Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

•224 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő 21. lenni és elsősorban mégegyszer hangoztatom, ezt a lappangó ellenforradalmat kell a vidéken megakadályozni, ami igenis a mi munkánkat, a vidéki direktóriumok munkáját teszi lehetetlenné, és "teszi lehetetlenné sokszor azt is, hogy a rendeleteknek eleget tegyünk. Igenis én szentül meg vagyok győződve, hogy minden direktórium minden erejének a megfeszítésével fog a toborzáshoz látni «s fog küldeni fel proletárkatonaságot, de hogy ezt megtehesse, nagy nyugalomra van szükség. Csak annyit mondok, elvtársaim, a törvényt tisztelni kell, de ezt csak az öntudatos munkás érzi, a "tömegnek a törvenytisztelete csak addig terjed, ameddig a törvény erejét is látják. Elnök : Kovács Béla következik, utána Obál János. (Nincsenek itt!) Urbán Lajos elvtárs következik. Urbá

n Lajos : Tisztelt elvtársaim ! Böhm Vilmos elvtárs szavaira visszatérve, mintha ó átvette volna mindazokat a sérelmeket, amelyek itt a tanácskongresszuson elhangzottak. Magáévá -tette őket és úgyszólván tükör gyanánt adta vissza azután, valósággal megértette és bizonyos tekintetben le is vonta azokból a konzekvenciákat, ö beszédében ugyanazt követeli, amit túlnyomó részben az itt elhangzott beszédek követeltek. Böhm elvtárs és Kun elvtársaknak itten elhangzott szavai után itt ezen a tanácskongresszuson nekünk sok beszélni valónk nincs. Böhm elvtárs kijelentette azt, — és az elmondottakból meg is érthetjük — hogy nekünk itten beszélnünk nem kell. (Ugy van!) Nekünk sokkal fontosabb teendők van, mintsem hogy az időt itt töltsük. Nekünk a legsürgősebben le kell zárni a vitánkat, azután át kell térni az alkotmánytervezet letárgyalására és aztán haza kell menni. (Taps.) És minden egyes elvtárs tegye meg otthon a kötelességét. (Ugy van!) Mi nem érünk azzal semmi célt, ha itt az időt töltjük és nem tesszük meg odahaza kötelességünket. Annál is inkább sokkal fontosabb az, hogy hazamenjünk, mert hiszen ma hasztalan hozunk itten a közélelmezés ügyében vagy akármilyen más téren fontos határozatokat, lehetséges az, hogy egy hét múlva azt a határozatot nem lehet ugy használni, mint ahogy itt mi megcsináltuk. Első az, hogy Magyarországon a hadsereget hatalmassá, naggyá tegyük, hogy Magyarországot felszabadítsuk, hogy ne kelljen nekünk tovább harcolni. Amint ez bekövetkezik, akkor összejöhetünk itt újra és akkor csinálhatunk itt magunknak megfelelő és jó törvényeket, amelyeknek alapján mi aztán dolgozunk és berendezkedünk. Ma én azt mondom : ne tárgyaljunk, hanem igenis zárjuk le a legsürgősebben a vitát és azután menjünk haza, toborozzuk a katonaságot és tegyük meg mindnyájan a kötelességünket, ugy, amint azt a Tanácsköztársaság érdeke megkivánja. {Ugy van! Taps.) Elnök : Következik Baj kai Gábor elvtárs, utána Gál János. (Felkiáltások : Sürgősségi inditvány van !) Kivan valaki a sürgősségi inditvány ellen szólni ? (Többen : Mi a sürgősségi inditvány ?) Ugy érti Urbán Lajos elvtárs a felszólalását, hogy a vita lezárását kéri ? (Ellentmondások.) Urbán Lajos : En igenis inditvány alakjában kértem szót még délelőtt Bokányi elvtárstól. Ezért indítványoztam, hogy sürgősen zárjuk le a vitát, amint beszédemben mondottam, — azután térjünk át az alkotmánytervezet letárgyaMsára és azután menjünk haza. Ezt mondottam elvtársaim. Elnök : Tehát ezzel nemcsak a hadügyi helyzetre vonatkozó vitát óhajtaná bezárni, hanem a gazdasági és élelmezési kérdésre vonatkozó vitát is ? (Ugy van! Helyeslés.) Csupán az alkotmánytervezet tárgyalása maradna hátra. Arra óhajtom felhivni a figyelmet, hogy amint már délelőtt jeleztem, Böhm elvtárs a határozati javaslatot most késziti el. Amint az elvtárs látja, ő még nincs itt. Már most célszerűtlennek tartanám, hogy addig függesszük fel az ülést és legyünk künn a folyosón, holott azok, akiknek mondanivalójuk van, addig ezt elmondhatják és azután is tárgyalhatjuk a sürgősségi indítványt. (Felkiáltások : Csak a hadügyet tárgyaljuk ! Öt percig beszéljen minden szónok !) Talán Urbán Lajos elvtárs addig elhalasztja az ó sürgősségi indítványát, amig Böhm elvtárs készen lesz a határozati javaslattal és itt megjelenik. Hozzájárul igy ? Urbán Lajos : Addig az ideig elhalasztom. Elnök : AJkkor következik Bajkai Gábor elvtárs utána Gál. János elvtárs. Bajkai Gábor : Igen t. elvtársak ! Bocsássanak meg, lehetséges, hogy nem tudok ugy beszélni, mint egy jogvégzett ember, de engem csak a magam nyomorúsága tanított meg, eleget szenvedtem és nem tudok másképen beszélni. Ma nagyon sértve éreztem magamat, amidőn Böhm Vilmos elvtárs olyannyira bántott édesmindnyájunkat, amint az nem fér sem a lelkemhez, sem a szivemhez. Mert amidőn a legelső napon meghagytam, hogy nekünk balra kell állani, kétszázötven szegény munkás katonát adtam a vörös hadseregnek, 150-et pedig Szolnokra a katonai munkásosztagba adtam. Hát engedelmet kérek, egy olyan község, mint amely a kezemen forog, azt hiszem, ezzel nagyon is eleget tett magáért. De ha nem tettünk eleget, akkor kérem azt a jó Istenemet, hogy segítsen haza, mert tanúsítom, hogy én 63 éves ember létemre fegyvert kértem Szolnokon, hogy hadd öltözzem fel én is katonának, hadd vezessem én a saját csapatomat, de azt mondották, már öreg vagyok. így vissza kellett mennem Csókra, de ott is újra jelentkeztem, hogy engedjék meg, hadd öltözzem fel mégegyszer. Voltam én már katona valamikor 1878-ban, de csak 8 hónapig, mert tovább nem tartott. De most kívánom és óhajtom, hogy ebben még részt vegyek, hogy meg tudjam mutatni Böhm Vilmos elvtárs-