Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-3

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 16. 27 Nekem ezért személyesen igen sok szemrehányást tettek, amelyek, azt hiszem, jogosulatlanok voltak. Mert nem a kormányzótanács és nem a szociális termelés népbiztossága és nem én voltam az, akik a sokkal kisebb üzemek szocializálását óhajtottuk, hanem maguk a munkások voltak, akik nemcsak hogy óhajtották, hanem minden megkérdezés nélkül végre is hajtották a 20 munkásnál kisebb üzemek szocializálását is. Es éz nagyon is érthető. Tessék csak elgondolni, hogy itt van egy asztalosmühely, amelyben van 21 munkás, az szocializálva van. ott a munkások vezetik a termelést, ott nincs többé tőkés. Ellenben mellette van egy másik asztalosmühely, ahol 19 munkás van ; hogy ott, mert csak 19 van, megmaradjon a tőkés, tovább tűrjék a kapitalista termelórendnek minden nyomorúságát, ez elvtársaim, lelkileg elképezlhetetlen, hogy az a 19 munkás azt mondja, hogy mi, mert véletlenül csak 19-en vagyunk, megmaradjunk a mi kapitalista munkáltatónknál, ellenben ha véletlenül még két munkás lett volna itt, akkor mi a kapitalistától megszabadultunk volna, ezt, elvtársaim, nem lehetett végig csinálni. Sőt azt merem mondani, hogy épen én és sokan voltunk azok, akik igyekeztünk a fölösleges szocializálással nagyon erélyesen szembeszállni. Csak egy példát mondok : igy a budapesti borbélysegédek és fodrászmunkások mindenáron szocializálni akarták a fodrászipart. Nekem a legnagyobb eréllyel kellett fellépnem, hogy ettől az értelmetlen dologtól, hogy nem termelő üzemeket állami kezelésbe vegyünk, őket nemhogy lebeszéljem, hanem egyenesen leterrorizáljam. Viszont ugy állit a dolog, hogy némely felszerelési iparágban, az anyaghiány miatt, bele kellett egyeznünk a szocializálás egy bizonyos formájába, bizonyos központi kezelésbe, mert olyan kevés volt a rendelkezésünkre álló anyag, hogy attól kellett félnünk, hogy a kisebb mesterek szabotázsa esetén nagy baj lesz a termelésben. Elvtársaim ! Itt mindig az orosz példára szoktak hivatkozni. Oroszországban a szocializálás alsó határául ötven munkást állapítottak meg. De aki az orosz viszonyokat át akarná vinni megfontolás nélkül a magyar viszonyokra, az, azt hiszem, nagyon rossz szolgálatot tenne a magyar proletariátusnak. Oroszország ipari viszonyai teljesen elütőek a mieinktől. Oroszországban van egy nagyon primitiv háziipar, egy nagyon primitiv városi és falusi kisipar és van azután egy nyugatról importált, óriási tőkével dolgozó, hatalmas modern nagyipar. A középipar, ami az autokton belső fejlődésből nőtt ki a nyugati országokban és Magyarországon, Oroszországban jóformán teljesen hiányzik. Egymás mellett van a primitiv házi- és kisipar és rögtön felette az óriási üzemek nagy sorozata. Ezért lehetett Oroszországban éles határt vonni a nagyüzem között, amit szocializáltak és a kisüzem között, amely utóbbihoz nem nyulunk hozzá, mig Magyarországon, ahol folytonos átmenet van a kis- és középüzemektől a nagyüzemekig, ezt a határt igy elvágni nem lehetett, mert maguk a munkások nem tűrnék ezt el, amiről számtalan példa tanúskodik. Elvtársaim ! E probléma elintézése után engedjék meg, hogy megelőzzem az önök nagyon is jogos kritikáját és magam mondjak birálatot az uj organizáció felett, amelynek tényleg nagy szervi hibái vannak. (Halljuk! Halljuk!) Különbséget kell tennünk az üzemi organizáció és a fölébe épitett állami organizáció hibái között. Az üzemi organizációban az a hiba van, hogy a termelőbiztosoknak és munkástanácsoknak egymáshoz és a technikai vezetőséghez való viszonya nincs kellően tisztázva. Az üzemi, az ellenőrző munkástanácsok igen sok helyen teljesen félreértették hivatásukat, (Ugy van !) amely hivatás abból állana, hogy ók az üzemben a munkafegyelmet fenntartsák. Ehelyütt beültek az irodákba, (Zaj és felkiáltások : Basáskodnak !) ott pipáznak, beszélgetnek és egészen tétlen életet élnek. Elvtársaim ! Én sohasem törekedtem népszerűségre. Mindig bátran megmondom véleményemet. A termelőbiztosok sok helyen azt hitték, hogy az ő feladatuk az üzem technikai vezetése. (Felkiáltások : Ugy van ! Még most is azt hiszik ! Ez a hiba !) Egy primitiv üzemben, egy ládagyár ban vagy egy bútorgyárban, igen jól meg lehet csinálni, hogy a proletár termelőbiztos vezesse magát az üzemet technikailag is. Ellenben komplikált gyári üzemekben, ahol régente is hatalmas műszaki organizáció volt, teljesen lehetetlen elképzelni azt, hogy az a proletár, aki lehet nagyszerű, öntudatos proletár, de akinek technikai szakismeretei hiányoznak, beleszóljon az üzem technikai vezetésébe, vagy pláne dirigálja azt. Ez, elvtársaim, a mérnökök és a technikusok dolga s a termelóbiztosnak csak az lehet feladata, hogy politikai szempontból nézze a dolgokat s ügyeljen arra, nem történik-e valahol szabotálás. (Igaz! Ugy van!) Elvtársaim ! Ez a nem tisztázott helyzet sok visszásságot teremtett. Némely helyen ugy próbáltunk a dolgon segiteni, hogy magát a műszaki vezetőt , tehát a mérnököt vagy a műszaki igazgatót neveztük ki termelőbiztosnak. Ez kivételes esetekben jól sikerült, t. i. azokban a kivételes esetekben, amelyekben a kinevezett termelőbiztos, mint régi szoczialista ember, lelkileg Össze volt forrva az üzem munkásságával, ahol tehát az uj munkafegyelem létesitését egyesíteni tudta a technikai tudással. De ez csak kivételes eset elvtársaim, s ott, a hol nem igy volt a dolog, ott a mérnök-termelőbiztosok azért nem váltak be, mert nekik viszont nem volt meg a kellő befolyásuk a üzem munkásságára s nem tudták a munkafegyelmet megteremteni. Egy hang : Nem volt bizalom irántuk ! Varga Jenő népbiztos : E tekintetben javitásra lesz szükség. Egyfelől a termelőbiztos hatáskörét élesebben el kell majd választanunk a technikai 4*