Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-3

40 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 10. Itt tehát az lesz, hogy valóban összevonva egy szakmának a kezelését, ott — mint mondot­tam — ahol talán 2000, vagy 5000 tisztviselő volt, nem lesz csak 200, vagy 500, mert hiszen a többi ma sem dolgozik. Vagy egyáltalán nem dolgozik, csak bemegy a hivatalába és várja, hogy talán megint -visszajön egy olyan idő, ahol az improduk­tiv, nem termékeny munkát is megbecsülik, amit mi nem vagyunk hajlandók megbecsülni, (Ugy van ! Ugy van !) vagy pedig csinál valamit, ami tel­jesenhaszontalan. De baj következik ebből, az, hogy ő, azt hívén, hogy neki már megvan a helye ebben a munkástársadalomban, onnan mozdulni nem akar, Vannak helyek, ahova nem lehet munkást kapni. Nem beszélek arról, hogy a gyárakban és másutt is vannak olyanok, akik munka nélkül vannak ott a gyárban ; nem beszélek arról, hogy csak nagyon kevés helyen jutott a munkásság arra az öntudatra, amelyet egyik bányavállalatunknál állapítottam meg, egy kőbányánál, ahol a munkásság, miután dolgozni nem tud, a bányaterületeket megműveli, kertészetet folytat és nem kér tőlem semmi munka­bért, — nem ugy, mint a többi vállalatok — mert hetenként 30.000 koronát vesz be a kertészeti ter­mékekből és ebből fedezi a munkabéreket. Nem beszélek arról, hogy még a mai anyag­hiány, szénhiány mellett is — nem mondom, hogy mindenütt — de sok helyen a munkásság találhatna olyan munkát, amellyel nemcsak hogy az átmenetben kisegíti magát, de amely­lyel nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a prole­tariátus érdekeit szolgálja : de arról beszélek, hogy ott, ahol a munkásság igy saját magától nem találja meg azt, hogy mit csináljon, ahol mi akarunk nekik munkát adni, nem megy el, mert ragaszkodik a régi helyéhez, azt hiszi, hogy ott jó helyen van, pedig ott semmi dolga sin­csen. (Ugy van ! Ugy van !) Több példával fogom ezt igazolni. A buda­pesti elosztásban nagy szerepük van az u. n. liszthivataloknak. Azért mondom, hogy úgy­nevezett, mert ott már minden történik, liszt­elosztás is, de a sorozás is, a neve azonban meg­maradt. Ezekben a hivatalokban tanitók dol­goznak. A tanitók azért vállalták ezt a munkát, mert a régi rendszernek minden kellett, csak ta­nító nem, mindent hajlandó volt inkább meg­fizetni, mint a tanítást. Nem kellettek neki öntudatos emberek, mert attól lehetett félni, hogy ezek nem lesznek hajlan­dók arra, hogy mások igazgassák őket. Mi azonban meg kell hogy becsüljük és meg is becsüljük a tanitó munkáját, a leghasznosabbnak tartjuk és tudjuk, hogy a termelésnek egyik fontos, vagy talán legfontosabb tényezője. (Ugy van !) A tanító­kat meg kell hogy fizessük, meg is fizetjük. De ezzel kapcsolatban nemcsak elvárjuk a tanítótól azt, hogy valóban ennek a munkának éljen lelke­sedéssel, egész munkaerejével, de a tanitó nem is hajlandó mást tenni. Hiszen a tanitó szakmájának akar élni, igy tehát kikapcsolódik ebből a munka­körből. Ezeknek a liszthivataloknak munkájuk gya­rapodásával uj tisztviselőket kellene alkalmazniok. Ez egy rendes tisztviselői munkát és közigazgatási szervezetet igényel. Épen a liszthivatal vezetőjeé panaszolta nekem, hogy képtelen 160 tisztviselőt kapni ugyanakkor, amikor a biztosítók, bankok és­iparvállalatok adminisztrációjának munkahelyein, de munka nélkül tízezer és tízezer ember van. (Felkiáltások : Lopják a napot ! Tessék bevonultatni» éket! Zaj. Elnök csenget.) Egy másik példát is mondok és ezt azért em­lítem fel, mert rá akarok mutatni arra a fontos gaz­dasági szervre, amely a proletárállamban kell hogy teljesen kiépüljön s amelyet, azt hiszem, hogy önök teljesen megértéssel kell hogy méltányolja­nak, és ez a gazdasági ellenőrző szerv. Elvtársaim ! A kapitalista rendszerben az. üzem vagy vállalat tulajdonosa, mint már mond­tam, igyekezett megakadályozni azt, hogy az üzemben más is lophasson, mint ő ! (Derüítség.) ö tehát igyekezett megfelelő ellenőrzést gyako­rolni. Hiányzott azonban a kapitalista rendszerben, azoknak a gazdasági szerveknek helyes ellenőrzése, amely gazdasági szervek nemcsak egyesek érdekeit szolgáltak, hiányzott pl. a központok megfelelő ellenőrzése, amiről már Varga elvtársam is beszélt. (Ugy van !) De hiányzott a bankok megfelelő ellen­őrzése is és ennek folytán lehetséges volt ott min­dennemű visszaélés az összesség rovására. A mi rendszerünkben a helyzet más. Itt az ellenőrzésre még sokkal nagyobb szükség vam­(Ugy van!), mert mi azt akarjuk, hogy nálunk; senki se lophasson. Azt, hogy a kapitalista ne lophasson, egészen radikálisan megoldottuk : meg­szüntettük a kapitalistát. De azt, hogy az üzemek­ben az egyes helyeken ne lophassanak, — mint Varga elvtársam nagyon jól megállapította és­önök még jobban tudják — nem sikerült meg­szüntetni. (Egy hang: Meg fogjuk szüntetni!) Ezért kellett felállítani és ki kell építenünk egy nagy központi ellenőrző szervet azért, mert állás­pontunk az, hogy mindent lehetőleg az önkor­mányzatban kell megvalósítani, mindent a vidé­ken, az ottlevőknek kell megvalósítani. Az a ke­rületi gazdasági szervezet, amit Varga elvtársam már szintén előterjesztett, azt akarja, hogy min­den megye az ottlevő öntudatos, tisztességes és­hozzáértő emberekből teljesen kiépítse a maga gazdasági rendjét. Nem akarunk odaküldeni a központból em­bereket, csak a legszükségesebb mértékben. (He­lyeslés.) Nem akarunk embereket odaküldeni, mert minden megyében van annyi tisztességes, hozzáértő, becsületes proletár, amennyi ott kell (Igaz ! Ugy van !) és ezeknek épen annyi eszük van ott, mint itten. (Igaz! Ugy van!) Ez tehát rendben van. Azonban magának az ellenőrzés­nek, amely egyrészt a legnagyobb szakszerűséget igényli, másrészt csak akkor lehet hatásos, ha teljesen függetlenítjük az ottaniaktól, ennek az ellenőrzésnek idegenek által kell történnie. (Igaz r Ugy van !) Méltóztatnak tudni, hogy hiába a

Next

/
Oldalképek
Tartalom