Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-3

Tanácsok Országos Gyűlése 19Î9. évi Junius hó 16. 29 Elvtársaim, ez a munka folyamatban van. Ha megfigyelik a dolgokat, láthatják, hogy sikerül nekünk egyre jobban és jobban bevonni ebbe az uj bürokráciába, vezető állásba a szakszervezetek régi kipróbált vezetőit... (Felkiáltások: Ezzel kellett volna kezdeni! Hozzáértés legyen a mérvadó! Zaj.) Arra kérem önöket, elvtársaim, hogy egyszerre csak egy kiabáljon közbe, mert igy nem tudok felelni senkinek sem. (Egy hang: Az nem fontos.) Elnök : Vannak az elvtársak között olyanok, akik állandóan közbeszólnak. Figyelmeztetek általánosságban arra, hogy türtőztessék kissé magukat, mert különben névszer int volnék kénytelen az illetőket megnevezni. Varga Jenő népbiztos : Elvtársaim ! Azt méltóztatott itt valakinek közbekiáltani, hogy mindjárt azon kellett volna kezdeni, hogy a régi szakembereket és különösen a proletariátus régi bevált embereit állitsuk oda az ügyek élére. Erre ismét teljes őszinteséggel, a következőt kell mondanom: Amikor a forradalmi átalakulás megtörtént, akkor itt kétféle embercsoport olvadt össze egy bizonyos akcióra. Az egyik, amelyik régen benne élt a kommunista ideológiában, amely hónapokon át készült arra, hogy abban a pillanatban, amikor a proletárdiktatúra valóság lesz, rögtön hozzáfogjon az alkotó munkához ; és volt egy másik réteg, amely a proletárdiktatúrával szemben aggodalmakkal viseltetett, amely az első pillanatban, az első hetekben el volt kábulva és csak bizonyos idő múlva tudott beletanulni a proletárdiktatúrában számára nyiló feladatokba. T. elvtársaim ! Természetes, hogy amikor március 22-én el kellett kezdeni az uj organizáció felépítését, és rögtön el kellett kezdeni, ha nem akartuk, hogy a termelés megakadjon, hogy teljes dezorganizáció keletkezzék, akkor természetesen azok az emberek álltak oda és vettek részt a munkában, akik mint régi kommunisták erre fel voltak készülve s akik nagy vehemenciával és munkakedvvel rögtön odaállotak, hogy mi elkezdünk dolgozni. (Mozgás.) A dolog természetével jár azonban, hogy ezek között igen sok volt a fiatalember, ami nem volna baj, mert vannak igen derék, nagyszerű fiatalemberek, de voltak köztük túlfiatal emberek is és voltak közöttük nem odavaló emberek is. (ügy van! TJgy van!) De elvtársaim, mások között is vannak ilyenek, hiszen a régi emberek között is volt kiváló és kitűnő s volt nem odavaló ember. így van ma is. Arról van tehát szó, hogy fokozatosan kiválogassuk a legjobbakat, a legtanultabbakat, a legszakértobbeket és a legbecsületesebbeket, régiekből és fiatalokból egyaránt és így építsük fel ezt az uj organizációt. Elvtársaim! Itt sokszor az a vád is felhangzott, hogy az uj bürokrácia visszaéléseket követ el. Nem akarom mondani, hogy ez nem igaz, tényleg történtek visszaélések. De hogy is áll ez a dolog a régi bürokráciával szemben? A régi bürokrácia, merem mondani, összehasonlíthatatlanul több és nagyobbszerü visszaéléseket követett el a kapitalisták szolgálatában, azonban ezek a régi kapitalista jellegű visszaélések s ezeknek az útja ugy meg volt csinálva, ezek olyan jól meg voltak szervezve, ugy bele voltak csúsztatva az állami igazgatás labirintusába, hogy bár mi szocialisták borzasztó harcot folytattunk ellenük, csak minden századik esetet tudtunk leleplezni, olyan ügyesen meg voltak konstruálva. Ellenben az uj bürokrácia, az a visszaélésekben járatlan és ügyetlen (Derültség.) és minden visszaélése azonnal kiderül. Egy hang : Ez nem baj, sőt az a jó. (ügy van !) Varga Jenő népbiztos: Nem, ez nem baj, csak azt mondom, hogy ők járatlanok a visszaélésekben és ezért tűnik fel olyan gyorsan, hogy elkövetnek visszaéléseket. (Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem elvtársaim, hogy az uj bürokráciában semmivel sincs több haszontalan ember, mint a régi bürokráciában, sőt azt hiszem, hogy kevesebb van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kelljen minden igyekezetünkkel odahatni, hogy a haszontalan embereket a mi szervezeteinkből az utolsó szálig mind kidobjuk. Mert hiszen van elég ember, aki között válogathatunk, van elég ember, akit szolgálatunkba állithatunk és semmi szükség sincs arra, hogy akár tapasztalatlan, akár oda nem való, akár nem becsületes embereket alkalmazzunk a proletárállam szolgálatában. (Ugy van!) Elvtársaim ! Megint abszolút őszinteséggel akarom mondani a következőket : Amikor én itt uj bürokráciáról beszélek, nemcsak a magántisztviselőkből, diákokból és más egyéb intellektuell elemekből alakult uj bürokráciát értem, hanem — nyíltan megmondom — a munkásokból lett uj bürokráciát is. (Helyeslés.) Elvtársaim ! En tudom azt és meg vagyok róla győződve, hogy a proletárállam igazgatásánál feltétlenül bele kell vonni proletár embereket a vezetésbe. Éneikül proletár állam fenn nem állhat. De viszont állítom azt, hogy van egy tendencia a munkásság között a proletárokból lett bürokrácia túlzott szaporítására és meg kell mondanom önöknek egész nyíltan, hogy a munkásokból lett irodai emberek között éppen olyan gyakori a visszaélés, mint az intellektuellekből lett bürokraták között és e tekintetben Pest és a vidék között semmi különbség nincs. (Ugy van !) Én tudok vidéki direktóriumokat, ahol a tagok lakásai tele vannak perzsaszőnyegekkel (Egy hang : Halljuk, hol van ?) és tudok Pesten hasonló dolgokat. Itt tisztító munkát kell végezni (Igaz! ügy van! Taps.) és ezért, elvtársaim, egész általánosságban arra kérem önöket, hogy bírálatukban ne általánosságokban mozogjanak és ne mondják meg, hogy általa-