Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. 219 kásság, a fővárosi ipari munkásság a dolgozó földmives proletárságot. Azonban, elvtársaim, mielőtt kimondanám Ítéletemet, azt tapasztalva, hogy nem akar ez igy megvalósulni, figyelmeztetem és kérem elvtársaimat, a katonák, munkások és a parasztszegénység tanácsát, hogy az utolsó percben még térjenek arra az útra, amely egyesegyedül alkalmas arra, hogy megértsük egymást. En, aki a magam részéről Dunavecse pestmegyei járás földmivesszegénységének megbizottja vagyok s még öt élő gyermekem van, — mind kiképzett katona, a legkisebb ott vérzik talán valahol a Tisza szélén — arra kérem Böhm elvtársat, hogy nekem, az apjuknak, aki egyedül vagyok idehaza, állitsa ki a bizonyitványomat, az igazolásomat és engedje meg nekem, hogy még 57 éves korom dacára is a legkisebbik fiamhoz kimehessek, hogy bebizonyítsam, hogy a föld dolgozó népéből, a kisbirtokosból vagy a parasztságból még nem veszett ki a forradalmi érzés, hanem ha dolgozni tudott egy életen át, akkor a szabadságért, a jóért, szépért meg is tud halni. Ezt akartam mondani. (Dörgő taps.) Elnök : Herold József né következik. Herold József né : Tisztelt elvtársak 1 A hadügyi helyzetről ma délelőtt elhangzott jelentések után kötelességemnek tartom kijelenteni a magyarországi munkásnők nevében, hogy a vörös hadsereg utánpótlására minden lehetőt el fogunk követni. Minden lehetőt el fogunk követni, hogy ez sikerüljön s amennyire csak tőlünk telik, fe* fogjuk világosítani e téren nőmunkás testvéreinket. {Helyeslés és éljenzés.) Elnök : Keiehel János következik s utána Kajári Samu. Reichet János : Tisztelt elvtársak ! Mielőtt a sorozásra vonatkozólag érdemében szólnék, szükségesnek látom, hogy a forradalmi törvényszék működéséről egyet-mást itt leszögezzek. Amint az előttem szóló Dobor elvtárs mondta ezelőtt tíz perccel, náluk Dunapatajon ellenforradalmi fészek van, ellenforradalmi tényezők vannak, ö a közoktatásügyi népbiztossághoz többször előterjesztést tett aziránt, hogy az ottani kántort, aki szoros összeköttetésben áll az ottani plébánossal, helyezzék át onnan. Többszöri sürgetésük dacára ez nem történt meg, sőt akadt ott egy pénzügyőr, aki egy Budapestről leküldött politikai megbízott jelenlétében kijelentette, hogy : a dunapataji munkástanács tagjainak diszsirhelye már meg van ásva. A dunapataji direktórium ezt a pénzügyőrt letartóztatta és felküldte Budapestre. Fel is hozták Pestre, de itt két nap múlva a forradalmi törvényszék szabadonbocsátotta . . . Egy hang : Nem ez az első eset ! (Mozgás.) Reichel János : ... és a második napon gúnyosan a szemükbe röhögött ezeknek az elvtársaknak, akik őt letartóztatták. Ehhez semmiféle kommentárt nem fűzök. Másik eset. Sőregpusztán, Tápiószele mellett, május 2-án ellenforradalmi tényeket tapasztalt az uradalmi munkások ottani bizalmiférfia, Halász Dezső főgépész elvtársunk s feljelentette Iványi főintézőt, mert valószinüleg az ő intenciójára, az ő utasítására tűztek ki fehér lobogót az uradalom különböző épületeire. Iványi főintézőt le is tartóztatták, de ő valahogy tisztázta magát és bevádolta Halász Dezsőt. És Halász Dezső elvtársunkat a budapesti forradalmi törvényszék karnis vádaskodásért 10 évi fegyházra ítélte. (Felkiáltások : Hallatlan ! Mozgás.) A forradalmi törvényszék Ítéletének másolatát én magam olvastam, amikor Iványi odajött hozzám, hogy igazolja magát. Azzal az indokolással mentették fel, hogy pártatlanul, hűen és becsületesen működött. Én nem akarom a forradalmi törvényszék Ítéletét kritika tárgyává tenni, de kétségbevonom azt, hogy megfelel-e a tanácsköztársaság intenciójának ama forradalmi törvényszék, amely a proletárokat tizévi fegyházra itéli csupán hamis vádaskodás cimén. (Ügy van ! ügy van !) Ha Kun elvtárs által nem is kaptunk volna felhívást, hogy a földmunkások szövetségének nevében itt nyilatkozzunk, akkor is kötelességünk lett volna itt szóhoz jelentkezni, mert panaszokat hallottam a frontról, üzenetet hoztak és kérvekértek, hogy tegyem itt szóvá a következőket : Arról értesültem, hogy — nem tudom, a hadügyi népbiztosságnál-e, vagy pedig a vezérkarnál — tervbe vették bizonyos érdemrendek kibocsátását. Ezek az elvtársak, akik olyan lángoló lelkesedéssel küzdenek a fronton, kérve kértek, tegyek meg minden lehetőt, hogy ezt az abszurdumot el ne kövessék. Nem akarnak ők első-, másod- és harmadrendű embereket tűrni, ők azt akarják, hogy egyenlő mértékkel mérjenek mindenkit, nem akarják, hogy ott megkülönböztetést tegyenek, hogy viszályt szitsanak a fronton küzdő vörös hadseregben. Nem tudom, mennyiben felel meg ez a valóságnak — nagyon szeretném, ha Böhm elvtárs erre felvilágosítást adna — és ha tényleg volna ilyen szándék, nagyon kérném, tegyék ezt alapos megfontolás tárgyává, mert a tanácsköztársaság szellemének bizonyára nem felel meg az, hogy emberek és emberek között különbséget tegyenek. Hiszen abban a percben, amikor esetleg nem nagyon helyes értékelés szerint az egyiket a másik fölébe helyezik, amikor az egyiket kitüntetik, határozottan meg fog lazulni ott az a fegyelem, amelyre elsősorban van szüksége a vörös hadseregnek, hogy a tanácsköztársaságot megvédje, Landler elvtárs végre nagyon régóta várt elégtételt szolgáltatott ma a Földmunkás Szövetségnek. Amit nekünk, akik nem voltunk ebben az időben közvetlenül a tűzvonalban és akiknek nem volt módunk kézzelfoghatólag bebizonyitani, hogy t. i. a földmunkások a tűzvonalban is küzdenek, azt Landler elvtárs itt ékes szavakkal ecsetelte. Ezt meg kell mondani, hogy legyen egyszer vége annak a kishitüségnek, amely bizonyos más mértékkel méri a földmunkásokat. Amikor a földmunkás látja azt, hogy ő ebben a tanácsköztársaságban többé nem másodrendű tényező, amikor látja, hogy itt egyenlő mértékkel mérnek neki, akkor 28*