Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

222 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. mert meghalni nem akarunk — élni fogunk. Ez az én hitem és reménységem. Elnök : Következik Molnár György ! Molnár György : Igen t. elvtársak ! A vitatkozások folyamán itt alig történt más, minthogy Budapest támadta a vidéket és \iszont a vidék támadta Budapestet. El kell ismernünk, hogy ugy a vidéken, mint Budapesten vannak hibák. Ezek a hibák azonban nem olyan mélyrehatóak, hogy idővel orvosolhatók ne lennének, szinte maguktól meg ne javulnának. Csak egy kis jóakarat kell hozzá, csak az kell hozzá, hogy itt ne kicsinyes személyes érdekeket, speciális budapesti, vagy speciális vidéki érdekeket, hanem a magyar proletárság érdekeit képviselje minden ember. Támadták itt a vidéki direktóriumokat. A vidéki direktóriumok között — magam is vidéki vagyok — tényleg nagyon sok gyenge van. Ezt azonban minden esetben nem lehet annak betudni, hogy ezek ellenforradalmárok, nem j ó szocialisták, vagy nem jó kommunisták, hanem igenis annak, hogy a vidéki munkásság nem volt ugy nevelve, mint a budapesti. Ennek bizonysága az is, hogy amikor én novemberben Dombóváron meg akartam alakítani a pártszervezetet, egyetlen egy szervezett munkást sem találtam. Ha a vidéki direktóriumokat támadjuk, elvtársaim, ne általánosítsunk. Mondhatom, a vidéken van jóakarat, van munkakedv, Es ha e munkakedvet mesterségesen el nem vesszük, ha indokolatlanul nem fogjuk megtámadni a vidéki direktóriumokat, ez a munkakedv növekedni fog és el fogjuk érni a célunkat : a vidék is helyes mederben fog tovább dolgozni. Mindenesetre vidéki elvtársaim is egy óriási hibát követtek el, amire már a délelőtt folyamán is rámutattak, amikor egyes népbiztosokat, majdnem névszerint támadtak meg. Elvtársaim ! En le akarom szegezni azt, hogy ebben a teremben még nem ült olyan ember, mint Hamburger és Böhm elvtársak. Le akarom szögezni ezt, mert ismerem a vidék gazdasági életét és tudom azt, hogy mikor Hamburger a szövetkezeteket megteremtette, milyen kemény, áldatlan harca volt az akkori miniszterekkel, mennyi akadályba ütközött az, hogy Somogyban, Tolnában és a többi vármegyékben ma a szövetkezetek működjenek. Mert elvtársaim, bárhogy kritizálják is ezeknek működését, ezek működnek és ugy működnek, ahogy müködniök kell. (Ugy van!) Nem működnek ugyan tökéletesen, de hiszen 2%—3 hónap alatt akadályokkal küzdve, ellenforradalmi mozgalmakat úgyszólván napról-napra legyűrve, olyan embereket, akik az ügynek kárára vannak, napról-napra az útból félretéve, dolgozni, ehhez elvtársaim emberfeletti munka kell és igy dolgozni nagyon nehéz. A másik, elvtársaim, az, hogy aki itt támadni mer, mondja meg : három hónap alatt pro dukált-e világ még egy olyan hadsereget, mint amilyen ma a vörös hadsereg. Akik kritizálni mernek, akarnak és tudnak, nézzenek a dolgok mélyére és mondják meg, hogy ilyen teljesítményeket, amilyeneket ezek a népbiztosságok és a forradalmi kormányzótanács végzett, produkáltak-e valaha már ? Elvtársaim, itt ne beszéljünk vidékről, ne beszéljünk Budapestről és különösen nem arról, ami itt elhangzott, hogy fentartsuk-e vagy ne, a proletárdiktatúrát. Szerintem, aki ma erről beszél, az" nem szocialista, az nem kommunista, de talán nem is józan ember. (Felkiáltások : Igaz!) A proletárdiktatúra Magyarországon él. Lehet, hogy a kezelésében — amint kifejtették — hibák vannak, sokszor másként kellett volna bizonyos dolgokat tenni, cselekedni, tény az, hogy nagyon sokszor gazembereket szabadon bocsátottak s hogy nagyon sok gazembert be nem fogtak, de tény az is, hogy ennek ellenére a vidéken mindenütt meg van a tekintélye a proletárdiktatúrának, és hogy ezt a. tekintélyt öregbiteni, teljesen kiépiteni és megerősíteni nekünk igen könnyen módunkban van. Nyisztor György népbiztos: De kishitüséggel nem lehet megerősíteni ! Molnár György : Mindenesetre, elvtársaim, — erre rá fogok térni — az ellenforradalom a vidéken bujkál. Az ellenforradalomnak megvannak a maga földalatti szervezetei. Az ellenforradalom intézői nagyon okos emberek, mert a becses bőrüket nem viszik a vásárra. Ott volt Tamási ! Ott volt 11 halott és mind a 11 egytől-egyig nyomorult proletár volt. Egy hang : Tévedés ! Molnár György : A főbb emberek nem mutatkoztak és ez a vizsgálat, amelyet ott Aranyosi vezetett, felületes volt. Ez a vizsgálat büntetést kell hogy vonjon maga után, mert nem nyomozták ki azt, hogy ki volt ennek az értelmi szerzője. Ezt, elvtársaim, még ma sem tudjuk, mert azt az embert, aki ezt megmondhatta volna, másnap délután felakasztották. Elvtársaim, ennek az ellenforradalmi mozgalomnak egyik szála Budapestről indul ki. Ez tény. A másik szála a vidéken vau. Itt van egytáviratnak a másolata, mit a dombóvári járási tanács kapott s amelyből röviden csak egy Ids szemelvényt olvasok fel a következőkben (olvassa) : »A csereakció m°gindittatik, elosztó székhely lesz Dombóvár, miért is sziveskedjenek odahatni, hogy a járás területén lévő proletártestvérek a zsidóknak semmiféle élelmiszert ki ne szolgáltassanak.« (Zaj és mozgás.) Egész természetes volt, elvátársaim, hogy amikor az illető úriember . . . (Felkiáltások : Ki küldte ezt a táviratot ?) Szőke közélelmezési megbízott, Hamburger helyettese cimen adott fel egy ilyen táviratot. (Nagy zaj.) Amikor az illető úriember megérkezett, a forradalmi törvényszék letartóztatta. A vallatás során mivel tudjuk, hogy ki ez a Szőke —• egy közeli faluból való tanitóelvtárs — szabadon bocsátották, mert azt mondta, hogy ő ezt a táviratot fel nem adta és megnevezte Budapesten azt a táviróhivatalt, ahol egy egészen más, de nagyjából mégis, hasonló szövegű táviratot adott fel. Vagyis azt állította, hogy az a távirat apokrif, hamisítvány..