Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

218 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. térőleg délután folytassuk ennek az ügynek a tárgyalását. (Helyeslés.) Akkor még alkalmuk lesz a feliratkozott szónokoknak hozzászólni a kérdéshez és ő a zárszó jogával élhet. Hozzájárul a kongresszus ehhez ? (Igen!) Akik hozzájárulnak, legyenek szivesék a kezüket felemelni. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy ez egyhangú határozat. Akkor délután a rendes időben, négy órakor megnyitom az ülést. Szólásra jelentkeztek még Dobor, Herold József né és Reichl József elvtársak. Az ülést ezennel berekesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Napirend előtt személyes kérdésben Horvát János elvtárs kért szót. Horvát János : T. elvtársaim ! Napirend előtt személyes kérdésben kértem szót azért, mert a délelőtt folyamán Kun elvtárs személyemmel foglalkozva, ugy állitotta be a kérdést, mintha én antiszemita agitációt folytattam volna és folytatnék. Nem szükséges, elvtársaim, bemutatni multamat azoknak, akik ismerik az én ténykedéseimet és működésemet, hogy megcáfoljam azt, hogy épen ellenkező agitációt folytatok, mint aminőt Kun elvtárs személyemnek tulajdonit. A tegnapi nap folyamán már az elnökségnél jelentettem, hogy napirend előtt szóvá akarom tenni azt a fékezetlen agitációt és tobzódást, amit az egész Dunántúlon a papok müveinek, amikor az elnökség erre azt válaszolta, hogy majd az alkotmányozó gyűlés keretében az alkotmányos tervezetnél fogjuk tárgyaim ezt a kérdést s akkor szóvátehetem s ennek következtében napirend előtt nem tettem szóvá, el akartam mondani azt, hogy tulaj donképen miben gyökeredzik, miben látom azt a Dunán tul... Jancsó Károly: Ez nem személyes kérdés. Horvát János : Bocsánatot kérek, majd megfogom önnek magyarázni. Elnök : Kérem, Jancsó elvtárs, legyen szives csak rám bizni az elnöklést. Horvát János : Akkor, elvtársaim, amikor rá akartam mutatni arra, hogy én miben látom veszélyeztetve a proletárság diktatúráját, amikor látom és tudom azt, hogy a papok a községekben ma is mindenhol szabadon agitálnak a diktatúra ellen, amikor ezzel az agitációval szembehelyezkedem, és a proletárság diktatúrája érdekében éjt nappallá teszek, akkor, ha egyénileg megkérdezem Kun és Vágó elvtársakat, egyénileg bizonyára nem nyilatkoznak ugy, hogy ennek az antiszemita agitációnak én adtam meg az alapját. Arra az > Ívtársra, aki a hadügyi népbiztosság rendelete szerint 24 óra alatt 500 tüzérségi lovat, a hadügyi népbiztosság rendelete szerint 14 nap alatt 1800 lovat tud a hadsereg szolgálatába állitani, arra a direktóriumra, amely kegyetlenül és kíméletlenül lecsap minden ellenforradalmi akcióra, arra s annak a direktóriumnak «gyetenegy vezetőségi tagjára sem lehet mondani azt, hogy antiszemita agitációt folytat ott, ahol az antiszemitizmus magvát nem mi, hanem Istóczyék hintették el még annak idején. Fehérmegyére és a Dunántúlra vonatkozólag, amint már a pártgyülésen mondottam, nem is a szovjetgyülésen, — hisz a szovjetgyülésen erre a kérdésre nem is tértem ki, — hanem a pártgyülésen ezeket a kérdéseket illetőleg megmondtam véleményemet, amelyre itt Kun és Vágó elvtársak hivatkoztak. Azonban a birálat joga mindenkinek megvan, mindenkinek meg szabad mondania azt, hogy mit tart helytelennek, mit tart célszerűtlennek a vidéken s ebből még nem az következik, hogy az az illető, aki meg meri mondani a népbiztosoknak itt a nyilt szinen is azt, hogy mi az, amit helytelennek tart, arra itt mindjárt rásüssék az antiszemitaagitációnak bélyegét. Ezt, ugy vélem, csak azért tartoztam itt napirend előtt kijelenteni, mert amit Vágó és Kun elvtársak nekem adresszáltak, azt én magamra nem vonatkoztatom, nem pedig azért, mert aki egyházellenes lázitásért és izgatásért börtönben ült, aki felrúgta magát az egyházat, az nem lehet antiszemita. Az én multam, az én becsületes multam ehhez a proeltárdiktaturához köt. A proletárdiktatúrát talán szélsőbb irányban lehetne sokszor kezelni, elvtársaim, ha maguk a népbiztosok le nem intenék azokat, akik a diktatúrát szélső irányban intézik. Ezt akartam csak, elvtársak, kijelenteni. (Taps.) Elnök : Dobor Lajos elvtárs következik, utána Herold Józsefné. Dobor István: Talán Dobor István! Elnök : Nem nálam jelentkezett ; itt Lajos van beirva. Dobor István : Böhm elvtárs azt a szót intézte a tanácskongresszushoz, hogy nem kivan semmi mást, mint hogy ez a tanácsülés mondja ki, akarja-e megvédem a magyarországi tanácsköztársaságot. Nem kivan semmi beszédet, hanem mindenki mondja meg, mit akar és elvárja, hogy ugy legyen. Elvtársaim ! Én egy életen át egy eszmét hangoztattam, hittem és hirdettem : azt, hogy ebben az országban becsületes, boldog, kultúrára vágyó és haladni vágyó Magyarországot csak ugy tudunk teremteni, ha megérti a főváros a falut és ha megérti a falu a fővárost, ha megérti az ipari munkásság a föld dolgozó népét és megérti a föld dolgozó népe az ipari proletariátust. Ezt hirdetem itt ország-világ előtt, hirdettük kint a falukban, hogy a föld dolgozó népe hadd értse meg a kor dolgozó szavát és ne lehessen soha semmiféle században a földmunkások szemébe vágni, hogy valami szép, dicsőséges és nemes eszme ebben az országban őmiattuk bukott el. Elvtársaim ! Ha nem valósulhat meg ez a gyönyörű elv, nem az én hibám. Itt ennek a kongresszusnak a megnyitásán, amikor Garbai elvtárs elmondta világraszóló gyönyörű beszédét, a legutolsó percig, még hittem, még reméltem, hogy megérti a dolgozó falusi földmunkás a dolgozó fővárosi ipari munkásságot és megérti az ipari mun-