Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-3
28 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi Junius hő 16. vezetó hatáskörétől, másfelől az ellenőrző munkástanácsok hatáskörét is meg kell majd némileg szorítanunk és a szakszervezeteket is be kell vonnunk a termelés organizációjába, a miről később még külön beszélni fogok. Általános hiba az, elvtársaim, hogy a termelőbiztos is és az üzemi munkástanács is, magából az üzemből, az üzem munkásságának ajánlatára neveztetett ki, ellentétben az orosz rendszerrel, ahol a termelőbiztost nem az illető üzem munkásságából, hanem máshonnan nevezték ki s ahol az üzemi munkástanács bizonyos hányadrésze is kifejezetten nem az üzem munkásságából került ki, ahol tehát nem áll fenn az a nálunk gyakori eset, hogy ha egy üzem munkássága valami igénnyel, mondjuk hozzá, jogtalan igénnyel lép fel, a munkástanácsot és a termelóbiztost azzal a fenyegetéssel tudja kényszeríteni kérésének teljesítésére, hogy különben pedig elcsapunk benneteket. Valamiképen az üzemi organizáció részére, a termelő biztosok és a munkástanács részére az üzem munkásságával szemben nagyobb függetlenséget kell biztosítani, ami elérhető lesz azáltal, hogy az üzemi munkástanácsba beledelegáljuk — amint ezt a szakszervezetekkel is megbeszéltük — a szakszervezetek egy kiküldöttjét is, aki ott az egész proletárközösség érdekét fogja képviselni az egyes üzem munkásságának speciális érdekeivel szemben. Másik nagy baj. elvtársaim, amit azonban agitációval remélhetőleg elég gyorsan ki fogunk küszöbölni, az egész vonalon a munkások és az intellektuellek között lappangó ellentét. Ezt látjuk élesen a mezőgazdaságban, ahol a termelőbiztosok munkáját zavarja az, ami a mezőgazdasági munkások és a gazdatisztek között van. Ezt látjuk némely gyárban, ahol a munkások és a gyári tisztviselők, valamint a mérnöki kar között ninrs meg a kellő harmónia. Ez természetesen így van különösen a mezőgazdaságban, a hol a gazdatisztnek a régi kapitalista időben igen erős fegyelmező joga volt és gondolkodásában igen közel állott magához a földbirtokoshoz. Ez azonban egy olyan dolog, a min segíteni kell. Mert szakavatott vezetők nélkül termelni nem lehet. Mérnökök, technikusok, képzett gazdatisztek nélkül itt termelést folytatni teljesen lehetetlen, (Ugy van !) S ha van olyan dolog, a mely a magyar tanácsköztársaság jövőjét bizonyos tekintetben kezdvezőbbnek mutatja, mint az oroszét, ez az, hogy nálunk nem következett be az az éles szakadás a munkások, technikusok gazdatisztek stb. között, mint Oroszországban, a hol ezeknek a rétegeknek a szabotázsa a termelést borzasztóan gátolja. Viszont bizonyos az is, hogy a gazdatiszteknek, a mérnököknek, a tisztviselőknek még jobban át kell itatódniok szociális érzelmekkel, mint eddig történt, nekik hozzá kell idomulniok a proletár állam egész godolkozásához, nekik bele kell tanulniok abba, hogy nem tőkéseket szolgálnak, hanem az ország egész lakosságát. Viszont, elvtársaim, ha önök kimennek a vidékre, a munkásoknak őszintén megkell mondani, hogy nekik is türniök kell még mindig valamit, el kell türniök a szakember-vezetőknek bizonyos még fennálló fÖlényeskedéseit és rossz szokásait, mert szakavatott vezetők nélkül termelni nem tudunk. Mind a két felet kölcsönös türelemre, alkal^ mazkodásra, belátásra kell nyomatékosan inteni, mert nem tudok nagyobb bajt elképzelni az ország termelésére, mintha itt olyan éles ellentét fejlődnék ki, mint amilyen Oroszországban volt, amely egyaránt végzetes volt ugy az intellektuell rétegekre, mint a proletariátusra nézve is. Tehát türelmet, belátást és agitációt fenn és lent e ; gyaránt, hogy ezt a bajt el tudjuk kerülni. Áttérek ezután, elvtársaim, a másik, sokat hangoztatott dologra, tudniillik a felső tagozatban, tehát nem az üzemi, hanem az országos organizációban mutatkozó hibákra és bajokra. Itt azonban, elvtársaim, eggyel tisztában kell lennünk. Amikor mi kikapcsoltunk az országban húsz vagy harmincezer eddig a termelést szervező tőkést, igenis feltétlenül létesítenünk kellett egy bürokráciát, létesítenünk kellett szerveket, melyek â kikapcsolt tőkések munkakörét jól vagy rosszul betöltsék. E nélkül széthullott volna a termelés. És elismerem mindazt a kritikát, amelyet e fölött az uj bürokrácia fölött gyakorolni fognak, csak egyet nem ismerek el, ha valaki azt mondja, hogy ő megtudta volna csinálni ennek az uj bürokráciának megteremtése nélkül is. Ezt nem vagyok hajlandó elismerni, mert enélkül minden szétfolyt volna a kezünkben és teljes anarchia állt volna elő. Elvtársaim! Hisz arra is lehetne gondolni, hogy a régi bürokráciával csináltuk volna ezt meg, de ez borzasztó veszedelemmel járó és meddő kísérlet lett volna, mert hiszen a régi bürokrácia teljesen be van állítva a kapitalista érdekek szolgálatára, azonkívül az tisztán jogászi szellemmel, papiros-intézéssel átitatott emberréteg, amellyel ezt a hirtelen szervezést lehetetlen lett volna végrehajtani. Már most, elvtársaim, én magam elismerem, hogy ez uj bürokrácia közel sem az az ideális szerv, amelyet mi szeretnénk látni, elismerem, hogy igen sok oda nem való ember került bele, igen sok tulfiatal ember (Ugy van!), igen sok tudatlan ember (Ugy van !), igen sok politikailag oda nem való ember, (Ugy van! Ugy vant Zaj. Feüciálltásolc : Atyafiság ! Kitűnő családok ! Dobják ki a zsidókat I) egy csomó ügyes csirkefogó (Ugy van! Állandó zaj.), akik márólholnapra ugy váltották a politikai meggyőződésüket, mint a váltó ruhájukat (Ugy van ! Ugy van!), egy csomó csirkefogó, aki lopott, csalt és visszaéléseket követett él (Ugy van ! Ugy van! Taps. Félkiálltások: Most is csal! Nem a mi hibánk! Állandó zaj.), de ezeket az elemeket, ahogy azt Lenin mondta Oroszországban, mint a forradalom tetüit és piócáit el kell távolítani. (Ugy van! Ugy van!)
