Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-4
50 Tanácsok Országos Gyűlése 1919, évi június hó 17. jában keresztül vitetett volna. Különösen a gazdatisztek ifjabb generációja belátja és érzi, hogy a tanácsköztársaság földprogrammja ad neki szabadságot és becsületes megélhetési lehetőséget és ez az oka annak, hogy a gazdatisztek igen nagy része, igen nagy százaléka, különösen az ifjabb generáció, szakértelmét kétségtelenül a legnagyobb lelkesedéssel ajánlja fel és állítja a tanácsköztársaság szolgálatába. Ez nem jelenti azt, elvtársaim, mintha nem volnának e tekintetben bajok és hibák, nem jelenti azt, mintha egyes régi megcsontosodott kasznárok nem simák vissza a régi állapotot. (Felkiáltások: Zsentrik!) Hiszen méltóztassék elképzelni, hogy mikor mi egy vármegye élére, 600.000 hold birtoknak centralisztikus kezelésére egy jó gazdát akarunk kiválasztani és elmegyünk valamely nagy uradalomba, ennek intézője, bár sokkal magasabb és tekintélyesebb állása volna, nem válik meg a gazdaságától tisztán azért, mert számit arra, hogy valami rezsimváltozás következtében őt majd az uj rezsim a tanácsköztársaság szolgálatában fogja találni. Tehát vannak még olyanok, akik a régi világ, a kapitalista termelési rend visszaállítását várják és kivánják, azonban meg kell állapitanom, hogy a szakértő gazdatisztek nélkül Budapest ma éhínség előtt állana. Meg kell állapitanom azt, kogy például a budapesti husakciő, amit épen néhány nappal ezelőtt vezettünk be, kizárólag és azért járt sikerrel, mert a termelő szövetkezetekben alkalmazott gazdatisztek, mindenre való tekintet nélkül és minden egyéb szempont mellőzésével kötelességüknek tartották végrehajtani a tanácsköztársaság parancsait. Egy táviratot akarok felolvasni, amit tegnap kaptam Miskolcról, annak igazolására, hogy a gazdatiszteknek általában saját jól felfogott érdekükben áll a nagybirtokrendszer fenntartása és saját jól felfogott érdekükben állanak a mi ügyünk mellett. Ebben az van, hogy 15 gazdatisztet kér a miskolci gazdabiztos, azért, mert a cseh megszállás alatt Borsodvármegye területén épen a földmivelésügyi népbiztosság által kiküldött gazdatisztek nem engedték meg a régi földbirtokosok visszatérését és emiatt a csehek őket részben tuszokul elhurcolták, ötöt pedig közülök felakasztottak. (Mozgás), Ezt meg kell állapitanunk és le kell szögeznünk és tartozunk ennek a rétegnek azzal a beismeréssel, hogy mi igenis nagy mértékben tudjuk az ő szakmunkásságukat értékelni, (ügy van!) Azonban ki kell emelnünk azt is, hogy azokat a gazdatiszteket, akik politikai szempontból a mi érdekeinknek nem fognak megfelelni és akik politikai szempontokból kifogás alá esnek, mindenkép elfogjuk távolítani a gazdaságok éléről. De e tekintetben általánosítani egyáltalában nem lehet. Hiszen az ipari üzemekben is igen éles differenciák vannak mérnökök és munkások között, ott is vannak bajok, pedig az ipari munkásság messzemenőleg fölötte áll a mezőgazdasági munkásságnak, nem szólva arról, hogy a mérnöki kar sokkal közelebb áll általánosságban ideológiája, tekintetében hozzánk, mint a gazdatiszti réteg. Tehát itt két réteg áll egymással szemben, amelyeket majd csak a kölcsönös érintkezés, a kölcsönös egymáshoz való súrlódás fog harmonikus munkában egyesíteni. Elvtársaim ! A földbirtok-szocializálás gyorskeresztülvitelének egyik legnagyobb nehézsége az, hogy állandóan szemünk előtt kell tartani az idei termés biztosítását. Minden, ami az idei termést veszélyeztetheti, minden, ami ezzel a nagy városok proletárságát bármily módon éhínségnek tehetné ki, minden olyan rendszabály elkerülendő. Bármennyire ideális szempontokból nézzük is ezt a dolgot, bármennyire tudjuk, látjuk azt, hogy a régi földbirtokosoknak a földbirtokon való megmaradása magára a tanácsköztársaságra esetleg veszedelmeket rejt magában, az idei termés biztosítása szempontjából szükséges, hogy egy bizonyos várakozó álláspontra helyezkedjünk és magát a programmot abban az ütemben vigyük keresztül, amely mind a két érdek szempontjából feltétlenül szükséges. Ez az ütem azt diktálja, hogy egyrészt politikai szempontokból a tanácsköztársaság érdekeit megvédelmezzük, másrészt azonban az idei termést az utolsó szál gabonáig a magunk számára biztosítsuk. (Ugy van !) Mondanom sem kell, hogyha a földbirtokfelparcellázás bármilyen formában keresztülvitetett volna, ma a tanácsköztársaságot éhínség fenyegetné, és ha bármennyire kifogás alá esnek is az egyes földbirtokok, legyenek azok. szocializálva avagy nem, megállapítható az, hogy maga ez a termelőszövetkezeti apparátus funkciónál, megállapítható egy tényből, abból a legutóbb bevezetett husakcióból, amely a budapesti husinségen egy körtávirattal segített olyformán, hogy Budapestet sikerült ellátnunk, — legalább is biztositanunk a minimális fejadagok figyelembevételével — hússal. Meg kell állapítani, hogyha ezek a termelőszövetkezetek nem lennének a kezünkben, ha ezek felett nem tudnánk rendelkezni, ma ez a husakció nem lett volna keresztülvihető. Könnyű dolgunk lett volna a tanácsköztársaság kikiáltása után, ha egyszerűen azt mondtuk volna, hogy minden 100 holdon felüli birtok a tanácsköztársaság tulajdonát képezi és ilyenformán állami kezelésbe vettük volna ezeket a birtokokat. Megkönnyítette volna dolgunkat azért, mivel ilyenformán egy centralizált hatalom rendelkezett volna a földbirtok felett ésbizonyára az ipari proletariátus élelmezését messzemenőleg tudtuk volna elősegíteni. Nem lehetett azonban tisztán állami kezelésbe venni ezeket a birtokokat, mivel magával a szovjetalkotmány rendszerével ellenkezett?
