Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő "21. 223 (Zaj.) Természetes dolog, hogy a vizsgálat most már Budapesten folyik s az itteni forradalmi törvényszék lesz hivatva kideriteni azt, vájjon ez tényleg megtörtént-e. És itt van egy másik dolog, elvtársaim. Egy egész adathalmaz van kezeim között, amelyet az illető népbiztos elvtársnak, -mint kuriózumot át fogok adni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Meg kell vallanom, hogy mi bizony a postán a levéltitkot nem tartjuk szentségnek, megnézzük a gyanús leveleket felbontjuk, megvizsgáljuk, (Élénk helyeslés.) és igy jutott Somogymegyében ez a levélcsomó is kezünkbe, amely azt bizonyítja, elvtársaim, hogy a papság igenis dolgozik (Igaz ! Ugy van !) még pedig olyan eszközökkel, hogy ha mi ezt elnézzük, ha ezt megengedjük, — mert hiszen látszólag bűnt el sem követnek, — akkor az lesz a vége elvtársaim, hogy perczek alatt le fog égni az egész ország, de egész biztos, hogy pillanatok alatt lángbaborul az egész Dunántúl. (Igaz ! Ugy van !) Egy hang : Papot még nem akasztottunk ! (Zaj.) Molnár György : Kérem elvtársaim, akasztani helyes dolog, de csak akkor, amikor szükség van rá. (Felkiáltások : Már szükség van rá !) Elnök (csenget) : Kérem Molnár elvtársat, vegye figyelembe, hogy a hadügyi helyzet van napirenden. Nagyon jól tudja az elvtárs az újságokból és a kihirdetett napirendből is, hogy a forradalom és ellenforradalom kérdése szintén napirendre lesz tűzve. (Igaz ! Ugy van !) Molnár György : Kérem az elvtársakat, járuljanak hozzá ahhoz, hogy mivel a vita folyamán ezekről a dolgokról Szántó, Vágó és a többi elvtársak is beszéltek s mivel ezek a hadügyi helyzettel amúgy is összefüggésben vannak, röviden ezt az esetet még elmondhassam. A következőkben azután rá fogok térni a hadihelyzetre. (Zaj és félkiáltások : Mindig a régi hibába esünk ! Majd később, élvtárs ! Csak sorjában ! Halljuk ! Halljuk !) Csak egész röviden, elvtársaim, mert szeretném már azt a levélcsomót átadni. (Halljuk! Halljuk !) Az van itt az egyik levélben, hogy egy vidéki papocskának a hivei nem akarnak tyukocskákat, meg pénzecskéket, meg más egyebecskéket adni és a papocska a püspökéhez fordult és a püspök ur azt mondja, hogy : Tagadd meg a szentség kiszolgáltatását a hiveidtől, tagadd meg a temetést, menj el a helyedről és a szentséget vigyétek ki a faluból, gyászbavont kereszttel. (Nagy zaj.) Mi ez, elvtársaim, ha nem ellenforradalom? (Nagy zaj és felkiáltások; Nem tartozik ide !) Nyisztor György népbiztos: Fel kell kötni ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Még egyszer figyelmeztetem Molnár elvtársat, hogy a hadihelyzet van napirenden. Molnár György: Mert amikor mi Böhm elvtársnak a vidékről katonát akarunk szállitani, ez magában foglalja azt, hogy az a vidék nyugodt legyen, ahonnan mi katonákat tudunk is adni. Addig, amig ott lappangó vagy nyilt ellenforradalom van, addig az a vidék vajmi kevés vagy semmi katonát nem fog adni és épen a földmivesek — nem a föld szegényeit, a proletárokat, hanem a földmiveseket értem — lesznek azok, akik nem fognak adni. (Zaj és felkiáltások : Majd küldünk oda terror-csapatot! Azt le fogják fegyverezni!) Elvtársaim 1 Munkakényszert hangoztattak ebben a teremben a szervezett munkásokkal szemben, mert erre szükség van. (Felkiáltások : A hadügyi helyzethez ! Elnök csenget.) Én, elvtársaim, azt mondom, hogyha ezt a munkakényszert hangoztattuk a szervezett munkásokkal szemben, akkor hangoztatnunk kell annak kényszerét is, hogy katonának kell menni mindenkinek, akár akár katona lenni, akár nem. (Igaz! Ugy van!) A burzsoá-társadalom nem kérdezte azt, hogy te proletár, akarsz-e katona lenni, hanem elvitte. Ennek, elvtársaim, ma is igy kell lenni. De természetesen, ha. . . Neumann József : Ez osztályharc ! Molnár György: Osztályharc ez, de sajnos,, amiről az elején beszéltem, ugy látszik, erre nem figyelt ide az elvtárs, vannak a vidéken felvilágosulatlan proletárok. Nem akarok másra rámutatni, csak a vasutas elvtársakra, akik proletárok, szervezett munkások és mégis megtagadták a bevonulást. Hát, elvtársam, nem azt mondom, hogy nem osztályharc ez, de annak az osztálynak, a proletárságnak, vannak öntudatlan egyénei, akik elbutíthatok, akik félrevezethetek. Igenis nemcsak — amint Nyisztor mondotta — szónoklatokkal kell küzdeni az ilyenekkel, de a proletáruralomnak teljes erejével is. Itt nyugalmat kell teremteni a vidéken és meg kell mutatni, hogy ez a proletárállam szilárd alapokon áll, erős és bármely pillanatban kényszeríteni is tud, nemcsak kérni, de követelni is. Természetesen ha ezt a kettős célt el akarjuk érni, ahhoz karhatalom kell. Karhatalom, még pedig nem a vörös őrség képében, hanem megbízható proletárcsapatok képében, amelyek olyan öntudatos, régi, kipróbált szocialistákból rekrutálódnak, akikre ez a proletárállam minden körülmények között épiteni tud és épithet. Erre a karhatalomra szükség van, elvtársaim, azért is, mert akkor, amikor nemcsak az emberanyag utánpótlásáról, hanem az élelmezéséről lesz szó ennek a proletárkatonaságnak, akkor az az élelmezés is csődöt ne mondjon, akkor az a kisgazda azt a terményt, amit köteles beadni, hogy a hadsereget elláthassák vele, idejében és önszántából odaadja. Ehhez pedig, elvtársaim, egy erős karhatalom kell, ha meg akarjuk akadályozni az erőszalaiak a foganatosítását. Ez igy van, mert amikor ruharekvirálás volt vidéken . .. Egy hang : Ez nem tartozik a hadügyhöz ! Molnár György : . . . amig irott malasztra, kérésekre, direktóriumi rendeletekre adták be a, ruhákat, addig csak egy minimális része adta be, mikor azonban kiment a karhatalom, vagonszámra gyűlt össze. A diktatúrának igy tehát természetesen következetesnek és keménynek kell