Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

220 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. kész életét, vérét áldozni ; és hogy sokkal jobb vörös katona, mint az ipari munkás, azt Landler elvtárs bebizonyította. (Taps.) Ezek az elvtársak a télen, amikor leszereltek, miután az imperialisztikus háborúban négy és fél évig harcoltak, teljesen le voltak rongyolódva. Hallottak-e az elvtársak arról, hogy ezek zúgolódtak, lázadoztak volna amiatt, hogy mindenki kap itt munkanélküli segélyt, egyedül a földmunkások nem, hogy ezen rongyokat vehessenek maguknak ? Nem zúgolódtak, tűrtek, mert tudták, hogy a forradalom, amely októberben jött, nem áll meg azon a ponton, tudták, hogy el kell jönnie annak a világnak, ahol egyenlő lesz mindenki az országban és egyenlő mértékkel mérnek mindenkinek. Egyedül a hadügyi népbiztosság volt az, amely nagyon jó és nagyon ügyes rendeletet adott ki akkor, amikor a bevonult katonák munkabérmegtéritését egyformán szabályozta. Mit látunk ? Azt látjuk, hogy a földmunkás akkor, mikor a Vörös Hadseregben harcol fegyverrel a kezében, látva azt, hogy leomlottak a válaszfalak, amelyek eddig tudatosan elválasztották egymástól az ipari és földmunkást, látva azt, hogy ugyanolyan mértékkel mérnek neki is : kész életét és vérét áldozni. Ha itt tartunk, meg kell jegyeznem, hogy ezt a dolgot azért kivánom most kiélezni, mert a naplóban olvastam, hogy a tegnapi napon, amikor Erdélyi elvtárs felsorolta a Földmunkások Szövetségére vonatkozó dolgokat, egy közbeszólás hangzott el, hogy azt a szövetséget fel kell rúgni. Elvtársak ! Akkor, amikor valaki ilyen tendenciózus beállítással jön, ezt nem lehet másképen definiálni, csak ugy, hogy az az illető tudatosan rosszakaratból viszályt akar szitani a szakszervezetek között. Mindenki, aki a bizalmatlanság csiráját hinti el a munkásszérvezetek és vezetőik között, tudatosan az ellenforradalmat szolgálja és ezekkel, mint ellenforradalmárokkal fogunk elbánni. Habár a földmunkások között nincsenek is Marx-kérődzők és osztályharc-rikkancsok, de vannak közöttük tudatos, képzett munkások. Es nekik van elég kemeny öklük arra, hogy magukat megvédjék, hogy az ilyen aljas támadásokat megtorolják. A földmunkással csak beszélni kell tudni, mindent odaad az a földmunkás, amivel csak rendelkezik. Én nem fogom azt mondani a földmunkásoknak, hogy a testvériesülést keressék az ipari munkásokkal. Én nem mondom ezt nekik, feleslegesnek tartom ezt mondani. A földmunkás akkor amikor a szocialista táborba jön, azzal a tudattal jön ide, hogy mindenki, akit ezen a kongresszuson talál, neki ismerőse attól a pillantatól kezdve, amikor ő a táborukba lépett. Nála megvan a testvériesülés iránti vágy ; azonban egyedül az ipari munkásokhoz kell azt a felhivást intézni, hogy keressék a testvériesülés útját. Nem szabad megkülönböztetést tenni az érintkezésnél, azt a bizonyos szinvonalat, azt a szót kell megtalálni, amely a földmunkáshoz vezet. A 98-as és a 900-as években, a BánfTy-éra alatt, akkor, amikor az ipari elvtársak lángoló szeretettel kimentek a falvakba, megvolt az összhang a munkásság között, meg volt azért, mert az ipari munkáselvtársaim a vidéken népgyüléseket akartak tartani és ezt nem birták máskép megtenni, mint ugy, hogy a földmunkások tömegére támaszkodtak. Később, amikor a szakszervezetek kialakultak, kialakult valahogy a szakmar sovinizmus, s a szakmai elvtársak és a földmunkások között, láthatatlanul bár, de bizonyos válaszfalak keletkeztek, amelyeket a földmunkások a legnagyobb szeretettel sem voltak képesek lerombolni. Ezt meg kellett mondanom, amikor burkoltan, de nyíltan is nagyon sokszor támadás érte föl dmunkáselvt árs ainkat. Engedjék meg, hogy most röviden arra a két levélre is kitérjek, amely ezt a durva közbeszólást kiváltotta. Ha Erdélyi elvtárs sokkal kevesebb bürokráciával, mint amilyen ügyszeretettel azt az aktát félretette, gondosan megőrizte és az aktatáskát idehozta, ha sokkal kevesebb bürokráciával egyszerűen a kagylót vette volna a kezébe és értesített volna a levélről, abban az órában elintéztük volna az ügyet. Elnök (csenget) : Figyelmeztetem az elvtársat, hogy most a hadügy van napirenden. (Halljuk/ Halljuk/) Reiche! János : Még egyet be kell jelentenem. Nem tudom, lehetséges, hogy ezt itt talán az elvtársak valahogy kifogásolni fogják, de én arra megbízást kaptam, hogy ezeket a tendencies zus támadásokat teljesen visszaverjük és megbízást kaptam a szövetségtől a következők kijelentésére : Tegnapelőtt a kormányzótanácsban négy elvtársunk a párt vezetőség két tagja előtt elmondta észrevételeit, vázolta azokat a kereteket, amelyekben eddig dolgoztunk és amelyekben a jövőben dolgozni fogunk. A kormányzótanács elnöke, Garbai azt mondta, hogy a mi intenciónk mindenben fedi a Tanácsköztársaság szándékát és elveit. Ezt tartottam szükségesnek kijelenteni és egész ünnepélyesen hangoztatni, hogy mindaddig, amíg erre a földmunkás-szövetségre szükség van ebben az országban és mindaddig, amíg proletár vezetői vannak, a minthogy mások nem is lehettek, nem lehet itt senkinek semminemű joga abban kételkedni, hogy mi mindig elsősorban forradalmárok vagyunk. Már most, ami a sorozást illeti, elvtársak, Pestmegyében eddig bevonult tizenegyezer földmunkás a vörös hadseregbe. Azért nem intéztük nagyobb intenzitással a bevonultatást, miután egy ankéten egy hadosztály kereteinek a felállításáról volt csak szó s szem előtt tartottuk a mezőgazdálkodást. Miután azonban ma elhangzott az, hogy katonánk nincs, nincs pótlásunk, miután tudjuk, hogy a legjobb pótlóanyag a földmunkás, minden erővel azon leszünk, hogy minél több földmunkást bevonultassunk, csak a legszükségesebb, a mezőgazdálkodás folytonosságának csökkenése nélkül szükséges munkások visszahagyását fogjuk javasolni, mindenütt és minden téren igyekezünk