Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése Í919. évi június hó %1. 2C5 Ügy van!) Én, elvtársak, nem fogom szegyeim zsidó létemre ezzel a kérdéssel leszámolni. Zsidó volt az apám, ellenben én nem maradtam zsidó, mert szocialista lettem, kommunista lettem, (Ugy van ! ügy van !) de ugy látszik, sokan, akik más vallásban, keresztény vallásban születtek, megmaradtak keresztényszocialistáknak, (Ugy van ! Ugy van !) Ha itt ezen a kongresszuson történhetik pogromagitáció, akkor mit csodálkozunk azon, hogy különböző tanácsintézményekből indul ki a pogromagitáció, a Központi Takarékpénztárból, a közellátási népbiztosság tisztviselői köréből, a Máv. gépgyár tisztviselői köréből. (Ugy van ! Ugy van t) Ne csodálkozzunk akkcr, hogy a fronton megrendül a munkásság bizalma, ha ilyen történhetik ebben az országban. Egyetértek Böhm elvtárssal abban is, hogy a diktatúrának milyen kezelésre van szüksége. A diktatúrának olyan kezelésre van szüksége, hogy a módszereket mindig konkrété alkalmazza és ebben a konkrét alkalmazásban legyen meg a következetesség. (Élénk helyeslés.) Nem kell félni attól, akár ki legyen is az, akárhonnan kerüljön ki, akármilyen helyet foglaljon el, felkötni, elvtársaim, (Hosszantartó zajos helyeslés és taps.) amikor ilyeneket csinál. (Ugy van ! Ugy van !) Korbély Lajos : De ne ígérni, hanem felhúzni ! Kun Béla népbiztos: Én azt mondom, ha nem is tisztán ettől a kongresszustól függ a proletariátus, a proletárdiktatúra sorsa, de nagy mértékben ettől a kongresszustól függ. Itt egész sereg agitátor van, egész sereg olyan ember, aki, ha maga akarja, rengeteg embert tud felrázni a vörös hadsereg érdekében, hogy legyen pótlás a vörös hadsereg számára. ( Ugy van ! Ugy van !) Ha akarja ez a kongresszus, ez a sok agitátor, ez a sok szépszavu, jószavu ember, akkor egészen bizonyos, hogy nem gyulád ki az ország ellenforradalmi lángokban a vörös hadsereg háta mögött. Ha akarja ez a kongresszus, ez a sok agitátor, akkor nem fog a proletariátus hullámzani az elégedetlenségtől, akkor a proletariátus itthonmaradt része és főleg az asszonyok nem fognak felülni a pogromagitációknak, mert nem kell ehhez egyéb, minthogy mindenki álljon a platzra és ne féltse azt a rongyos népszerűségét, (Élénk helyeslés.) mondja el őszintén a maga gondolatait és főleg lelkesedést vigyen bele a tömegekbe, de ahhoz, hogy lelkesedést vigyen bele, kell hogy saját magának legyen lelkesedése, meggyőződése, áldozatkészsége, készsége arra, hogy meg is hal a proletariátus diktatúrájáért. (Zajos helyeslés és taps.) Én, elvtársak, tegnap kint voltam a Máv.-gépgyárban, abban a gyárban, ahonnan sok munkás ment ki a frontra és sok munkás lógott el a frontról. Volt vagy ezer-ezerkétszáz asszony a gyűlésen. Kivetkőzött apácák csinálták köztük a pogromagitációt, az ellenforradalmi agitációt. Olyan volt a hangulat, hogy joggal mondták az elvtársak, hogy jé lesz bekurblizni, mert esetleg menekülni kell majd. Nagy volt az elkeseredés. De meg lehet szüntetni, le lehet csapolni az elkeseredést, (Ugy van !) csak az kell, hogy ne féljen senki sem megmondani a proletariátusnak az igazat, (Ugy van !) csak az kell, hogy lelkesen menjünk a proletárság sorai közé azzal a meggyőződéssel, hogy itt nem apró taknyoskodó, tetvészkedő dolgokra van szükség, hanem arra, hogy minden erővel, a fizikai és szellemi erőszak minden eszközével fenntartsuk ezt a proletárdiktatúrát, hogy megteremthessük a szocializmust. (Tetszés.) Itt elhangzottak kritikák. Nekem nincs kifogásom a kritika ellen, nem bánom, ha gyalázkodó vagy személyeskedő is a kritika, én nem félek tőle. De egyet nem szabad szem elöl téveszteni : a kritikát ugy kell gyakorolni, hogy ne ártson a diktatúrának. (Helyeslés.) Nem bánom, hogyha bármit is mondanak személyeskedve, de a diktatúrát bántani, ugy kritizálni, hogy az burkoltan magának a diktatúra intézményének kritikája legyen, ez az, ami bomlasztólag hat a hadseregre. A defaitista vicccsinálás, amely a proletárság legszentebb áldozatkészsége árán is vicceket csinál, amely elkeseríti parancsnokainkat, amely sohasem tud betelni a viccekkel s az a frivol, erkölcstelen és léha hang, amely itt uralkodik, megmérgezi a hadsereget és a proletariátust. (Igaz ! Ugy van !) Körülbelül végzek is. Azt mondom : választani kell, de itt a kongresszus válasszon és a kongresszus mondja ki, hogy kimegy a proletariátus közé, nemcsak a frontra, de az ittlevő proletártömegek közé is, s nemcsak a budapesti prolik közé, de a vidékre is. (Helyeslés.) És most vissza fogom adni a kölcsönt azoknak, akik a budapesti proletariátust bántották, azzal, hogy azt mondom : a vidék menjen ki és hozza meg az áldozatokat, mert a budapesti proletariátus meghozta az áldozatokat. (Élénk tetszés és taps.) Kiéheztetik ezt a proletárvárost, ellenforradalmat csinál a parasztság, mindenfelé az ellen, forradalom lángjába borul a vidék, nemcsak azért, mert — amint Horvát János elvtárs mondotta — a bocherek mentek ki,. . . Vágó Béla : Paj eszesek ! Kun Béla népbiztos:... hanem elsősorban azért, mert nincs meg az áldozatkészség a vidéken levő elvtársainkban. Egy hang : Kicsinyeskedők ! Kun Béla népbiztos: Kicsinyeskedés folyik, személyi hiúság, szűkkeblűség, vidéki lokálpatriotizmus tapasztalható, s ez az, aminek véget kell vetni. (Ugy van!) És szólok elsősorban földmunkástársainkhoz. Amióta tudom, prédikálom az ipaii és mezőgazdasági munkások testvéri szövetségét. Most itt az alkalom. Kiéheztették a kisgazdák Budapestet, nyomorúságba döntötték ezt a gyönyörűséges budapesti proletariátust. Éheznek, szenvednek és nyomorognak, de kint vannak a frontokon. A földmunkásoknak kell most megmutatniok, hogy letörik a kisgazdákat, letörik azokat az ellenforradalmi elemeket és jönnek velünk a fron-