Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-10

Tanácsok Országos Gyűlése Î9Î9. évi június hó 23, 271 egész ideológiájának együttesében a társadalmi élet minden terére következetesen átvive, mir den vontakozásban mint egy gyujtósugárból szocialista-kommunista módon tudjon gondolkozni. És, tisztelt elvtársaim, mi a világot akarjuk átformálni. Ehhez az átformáláshoz kell hogy a tömegeket átformáljuk, de ha át akarjuk formálni, az első dolog, hogy mi a lelkünkben megtisztulva álljunk az uj oltár előtt, amelyet a szabadságnak és a jövendő ügynek emeltünk. (Taps.) Annál inkább van erre a teljes lelki megifjodásra és megtisztulásra szükség, mert, tévedtek, mi csak a fejlődésnek az akadályait hárítottuk el az útból, eldobtuk a földbirtok kérdésében a nagy birtokrendszereket, amelyek magántulajdonban gátolták a birtokpolitikának modern alapokra való fketetését és a szocialisztikus gazdálkodást, megszüntettük a gyárnak, vagyis a termelőeszközöknek a magántulajdonát, megszüntettük, de csak az eszközében szüntettük meg. Most következik ezeknek az eszközöknek felhasználásával a felépitésnek a gondolata. Ka ne higyjétek, hogy amig az uj világot fel nem épitettük, a régi erők újra meg újra nem igyekeznek előtörni, hogy egyelőre lélegzethez jussanak, és ha lélegzethez jutottak, újra diadalmasan letiporjanak ! Tisztelt elvtársaim ! Téves, hogy oly könnyű a munka és téves az, amit hisztek, hogy a történelem előtt ugy birjátok a történelem súlyos Ítéletét önmagatoktól elhárítani, ha kerestek a népbiztosokban, rendeletekben bűnbakot, amit a történelem Ítélőszéke elé magatok helyett odaállittok. A történelem ilyet nem ismer. Mi, ha bukunk, mindnyájan bűnösek vagyunk, s ha győztünk, mindnyájunké a diadal. (Lelkes taps.) És ha szocialista gondolkodástok világában a helyes történelmi nézőpontból szemlélitek a világot, nem téveszthetitek szem elől, amit már a múltban is mondottatok, hogy nem személyek csinálják a történelmet, nem egyének csinálják az uj kort, hanem a társadalomnak a fejlődése, a társadalom pedig nem egyéb, mint az emberek összessége, tehát a fejlődés semmi más, mint a társadalomban dolgozó erők működésének az eredménye. A történelem előtt nincsenek személyek felelősséggel, a történelem nem ismer kibúvót, a történelem nem ismer bűnbakot. Ha itt volt a kor és voltatok merészek kimondani a nagy szót, hogy az uj kort akarjátok képviselni, akkor legyen hitetek, legyen bátorságotok arra, hogy ne másokat keressetek ki bűnbakoknak, hanem magatok álljatok a történelem elé, cselekvéssel, történelmi felelősséggel, amellyel a nép millióinak tartoztok. (Taps.) Mert t. elvtársaim, a régi világ, a klérus, az arisztokrácia, Európának és az uralkodó osztályoknak az az ensemblej a, amely véghez tudta vinni azt, hogy a XX. században nem tudott felemelkedni még a polgári demokráciának arra a magaslatára sem, hogy legalább egy munkásképviselője lett volna a parlamentben, a legelvakultabb, a legbornírtabb volt Európában. Vigyázat, elvtársak ! Itt van egy ezredéves gépezet s ez a gépezet, amely ezt a szélső reakciót szolgálta, ez a gépezet minden időben képes megindulni, hogy újra kritikával, bírálatai életrekapjon. Es ha életrekapott, helyreállítja a militarizmusnak és a bürokráciának organizációját, visszaveszi a szellemiekben az iskolát, a tudományt a maga igazával tölti meg, s ha visszatérne, újra egyike lesz a leggyülöletesebb osztályuralomnak, olyan, amilyen Európában nem volt. Mert nálunk a nagybirtok, a nemesi osztály, az oligarchia az, amely végeredményben fűtője az ellenforradalomnak, amit mutat az a tény is, hogy antiszemita köpenyegbe burkolódzva jelentkezik az ellenforradalom. Ez maga rámutat klerikális és oligarchikus, feudális eredetére. (Élénk helyeslés és taqps.) Ne képzeljük, t. elvtársak, hogy jön egy a multak bűnein okult burzsoázia és örülve a bünbocsánaton, szabad feljődést fog adni az országnak. Nem, t. elvtársaim, itt nem a multak bűnein okult, felvilágosult burzsoáziáról van szó, hanem egy a földbirtok alapján uralkodó régi feudális oligarchiáról van szó, amelyet már száz esztendővel ezelőtt a történelmi fejlődésnek el kellett volna söpörnie útjából. Mi nem kaptuk meg a feudális oligarchiától egészen a szabadon gondolkodó burzsoáziát és a közbenső fejlődést, minekünk kimaradt a közbenső fejlődésünk, meTt az a burzsoázia is, amely némiképen osztályérdekeinél fogva egy nyugateurópai áramlathoz tartozott volna, abban a percben, amelyben mint plutokrácia és bankokrácia meggazdagodott, átalakult földbirtokossá, hütelen lett a burzsoáziához és együtt alkotott az oligarchákkal, a feudális nemességgel egy elnyomó osztályt. (Ugy van! Ugy van!) T. elvtársaim ! Jól vigyázzunk ! A történelem példája, Dózsa György tüzes trónon való elégetése klasszikus képe annak, hogy a forradalom és az ellenforradalom diadala között milyen distancia van a bünhödésben és a megtorlásban. T. elvtársaim ! Erre gondoljatok mindig, hogy ha jön egy más idő, az a más idő nem kulturálisabb fejlődési fokot jelent, hanem ujabb tüzes trónt a milliónyi proletár számára, mert az ő uralma, az ő rendisége újra csak a nagybirtokon épülhet fel, feudál-agrárius államban lévén, csak a földbirtok adhat az ő uralmának támasztékot s annyira lesz erős, amilyen nagy birtoka van neki. Igaza volt Darányinak, mikor azt mondta : Azé a haza, akié a föld, vagy akié a föld, azé a haza ! Hát t. elvtársaim, ha azok visszajönnek, elfoglalják a hazát, ha ti nem álltok fel a történelmi magaslatra. Azért minden munkástanácsi küldött odahaza intézkedjék, cselekedjék, organizáljon, szervezzen. A proletárjogérzet az maga egy biztos iránytű. Nem tévedhet el cselekményeiben, ha az ő jogérzetére hallgat. Cselekedjék mindenki a maga proletárj ogérzete szerint és mindenkor az a gondolat vezérelje, hogy a munkásosztályra építjük fel a mindenkori kormányzatot. A vidékeken tőre-