Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-3
Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 16. 41 legjobb szándék, a legjobb akarat : az ismeretség, a rokoni, vagy társadalmi kapocs az ellenőrzést hatálytalanná teszi. (Igaz! Ugy van!) Nem mondom, hogy rosszakaratból, de hatálytalanná teszi egyszerűen az a nagy bizalom, amely azok között, akik egymáshoz közel állanak, megvan és amely sokszor téves, vagy alaptalan. Ez sokszor félrevezeti az ellenőrző közeget, aki az ellenőrzést épen ezért nem végzi azzal a szükséges gondossággal, amivel végeznie kellene. Ezért tehát a gazdasági ellenőrzésnek központinak kell lennie és hozzáértéssel kell folynia. Már most elvtársak, miután az előbb kifejtettem, hogy ehhez a munkához elsőrendű szakemberek kellenek,, miután kifejtettem, hogy a kapitalista rendszerben ez az ellenőrző szerv nem épült ki, mert nem. volt különös érdeke a kapitalistáknak, meg kell mondanom, hogy ennek felépitése most akadályokba ütközik, még pedig sok tekintetben személyi akadályokba. És itt térek vissza az előbbi ponthoz, ahhoz, hogy azok, akiket a kapitalista rendszerben már erre a munkára neveltek, akik szakértők, tisztességesek és föltehető róluk, hogy hajlandók tisztességesen támogatni ami gazdasági politikánkat, ezek már többnyire a kapitalista rendszerben is mint ügyes szakemberek valahol elhelyezkedtek. Amikor ezeket mi igénybe akarjuk venni, akkor nem történik egyéb, •minthogy vagy azt mondják, hogy nekik ott rendkívül fontos, nélkülözhetetlen, vagy elmellőzhetetlen dolguk van, tehát ott akarnak maradni, hátha visszatér a másik rendszer, vagy pedig történik az — és ez különösen jellemző más téren is, a példákat nem akarom szaporítani, — hogy hajlandók ennek az ügynek szolgálatába állani, azonban mindig azzal, hogy ők bent maradnak a régi állományban, ók tehát csak ideiglenesen rendeltetnek ide, mert azt gondolják, hogy vagy megmarad a proletárdiktatúra és akkor ráérnek még otthagyni régi statusukat — vagy nem marad meg s akkor azt mondhatják, hogy ők csak ami terrorunknak engedtek és végezték ezt a munkát, szóval annak idején minden közösséget meg lehet majd tagadniok. Ezek a fenntartások, ezek a gondolatok, elvtársaim, amelyek — valljuk meg őszintén — a proletariátus egy nem öntudatos részében is megvannak, hogy még mindig fenn akarják tartani a visszatérés lehetőségét ; ezek akadályoznak meg bennünket — illetőleg akadályoztak meg eddig, mert ezután már nem fognak megakadályozni (Helyeslés.) — abban, hogy valóban megmondjuk, kinek van dolga, Idnek nincs, s akinek nincs dolga, az jöjjön ki munkahelyéből, mert hiszen a helyre nekünk van szükségünk azok számára, akik dolgozni akarnak. (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Ezt kell tennünk, hogy lássuk meg végre, kik azok, akiknek nincs dolguk, mert most jön az, amit itt valaki közbeszólás formájában említett, hogy hiszen a munkakényszer meglesz. Igen, a munkáselosztást most szervezzük meg, de ezt eddig nem tudtuk megcsinálni, mert ugy elbújnak A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. az íróasztaluk mögé, hogy nem lehet látni, mit csinálnak. (Derültség.) Nem tehettünk tehát mást,, elvtársaim. Ne méltóztassék ezt a dolgot ugy feltüntetni, hogy ebben a kérdésben azok iránt, amik ott vannak, valami különös szigor vagy különös kiméletlenség érvényesül, hiszen azok proletártestvéreink, és nagyon nagy része azoknak a tisztviselőknek öntudatos proletár, aki szivesén és becsületesen hajlandó velük dolgozni és küzdeni, a saját érdekükben kell hogy megtegyék, mert minél később fogják észrevenni azt, hogy ők elviszitik a munkájukat, minél később fogják észrevenni azt, hogy amit. ők csináltak, az a mi társadalmunknak teljesen felesleges, annál nehezebb lesz áttérni ott egy olyan, munkakörre, a melyben a munkájuk hasznos és szükséges. (Ugy van !) így tehát, elvtársaim, ez, mint mondottam, a pénzügy kérdése és a termelés, kérdése, hogy az üzemkoncentrációval kapcsolatban megállapítsuk mindenütt, hogy hol van valaki olyan munkahelyen, ahol dolgozik, és hol van valaki olyan munkahelyen, ahol munka nélkül van_ Ha ez megvan, akkor lehet munkakényszerről beszélni. Lehet most is. Valóban, konkrét esetekben már előfordult, hogy megállapították ellenőreink,, hogy az egyik munkahelyen egyáltalában nem dolgoznak, de a béreket kapják, a mellette levő másmunkahelyen pedig nincs munkás. Kőbányáról és kószénbányáról van szó. A kószénbányában nincs munkás, a kőbányában nem csinálnak semmit, de a kőbánya munkásai nagyobb munkabért kaptak, mint a kőszénbányáéi. Már most nincs más hátra, mint a jövőben rendelkezni, hogy a kőbányából átmenjenek a másik munkahelyre dolgozni. Ez munkakényszer, mert ők nem akarnak átmenni, szivesebben maradnak ott. Természetesen, ha öntudatos proletárokkal lenne dolgunk, ők maguk kivannak, hogy átmenjenek, mert lehetetlen állapot ez. De nagyon jól tudjuk, hogy ez nem igy van, kényszeríteni kell. Ha mi a jövőben mindazokat, akik munka nélkül vannak, láthatóvá tesszük, egy munkás-tartaléksereget képezünk, ahol látjuk, hogy ennyien, ezek és ezek vannak munka nélkül, akkor azután majd módunk lesz intézkedni, hogy ezek hová menjenek, sőt azt mondhatjuk, hogy tulaj donképen munkanélküliek nincsenek az eddigi értelemben, tehát a munkanélküli segély formáját megváltoztatjuk, azt mondjuk, vannak munkások és vannak tartalékok. A tartalék vagy teljesiti a parancsot,, amikor azt mondjuk neki, hogy hová menjen, természetesen mindig figyelembe véve képességeit és készségeit, vagy nem teljesítvén a parancsot, nem vállalja azt, nem akar dolgozni, s akkor nem munkanélküli, hanem dolgozni nem akaró. Az ilyeneket ki kell közösíteni a dolgozók társadalmából. (Lelkes taps.) Elvtársaim ! A pénzügyi politika terén tett konkrét intézkedésekre térek át. Már Varga elvtársam emiitette, hogy egyik legelső dolga volt a bankok köztulajdonbavétele. A bankok szerepe az utolsó időben a közgazdasági életben a legKÖTET. 6