Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-3
Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 16. 35 tás még nem rendszeres és mert az elosztandó javak mennyisége igen csekély — ebben a harcban, mondom, a munkásság azért sem tudott résztvenni, mert amikor már megtalálta volna a jószágot, nem volt meg hozzá a pénzeszköze, hogy azt megvásárolja. Kellett tehát egy olyan munkabérrendezés, amelynek keretében minden munkás megszerezheti a javaknak azt a mennyiségét, mely a mai szűkös viszonyok között rájut. Valóban, a mai munkabér kereteiben — különösen ha viszonyítjuk az árakhoz — minden munkás megszerezheti a javaknak rájutó részét — nem mondom, hogy elegendő mennyiségét — és ha nem tudja megszerezni, akkor az nem ebből az okból, hanem más okból, különösen az elosztás rendszertelenségéből folyik. Ez volt tehát a jelentősége a munkabérek emelésének. És abban a pillanatban, amikor a pénzügyi kérdést és pénzügyi helyzetet kell önök előtt tisztáznom, azért kellett innen kiindulnom, mert azt a nagy hiányt, mely a pénzügyi gazdálkodásban előállott, elsősorban a munkabérek rendezése idézte elő. Ezt azonban hibának nem tekinthetjük, ez szükségszerűség volt. Most már a további pénzügyi intézkedéseknek ellensúlyozni kell ennek a hátrányait. A munkabérek emelése és a termelésnek ezzel kapcsolatban beállott csökkenése — amelyet Varga elvtársam már vázolt — azt idézte elő, hogy minden üzem kivétel nélkül egy nagy pénzügyi hiánynyal dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a munkásság, amely a termelő munkában részt vesz, amely termel, tulaj donképen többet tudna a jelen pillanatban vásárolni, mint amennyit előállított, mert hiszen azoknak a javaknak az ára, amelyeket a munkásság termel, nem födözi a termelési költségeket. De ez lehetetlen. Lehetetlen, hogy többet vásároljon, mint amennyit előállított. Egy átmen:ti stádiumban, most elképzelhető egy ideig, mert hiszen vannak bizonyos tartalékok, bizonyos meglévő áruk, amint azonban ez elfogy, akkor 1 ehetetlen többet vásárolni. De az sem lehetséges, hogy a termelő munkásság megvásárolhassa mindazt, amit előállított, mert hiszen ez azt jelentené, hogy mindazok, akik nem közvetlenül a termelő munkában, tehát nem a mezőgazdaságban vagy iparban dolgoznak, mindazok, akik a kultúrában, a közigazgatásban, a proletárállam vezetésében és irányításában vesznek részt, nem juthatnának javakhoz. Itten tehát amennyiben erre a munkabér emelésre ennek megfelelő árkalkuláció következnék, még akkor is egy nagy állami deficit mutatkoznék, amely abban nyilatkozik meg, hogy az államháztartás hiányt- mutat és hogy ennek fedezetéül pénzjegyeket kénytelen a mai viszonyok között kibocsátani. De nem ez a lényege, nem ez a tartalma a pénzügyi helyzetnek, hanem az, hogy tulaj donképen a munkásság nem tudja egész munkabérét értékesiteni, nem vásárolhatja föl az egészet, amit munkabérben kapott, mert ha fölvásárolja az egészet, amint mondtam, akkor a többieknek éhen kell veszniök. Miután pedig azoknak is munkabért kell adni, akik dolgoznak, de nem közvetlenül a termelőmunkában, természetes, hogy azok is versenyeznek a javak megszerzésében, azoknak is jutnak javak, tehát igy minden muakásnál a munkabérnek szükségszerűen egy feleslege áll elő. Minden munkásnál : az ugy értendő, hogy lehetnek egyesek, akik ügyesek és valóban értékesiteni tudják egész munkabérüket. De ezek tulaj donképen a proletariátus egyéb rétegeinek terhére érvényesitik ügyességüket, mert azt, amivel többet tudnak vásárolni, amivel ők többet tudnak részesedni a termelt javakból, azt másoknak kejl nélkülözniök. Itt tehát az a helyzet állhat elő, hogy most az elosztásban nemcsak azért, mert az elosztás még rendszeresítve nincsen, hanem magának a bérfizetésnek a módjából kifolyólag is a munkásság egyes rétegei külön, nagyobb ellátáshoz jutnak és ezek épen nem azok a rétegei a munkásságnak, amelyeknek esetleg külön ellátását méltányolni tudnók, — pl. azokét, akik a legnehezebb testi munkát végzik, akiknek a termelése nem csökkent, akik a proletárállamban époly vagy még intenzivebb munkát végeznek, mint eddig — hiszen azok, akik a munkában el vannak foglalva, épen azok nem járhatnak utána, hogy maguknan a szükségleti javakat beszerezzék. Tehát az a helyzet áll elő, kedves elvtársaim, hogy épen azok, akik valamely körülménynél fogva jelenleg munka nélkül vannak, bár a munkabéreket kapják, — és nagyon jól tudják az elvtársak, hogy ez egy jelentékeny réteg — vándorolhatnak akár napokon keresztül, hogy maguknak javakat beszerezhessenek. Epen azok tehát 1 , akik tulajdonképen nem termelnek elegendőt, többet kapnak, mint akik termelnek. Itt tehát, elvtársaim, jelentékeny veszély van az elosztás szempontjából. Nem lehet ezen a veszélyen máskép segíteni, cstk ugy, ha valóban azt az állapotot teremtjük meg, hogy a pénzeszközök mennyisége csak annyi jogot adjon minden egyes munkásnak, amennyi jog őt megilleti. Ma joga van a munkásnak annyit vásárolni, amennyi a munkabére, hisz semmi egyebet nem jelent az a pénzeszköz, mint ezt a jogát. De ezt a jogát nem érvényesitheti, mert amennyiben érvényesitj, akkor ő tulaj donképen, dacára a formális jognak, ezzel a jogával a többiek rovására visszaél. Tehát, elvtársaim, lehetetlenné kell ezt tenni és ezt máskép lehetetlenné tenni nem lehet, mint hogyha a pénzeszközök mennyisége valóban csak annyi jogot nyújt minden munkásnak, amennyi őt megilleti. Ennek elérésére kell azt az árpolitikát folytatnunk, amit Varga elvtársam már bejelentett és amelynek lényege az, hogy minden jószág annyiba kell hogy kerüljön annak, aki megvásárolja, mint amennyibe került annak,, aki előállította. Már pedig a jószágokat ma az ossz proletariátus állítja elő. Itt tehát nem üzemi
