Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-3
30 lanácsok Országos Gyűlése Î919. évi június hó 26. ban rossz a fahivatal, vagy rossz a szocializáló népbiztosság vagy pénzügyi népbiztosság, banem azt mondják : itt és itt, ez és ez az ember, ezt és ezt csinálta és akkor megvan a mód arra, bogy megvizsgáljuk és ba tényleg helytelenséget követett el, onnan proletármódon kidobjuk. (Helyeslés,) Nem általános kritikára, hanem egyes, részletes kritikákra van szükség, mert azt hiszem, a t. elvtársak, látják, hogy az uj bürokratikus szervezet, az uj organizáció hibáival általában én is ép annyira tisztában vagyok, mint bárki, aki itt ül a teremben. T. elvtársaim! Áttérek most referátumom legszomorúbb részére, a döntő kérdés vizsgálatára, t. i. arra, hogy ezen újonnan épitett organizációknak : üzemi és országos organizációnak az eredménye mi volt magában a termelésben. Mert, t. elvtársaim, eggyel tisztában kell önöknek lenniök. A proletárállam sok mindenféle szépet és jót meg tud csinálni, de egyet nem, t. i. nem tud az embereknek több javakat juttatni, mint amennyit az ország dolgozó lakossága termel, (TJgy van! ügy van!) Ez olyan alapigazság, amely független bármiféle társadalmi rendtől. Csak annyit lehet fogyasztani, amennyit munkával termelünk. Már most, ha abból a szempontból nézem a dolgokat, hogy milyen a termelés eredménye a proletárforradalom óta, nyíltan és őszintén meg kell mondanom, hogy az eredmény borzasztó rossz. (Egy hang: Nem mindenütt!) A munkateljesítmény, elvtársaim, általában erősen csökkent. Kevésbé csökkent a mezőgazdaságban, erősebben csökkent az ipar számos ágában. Engedjék meg, elvtársaim, hogy azokból a jelentésekből, amelyeket bekértem az egyes szakosztályokból, példákat olvassak fel önöknek. Hogy mindjárt a legfontosabb dolgon kezdjem, a szénbányászatban a jelenlegi termelés az éveleji, tehát a Károlyi idejében fennállott kapitalistarezsim termeléséhez képest 10—38°/o-ig menő csökkenést mutat, — nem az üzemtermelés, ezt méltóztassék meggondolni, hanem az egyéni munkateljesítmény. A békeidőbeli termeléshez képest pedig körülbelül 50°/o a csökkenés a bányászatban. Vagy nézzünk más ipari ágakat. Találomra kikapom pl. a gépgyárak munkateljesítményét. Itt a következőket találjuk : — hogy egy nagyobb üzemet vegyünk — a Lángféle gépgyárban a csökkenés 30°/o, — vagy, ha egy kisebb üzemet veszünk — Friedrich István mátyásföldi felvonógépek gyárában 75°/o az üzemcsökkenés, a Röck-gyárban 25°/ 0 , a "Worner. gyárban 50% az egyéni munkateljesítmény csökkenése. Es igy van ez tovább az egész vonalon, kivéve azokat az iparágakat, ahol a munkások tisztán a gépezet kiszolgálására szorítkoznak, ahol a munkateljesítmény csökkenése kevésbbé vehető észre, pl. a vegyi iparban, malomiparban. Kisebb a csökkenés a faiparban és a ruházati iparban, aminek okairól majd külön fogok beszélni. Elvtársaim ! Ha kérdezzük, hogy mi az oka ennek a szomorú dolognak, — hangsúlyozom nem arról van szó, hogy a termelés szén- vagy anyaghiány miatt csökkent, hanem az egyéni munkateljesítménynek a szén- és anyaghiánytói független csökkenéséről, — akkor a következő okokat kell itt felhoznom : az első a kapitalista munkafegyelem megszűnése. Ne tessék elfelejteni, hogy a kapitalista termelésben hajcsár-rendszer volt, és az a munkás, aki a megfelelő munkateljesítményt nem szolgáltatta, egyszerűen kirepült az üzemből. Ez a hajcsár-rendszer egy csapásra megszűnt a burzsoáosztály bukásával. A politikai osztály bukásával a munkafegyelmi rendszere is megbukott és az uj munkafegyelem eddig még nem alakult ki, de, elvtársaim, — hogy ezt itt közbevetőleg megállapítsam, — kialakulóban van. Van javulás, de még borzasztó nagyok a bajok. A másik, ami ehhez a dologhoz tartozik, az akkord-bérek megszüntetése és itt a következő az eset. Az akkord-rendszer megszüntetése és az időbérre való áttérés folytán épen a legjobb munkások teljesítménye csökkent. Mert az az eddig akkordban dolgozó vasönt vagy asztalos, aki látja, hogy ő elvégez 8 darabot amig mellette a társa elvégez négyet, azt mondja hogy miért dolgozzam ón ugyanazért a bérért kétszerannyit, mint a másik? A szocialista öntudatnak arra a magaslatára, amely meglesz a következő generációban, a teljes kommunizmusban, hogy mindenki tudni fogja, hogy az emberek testi ereje és ügyessége különböző lévén, mindenkinek annyit kell dolgoznia, amennyit tud dolgozni, noha csak egyformán fog részesülni az össztermelésből. Mert, elvtársaim, ez az igazi testvériség és ez az igazi kommunizmus. (TJgy van ! TJgy van !) Mert hiszen ha van egy gyenge munkás, akit a természet megvert avval, hogy gyenge és beteges és ennélfogva amugyis roszszabbul van elhelyezkedve a világban, azt nagy igazságtalanság azzal büntetni, hogy kevesebb legyen a keresete és igy rosszabbul is táplálkozhassak. Noha nyilvánvaló, hogy ez igy van, mégis ma a munkások nincsenek a kommunista öntudatnak, a testvériségnek ezen az álláspontján, ők még a régi kapitalista állásponton vannak és azt mondják : ha én többet produkálok, akkor én többet akarok fizetésül kapni, s ha nem kapok több fizetést, nem vagyok hajlandó többet dolgozni. És ezért az akkordmunka eltörlése igen nagy termeléscsökkenéssel járt, olyannyira, hogy be kellett látnunk azt — és ez már folyamatban van —, hogy vissza kell térnünk a munkateljesítmény megszabásához (Helyeslés.), bizonyos minimális munkateljesítményhez és ezenfelül külön jutalmat kell adnunk annak, aki többet dolgozik. Másutt pedig szükséges az akkordrendszerhez való visszatérés. (TJgy van!
