Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

206 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 2i. tokra, jönnek harcolni a proletárdiktatúráért. (Helyeslés.) Pedig a budapesti proletariátus nem kapott annyit, mint amennyit kapott a parasztság. Ki volt a legrongyabb, a legmocskosabb kapcarongy ebben az országban, ha nem a mezőgazdasági cseléd ? És ki verekedte ki nekik a legtöbbet hosszú évtizedek folyamán, ha nem az ipari proletariátus ? Gyertek, ti földmunkások, mutassátok meg, hogy hálásak vagytok azért, hogy ők magukhoz emeltek, mutassátok meg, hogy ezt megérdemlitek. Ezt tudja meg a földmunkásszövetség. Hiába küldünk sorozni, ha nincs agitátor, mert akkor nem lehet semmiféle eszközzel sorozni. (Ugy van!) Menjen ki mindenki sorozni, a legjobbjaink menjenek ki sorozni — ugy, ahogy Oroszországban a legelső teoretikusok, a legelső vezérelmék — ki a faluba sorozni, bevonni a mezőgazdasági proletariátust az osztályharcba és az osztályháboruba. Menjünk ki mind! Én mindig hangsúlyozom, hogy dolgozó testület és ne fecsegő testület legyen a tanácsszervezet. Itt a feladat ! Felvilágosítani a vidéket, fel világosítani a hadseregünket, hogy ki akarja megdönteni ezt a proletárdiktatúrát. Ezt csak belülről lehetne megdönteni, de belülről nem fogják megdönteni, mert a proletariátus lenyakaz mindenkit, aki ezt akarja, mert a proletariátus meg fog ölni mindenkit, aki ezt a proletárdiktatúrát szét akarná rúgni. (Zajos helyeslés.) T. elvtársak ! Nem szavalni most már ! Menni ! Menni, megmenteni a vörös hadsereget, megmenteni, mert akárminő békét, akárminő határt ad is az entente, abban a pillanatban fojt meg berniünket, abban a pillanatban állit ja vissza az imperializmust, amely pillanatban akarja, ha mi a hadseregünket nem tesszük hatalmassá, erőssé és naggyá. (Szűnni nem akaró viharos éljenzés és zúgó taps. Az országos gyűlés tagjai felállanak és -percekig tapsolnak és éljeneznek. Elnök csenget.) Elnök : Következik Landler elvtárs. (Halljuk ! Halljuk ! Zajos felkiáltások : Szünetet kérünk ! Zajos ellenmondások. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget. Élénk félkiáltások : Halljuk Landlert ! Halljuk ! Halljuk !) Vágó Béla népbiztos: Itt maradunk éjfélig is, ha kell ! (Zajos helyeslés.) Egy hang : Aki szünetet akar, menjen haza ! (Ugy van !) Landler Jenő népbiztos : T. elvtársak ! Azok után, amiket Böhm és Kun elvtársaim mondottak, én rövid leszek. (Felkiáltások : Rangosabban ! Halljuk! Halljuk!) Egy hang : Majd meg fogják hallani ! Landler Jenő népbiztos : Elvtársaim ! Ha hite vagy esze volna az embereknek, akkor erről a kérdésről nem is kellene beszélni. Az eszmékben való hit egy kicsit magasabb valami, de esze lehet mindenkinek és azt az egyet tudhatja mindenki, hogv olyan megoldás nem létezhetik, amely megoldás oda vezet, hogy akkor, amikor mi meggyengülünk, jön egy olyan uralom, amely gyengeségünk mellett továbbra is biztositj a a proletáruralmat. ( Ugy van !) A legprimitívebb észjárású ember is tudhatja, hogy abban a pillanatban, amely pillanatban nincs nekünk erőnk, hogy a rendszerünket megvédjük, abban a pillanatban ez a rendszer összeomlott és diadaltáncot jár rajtunk az imperializmus ! (Ugy van !) Tessék ololvasni ezt a szikratáviratban közölt beszédét Pichon külügyminiszternek, aki elmondj a egészen világosan, hogy nincs más célja, mint a bolsevizmusnak a letiprása. (Ugy van !) Ôk a maguk szempontja szerinti demokráciát akarnak. Hogy milyen az entente-imperiaiizmus demokráciája, abból önök már kostolót kaptak. Kérdezzék meg a cseh és román uralom alól felszabadult proletártestvéreiket, hogy milyen a cseh, a román, milyen az entente demokráciája, milyenek a 3 koronás munkabérek és milyenek a 40 koronás húsárak. Nem kivánok semmi mást ennek a piszkos,, hitvány, rongy Budapestnek, minthogy négy hétig éljen a cseh vagy román elnyomatás alatt. (Ugy van ! Ugy van !) Nem kivánok mást, mint ennyi ideig élvezze a román vagy francia protektorátust. Meg vagyok győződve, hogy azután zum Kreuz gekrochen imádkozna azért, hogy beléphessen a vörös hadseregbe és a proletárdiktatúrának becsületes hive lehessen. (Ugy van! Ugy van!) Elvtársaim ! Nekünk van egy hadseregünk. Mellékes, mekkora ez a hadsereg, mellékes, nagy-e, kicsi-e. Vannak-e fogyotkozásai, ez roppant fontos kérdés, de hogy mekkora ez a hadsereg, az mellékes. A lényeges, elvtársaim, az, hogy ez a hadsereg olyan eredményeket-teremtett, amelyekről csodálattal beszélnek. Az orosz hadseregről nem beszéltek igy az entente lapjai, nem beszéltek igy a parlamentekben, amint olvassuk, hogy a cseh parlamentben hogyan beszélnek nemzeti ellenállásról, hogy Csehországba be ne törjünk. Ugy beszélnek ennek a hadseregnek a vezetőségéről, tüzérségéről, fegyelméről, hogy — azt hiszem, az elvtársak valamennyien olvasnak, hallanak — látniok kell, hogy ez egy diadalmas előrehaladó hadsereg, amelyik a Magyar Tanácsköztársaság szolgálatában viszi előre a világforradalmat. Ezt józan ésszel, minden hit nélkül, minden ember, józanul számitva, ceruzával a kezében láthaja ; Aki nem látja, aki mosolyog, viccel, az gazember, az sárga. (Elénk helyeslés.) Vannak közöttünk ilyenek is. (Zaj. Félkiáltások : Itt ülnek közöttünk !) Nem az a kérdés, hogy szocialisták, vagy szociáldemokraták voltak-e. Vannak olyanok, akik mikor szociáldemokratáknak vallották magukat, akkor is, sárgák, sztrájktörők, hitvány bitangok voltak, (Ugy van ! Ugy van ! Nagy zaj.) azután kormánybiztosok és egyebek lettek, most röhögnek, viccelnek és ezzel a defaitizmust alátámasztják. Vágó Béla népbiztos : Ezt se nekem mondták ! Landler Jenő népbiztos : A másik oldalról azt kell tapasztalnunk és ezt becsületesen meg kell állapitanunk, hogy valamelyest igazságtalanok vagyunk olyan emberekkel szemben, akik a proletárdiktatúráért legalább annyi áldozatot hoznak, mint az