelé, feltétlenül rászorul a mezőgazdasági nincstelen proletárság támogatására. Eászorul és hátvédet kell hogy kapjon a mezőgazdasági nincstelen proletárságban, és meg kell állapitanunk, elvtársak, hogy a mezőgazdasági proletárság forradalmositásának egyik legfontosabb eszköze maga a termelő szövetkezeti rendszer. (Igaz ! Ugy van !) Áz a mezőgazdasági munkás, aki tudja, aki érzi, hogy ott a föld nem idegen emberé, hanem annak gazdálkodásába, üzemmenetébe neki is beleszólása van, feltétlenül kell hogy egyben a Tanácsköztársaság ipari proletariátusa mellé álljon. (Igaz. Ugy van!) E tekintetben konkrét eseteink is vannak. Bereg vármegyében, elvtársaim, még március 21-ike előtt megvalósíttatott, illetőleg keresztülvitetett a földbirtokszocializálás — épen termelő szövetkezeti formában — s most, amikor Beregvármegyét a csehek megszállották, a mezőgazdasági nincstelen proletárság kapára, kaszára kelve, nemcsak a csehek ellen, hanem a visszatérni akaró földbirtokosok ellen is fellépett és madzagos puskával védte meg azt a földbirtokot, a melyet a Tanácsköztársaság rendelkezésükre bocsátott. (Éljenzés és taps.) Tehát nem engedték azt visszavenni, s igy a forradalom szolgálatába állíttatott ezen mezőgazdasági proletariátus azért, mivel a szövetkezetek révén, igenis, tulajdonának érzi — mint a hogy a termeivények felett való rendelkezés szempontjából tulajdona is — azt a földet, annak dolgaiba beleszólása van, s minden erejével annak megvédésére törekszik. Vagyis nemcsak abból a szempontból kellett a szövetkezeti alapelv mellett kitartanunk, amint ezt Kun elvtárs mondotta, hogy a kisbirtokosoknak is példát adjunk azzal, hogy á szövetkezeti gazdálkodáshoz kedvet kapjanak, — mert hiszen kétségtelen, hogy ott, ahol a nagyüzemű szövetkezeti gazdaságokban nagy produkciót fognak elérni, ahol a gépüzemre berendezett gazdaságok a produkció fokozásával messzemenőleg magasabb jövedelmet fognak hajtani, mint a kis üzemek, ott ez példaadásképen is fog szolgálni, — hanem legelső sorban — és ez a legfontosabb — a mezőgazdasági munkásság forradalmositása szempontjából van szükség arra, hogy a szövetkezeti eszme mellett mindvégig kitartsunk. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Ha majd kultúrában ez a mezőgazdasági proletárság emelkedni fog, ha majd jobban hozzájuk tudunk férkőzni, ha röpiratainkat elolvassák, ha az analfabétizmust valamennyire meg tudjuk szüntetni, akkor kétségtelen, hogy azok a viszásságok, amelyek most a szövetkezeti gazdálkodás keretén belül túlkapások formájában megnyilvánulnak, eliminálhatók lesznek, meg fognak szűnni és amiképen helyre fog állni az ipari üzemekben a munkafegyelem, ugy helyre fog állani a mezőgazdasági üzemekben is. (Igaz! Ugy van!) A szövetkezeteket, elvtársaim, ne ugy képzeljük el, mint ahogy általában a régi kapitalista termelési rendben a szövetkezeteket elképzelték vagy megcsinálták. Itt nem részvénytőkéről, itt nem betétekről van szó. A szövetkezeti tagságnak nem is az az alapja, hogy ki mennyi földet visz bele a szövetkezeti gazdálkodásba, hanem tisztán szocialista alapon: a szövetkezet tagja csak az lehet, aki ott munkát végez és mindenki csak annyi jövedelemben és olyan ellátásban részesülhet, amilyen munkát végzett. Tehát a munka a bázisa ezeknek a szocialista szövetkezeteknek, s ezért a szövetkezet lényegben nem más, mint munkatársulás alapján létrejött közös gazdálkodás. A szövetkezetnek legalacsonyabb foka az u. n. helyi szövetkezet. Itt autonóm hatáskörben, szakember bevonásával és annak közbenjöttével megállapítást nyer a jövő esztendőre pl. az üzemterv szerint való gazdálkodás. Efelett áll egy u. n. főintézőség vagy felügyelőség, amely egyesit néhány ilyen szövetkezeti gazdaságot. A főintézőségeket egyesíti a körzeti felügyelőség, amely megfelel a mai járásnak, s a körzeti felügyelőségek felett ellenőrző és irányító befolyást gyakorol maga a vármegyei központ vagy a vármegyei főintézőség. Ezeket a vármegyei vagy kerületi központokat pedig itt, Budapesten, az országos központ egyesíti magában. Ennél a pontnál, elvtársaim, ki kell térnem azokra a mélyreható változásokra, amelyekről már tegnap Varga és Lengyel elvtársak részben beszámoltak. Elképzelhetetlen az, hogy maga a népgaz7*
