Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 2Í. 221 •a vörös hadseregbe katonákat toborozni. (Helyeslés.) Itt ki kell térnem még egy dologra azért, hogy elégtételt szerezzek azoknak az elvtársaknak, akik egyik vagy másik direktóriumot támadták. Nekünk is voltak ilyen direktóriumokkal bajaink, nagyon sok bajaink voltak velük. Mi is szereltünk le ellenforradalmakat. Hogy azt az elvtársak nem tudják, azért van, mert mi nem szoktunk reklámokat csinálni, mi nem utazunk arra, hogy kikürtöljük a világnak, hogy milyen sokat dolgoztunk. Ennek a bizonyitéka, hogy én mint szerény közkatona huszonöt éve működöm a mozgalomban, nem akkor, amikor 60—100—200 korona napi dijat kapnak, hanem amikor egy darab kenyeret tettünk a- tarisznyába és mentünk ki a falura, ahonnan az iparos elvtársakat nagyon sokszor vasvillával verték ki. Mi be birtunk menni. Ezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni, mert mi nem szoktuk dobraverni azt, ha mi valamit csinálunk. Volt Nyíregyházán egy eset. Állitólag 17.000 katasztrális hold, — ennek a valódiságáról meggyőződni módom nincsen, — tizenhétezer katasztrális hold még mindig nincsen szocializálva. Elnök: Kérem, Reichet elvtárs, a hadügyről van szó. Reichet János : Ez szorosan ide tartozik és két mondattal végeztem vele. Nyáregyházán a munkások azt követelték, hogy a községi direktóriumban a munkások is helyet foglaljanak. Erre azután a járási direktórium, amelyet burzsuj okból állitottak össze, letartóztatta ezen elvtársakat, akik helyet követeltek a vidéki direktóriumban és mikor kiküldtük a megbízottunkat, Bernyó elvtársat, majd a belügyi megbízottat, Albrecht elvtársat, le akarták őket tartóztatni, mert burzsuj -direktórium volt Monoron is. Ezt azért tartottam szükségesnek megemlíteni, hogy igazoljam, hogy azok az elvtársak, akik a vidéki direktóriumok ellen hadakoztak, egészen jogosan emiitették azokat a szempontokat, amelyeket itt elmondottak. Végezetül a következőket kivánom megjegyezni a hadseregre vonatkozólag. Minden földmunkás, aki a mi táborunkba tartozik, mindenki tisztában van azzal, hogy a proletárdiktatúra csak az az eszköz, amellyel a tiszta kommunista társadalmat megvalóstihatjuk, csak a proletárdiktatúra tekintélyével lehet megszilárdítani ezt a társadalmat. Ami pedig a parasztságot illeti, szükségesnek tartom itt is ismételni, amit a pártkongresszuson mondottam, hogy a földmunkásszövetség mint ilyen, azokat a megbízhatatlan elemeket a szövetségből ki fogja irtani. Ninas szükségünk ezekre a mrrzsujokra ; tisztán a földmunkások pártja akarunk lenni ; s hogy eziránt semmi kétség ne maradjon, még a párt elnevezéséből is ki fogjuk leüszöbölni a »kisgazda« szót, hogy ne adjon alkalmat semmiféle kétségre. Mi is azt mondjuk, "hogy sokkal erélyesebben, sokkal szigorúbban kell ezt a diktatúrát kezelni ott, ahol a legerősebb, a legnagyobb az ellenforradalomnak a fészke, a burzsuj ok között, mert mig az egyik helyen sokalják a proletárdiktatúrát, a másik oldalon a kisgazdákat legyezgetik, különböző koncessziókat tesznek nekik és vgéül ellenforradalomba kergetik a vidéket. Elnök : Következik Kajári Samu elvtárs. Kajári Samu : T. országos gyűlés ! A vidéki proletariátus azért küldött bennünket ide, hogy az ő érdekeiket és kívánságaikat tolmácsoljuk és az ő akaratukat érvényesítsük. Most a proletárság válaszútra került, választania kell egy megalázó, eltipró béke és egy szent háború között. Rosszul fejeztem ki magam, nem háború, hanem osztályharc lesz ezután is, osztályharc az imperialisták, az entente-burzsoázia és a magyar burzsoázia ellen. Böhm elvtárs nagyon szépen kifejtette és nagyon érthetően megmagyarázta, hogy a hadseregnek utánpótlásra van szüksége ; hogy a mi diadalmasan előnyomuló vörös hadseregünk abba a helyzetbe kerül, hogy ha a Hinterland, az itthonlevók nem segitik, akkor az a dicsőség, amelyet eddig elértek, meddő lesz. T. elvtársak í A vidéki direktóriumok ellen igen sok panasz hangzott el. Sok közülök jogos is volt. Egyet azonban hangsúlyozni kívánok : a vidéki direktóriumok feladatuk magaslatán állottak és állanak ma is. A vidéki direktóriumok nevében bátor vagyok kijelenteni azt, hogy minden eszközt, az agitációnak, a propagandának minden eszközét meg fogjuk ragadni, hogy minél több katonát toborozzunk a vörös hadsereg részére és minél inkább megszilárdítsuk a proletárdiktatúrát. Erős a reményem, erős a meggyőződésem, hogy ha, mi Böhm, elvtárs felhívása folytán kimegyünk a falvakba, beszélünk a magyar paraszttal, —ismerjük a magyar paraszt lelkületét, hogy a megértő szóra mindig hajlik — akkor nagyon sok katonát fogunk toborozni a vörös hadseregnek és diadalmas útjában azt elősegíthetjük. De akkor, amikor a szegény proletárságot, a nincstelen földmiveseket a vörös hadseregbe akarjuk toborozni, akkor hirdessünk és viseljünk háborút azok ellen a parasztnábobok, parasztKrözusok ellen, akik még mindig a 100 holdas birtokokban nyugodtan ülnek és adómentességet, kedvezményeket élveznek. Ezek is jöjjenek a frontra, ezek is küzdjenek a proletariátusért, s ha annak idején élvezni akarják azokat az eredményeket, előnyöket, amelyeket a proletariátus kiküzd, akkor vegyék ki a részüket a küzdelemből is. Én hiszem, elvtársaim, hogy az a szent lelkesedés, erős meggyőződés, amely bennünket hevit akkor, amikor a proletárdiktatúra érdekében küzdünk, utat fog találni a magyar földmivesszegénység szivében, utat fog találni a vidéki proletárság szivében. És megnyugtathatom Böhm elvtársat és a kormányzótanácsot, hogy amikor erre az utolsó küzdelemre kerül a sor, ott leszünk mindnyájan és vagy dicsőséges halállal halunk meg, vagy —