Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-3

2« Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 16. ott dolgozó egyéneknek visszaéléseiből származtak, ellenben a központok hosszú soTa kapitalista organizáció volt, ezeknél tehát nem az egyes emíberek visszaéléseiből, hanem magának a szervezetnek kapitalista érdekeket szolgáló felépítéséből származtak a hibák. Elvtársaim 1 Ezeket a régi központokat mi az elmúlt két hónap alatt átszerveztük és újonnan becsületes alapra igyekeztünk azokat felépiteni ; kidobáltuk belőle a kapitalista érdekeltségeket, munkásokat ültettünk beléjük s igyekeztünk azokat a proletárállam anyagelosztásának kitűnő szerveivé átalakítani. Ez még nem sikerült teljesen, még sok helyen most is benn vannak a régi és korrupt emberek, sok helyen az organizáció még hiányos — én teljes őszinteséggel beszélek — ; de méltóztassanak meggondolni, hogy két vagy három hónap alatt mindent jól elvégezni nem lehet. A tisztogatás munkája folyik s remélhető, hogy pár hónap alatt ezek az organizációk nagyon jól fognak működni. Elvtársaim ! Itt mindjárt bele akarok menni abba, ami igen sok embernek nagyon fájt, t. i. hogy miért kötöttük meg mi ilyen túlságosan a szabad kereskedelmet, miért bürokratizáltuk el .annyira, amint mondani szokták, az anyag elosztását. Erre nézve a következőket kell mondajiom. Mi három hónap óta, illetve, azt merem mondani, szinte október óta egy bojkott, egy blokád alatt álló ország vagyunk, amelybe külföldről anyagot csak csempészuton lehet behozni. Egy ország vagyunk, amely öt éve egy keserves nagy háborút visel, amely mindenféle anyagi javakból kegyetlenül ki van fosztva. Ha tehát mi tovább akarunk gazdálkodni, ha azt akarjuk, hogy ez a kevés anyag, ami még rendelkezésünkre áll, ne a burzsoáknak jusson, hanem a proletároknak ; ha azt akarjuk, hogy a termelésben felhasználandó anyagok a lehető legjobb helyre jussanak ; ha el akarjuk kerülni a tőkéseknek, gyárosoknak, kereskedőknek a szabotázsát az anyaggal, akkor nem lehetett mást tennünk, mint amit tettünk, megbénítani a kereskedelmet, megakadályozni az áruknak a felhalmozását és megakadályozni, hogy a szükséges áruk burzsoá háztartásokban elrejtessenek. Elismerem, elvtársaim, hogy ez egy nagy bürokráciára vezetett, elismerem készségesen, de mást tennünk nem lehetett. Mihelyt, elvtársaim, a külföldi blokád megszűnt, mihelyest a belföldön a termelés nagyobb méreteket ölt, akkor ezt a szigorú elosztási rendet könnyiteni lehet majd és igen sokféle cikket megint szabadon lehet majd vásárolni. De ma, amikor ilyen rettenetes anyaghiányban vagyunk, kénytelenek voltunk a vásárlást megszoritani. És itt is különbséget lehet tenni, elvtársaim, az áruk között. Mert pl. romlandó áruknál, amelyeket felhalmozni nem lehet, — pl. amint méltóztattak olvasni, hogy a napokban szabaddá tettük a zöldség- és gyümölcsfelhozatalnál a kereskedelmet Budapestre és a vidéki centrumokba, — itt ezt meg lehet tenni, mert hiszen ezeket az árukat f°lhalmozni és elrejteni nem lehet, amit felhajt, azt neki forgalomba kell hozni. Ellenben a cipőnél vagy szövetnél vagy cukornál vagy egyéb ilyen áruknál, amelyek nem romlandók, amelyeket el lehet raktározni, itt szabadforgalomról egyelőre nem lehet szó. A következő dolog, aminek, sajnos, még csak a legprimitivebb alapvonalait kezdjük lerakni : ez a munkaerővel való gazdálkodás. A kapitalista társadalmi rendben, elvtársaim, mindenkire rábízták, hogy ó találjon magának munkát, ha tud. Ha nem tudott munkát találni, akkor koplalt. Mindenki azt a munkát végezte, amihez épen hozzájutott és a legbecsesebb termelőerővel, a munkával, az eleven emberi munkaerővel a legteljesebb rendetlenségben folyt a gazdálkodás. Ezt tehát nekünk, elvtársaim, a következő hónapokban sürgősen meg kell változtatnunk, nekünk egy országos munkáselosztást kell szerveznünk, (Ugy van!) ugy hogy mindenütt az emberi munkaerő ott álljon rendelkezésre, ahol arra a legsürgősebb szükség van (Élénk helyeslés.) és hogy minden munkás azt a munkát végezze, amelyik az ő tehetségének legjobban megfelel. (Élénk helyeslés.) Elvtársaim ! A kapitalizmus lerombolása nagyarányú változásokat idézett elő a termelésben is, mert egy csomó termelőág, amely luxuscikkeket termelt, feleslegessé vált. Ebből kifolyólag, mint méltóztattak olvasni, egyelőre eltiltottuk egy csomó foglalkozási ágban a tanoncoknak, ifjúmunkásoknak, gyakornokoknak az alkalmazását, hogy ne menjenek az emberek az olyan pályára újonnan, amelyekre a jövőben szükség nem lesz. Legnehezebb problémáink egyike az, hogy az uj organizáció folytán feleslegessé váló nagy intellektuell rétegeket, tisztviselőket, jogászokat stb. átképezzük termelő foglalkozásokra. Méltóztassanak gondolni arra a rengeteg sok banktisztviselőre, biztosítási tisztviselőre, állami tisztviselőre, ügyvédekre, kereskedősegédekre, akiknek nagyrészük ma teljesen improduktiv módon él és ez ellentétben áll a szovjetállam főelvével, hogy mindenkinek dolgoznia kell. Ezt megszervezni a legnehezebb feladatok egyike lesz, de egyesült erővel meg kell vele birkóznunk, hogy valamiképen ezeket az embereket mindenféle hasznos foglalkozásokra tudjuk felhasználni. Áttérek most egy nagyon sokat vitatott problémára gazdasági életünkben, tudniillik a szocializálás határainak a kérdésére. Az a kormányzótanácsi rendelet, amelyik a szocializálást kimondja a mezőgazdaságban, éles határvonalat von, amennyiben 100 holdban állapítja meg a magántulajdonban maradó földbirtoknak legnagyobb területét, ellenben az iparban azt mondtuk ki, hogy a kisüzem határait felülmúló üzemek és megneveztük azután, hogy a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemek, őszintén megmondom, elvtársaim — amit úgyis valamennyien tudnak —, hogy ezt a 20 munkáshatárt betartani az iparban nem tudtuk.