Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-8
204 Tanácsok Országos Gyűlése Î919. évi június hó 2i. Böhm Vilmos népbiztos : Elvtársaim ! A helyenként és esetenkéntet azonban bizonyos helyeken másként értelmezik. Legyen szabad azt mondanom, hogy én másként értelmezem az esetenként és helyenként való kezelést, mint ahogy ön értelmezte. Nekem módomban volt az ön beszédét végighallgatni, én nem ugy értelmezem, mint ahogy ön értelmezi, a diktatúrát, én azt a direktóriumot, amely ilyen módon kezeli és olyan tanácstagokat küld ki j ide, akik ilyen dolgokat beszélhet, én azt máskép kezelném, mint ahogy a jelenlegi diktatúra kezeli. T. elvtársaim ! En befejeztem. Az önök kezében a döntés. Még többet mondok, nem az önök kezében, hanem a proletárság kezében van a döntés. A munkásoknak kell dönteniök. A gyárak munkásainak, a földmivesszegény munkásoknak kell dönteniök ebben a kérdésben. És nem szabad a lelkesedés szavával dolgozni, nem. szabad a lelkesedés értelmében dönteni. Csak a hideg ész szavára szabad hallgatni. Figyelmeztetem az elvtársakat arra, hogy mi azért jöttünk ide most ezzel a kérdéssel az elvtársak elé, mert éreztük a rendkivüli történelmi felelősséget, a felelősséget a magyar proletárság sorsával szemben. Ezt a felelősséget, amelyet mi éreztünk, áthárítjuk a proletárságra, viselje a felelősséget ő. Tudja meg ő, hogy miről van s ó Érezne a felelősséget. Erezze azt, hogy *z tényleg nem egyes embereknek a diktatúrája, ez nem egy kormányzótanács diktatúrája, ez nem a népbiztosok diktatúrája, ez a proletárság diktatúrája. A proletárság döntsön abban, hogy mit akar ebben a kérdésben. És ha döntött, a proletárságnak kell a felelősséget vállalnia. Mindenki igy beszéljen, igy cselekedjék tehát, igy világosítsa fel a proletárokat és azután, a döntés után, mi mindnyájan odaállunk és a döntés értelmében fogunk dolgozni a végsőkig. De a felelősség az egész proletárságot, tehát minket, őket, egyetemlegesen kell, hogy terheljen. (Hosszantartó elénk éljenzés és taps.) Elnök : Kun Béla elvtárs következik ! Kun Béla népbiztos: Tisztelt tanácsgyülés ! Tisztelt elvtársak ! Békét lehet kötni, lehet elfogadni azokat a határokat, amelyeket az entente parancsa, mint a magyarországi Tanácsköztársaság határait megjelölt, — mondom —békét lehe kötni és én megmaradok amellett az álláspontom mellett, hogy a békét minden erővel biztosítsuk, hogy a békét minden erőnkkel megcsináljuk. Ellenben arra akarom figyelmessé tenni a tanácsköztársaság itt lévő képviselőit, hogy ez a béke és ezek a határok nem jelentik azt, mintha az entente valóban keresztül is tudná vinni parancsait a körülöttünk lévő kisded, falánk imperialista országokban, nem jelentik azt, hogy eme határok mellett, hogy eme határokon belül is, megmaradhat a proletariátus diktatúrája, ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy ezeket a határokat megvédelmezhessük, ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy ezeken a határokon ott legyen egy erős vörös hadsereg, amely vissza tudja verni azokat a támadásokat, amelyek bizton bekövetkeznek az entente részéről, akár közvetlenül a saját csapatai utján, akár közvetve a fehér gárdák szervezése utján, azokon a területeken, amelyeken az entente imperialistái lettek úrrá. Legyünk tisztában azzal, hogy ezek a határok nem jelentenek egyebet, mint azt, hogy az entente ilyen határok közé akar szorítani bennünket, amely határok között részben belülről akar megfojtani, részben pedig kívülről. En a kérdésnek ehhez a stratégiai részéhez nem szólok hozzá. Nem az én feladatom, hogy megítéljem ezt, még az sem talán, hogy a magam privát véleményét elmondjam róla. Ellenben arra akarom figyelmessé tenni az elvtársakat, hogy az ententenak egyáltalában nem célja minket békében hagyni, (Ugy van ! Ugy van !) hogy az entente abban a pillanatban fojt meg bennünket, amely pillanatban teheti. Amiként eddigi diplomáciai sikereinknek titka a vörös hadsereg volt, ugy ezentúl is diplomáciát csinálni, külpolitikát csinálni erős vörös hadsereg nélkül nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Aki ezt tudja, aki akarja a proletariátus diktatúráját, — és aki nem akarja, annak nincs itt a helye (ügy van ! Ugy van !) — annak legeslegelsőrendü kötelessége az, hogy mindent megtegyen a vörös hadsereg fejlesztése érdekében. (Ugy van ! Ugy van !) Ez a diplomáciának egyedüli titka. Enélkül fecsegni lehet, jegyzékeket csinálni lehet, de jegyzékeinkkel eredményt elérni, külpolitikánkkal eredményt elérni nem lehet. Ezzel legyünk tisztában. A vörös hadseregről Böhm elvtárs által elmondottakhoz én mindenben hozzájárulok. Azok az információk, amelyek hozzám érkeztek, mindenben megerősítik a Böhm elvtárs által elmondottakat. Azonban én még tudok egy szomorúbbat is mondani, mint amilyent Böhm elvtárs mondott a Hinterland kérdésére vonatkozólag, még sokkal szomorúbbakat, még sokkal megdöbbentőbbeket, olyanokat, amelyek csak gorombaságokat válthatnak ki mindenkiből, aki forradalmár, aki a proletariátus diktatúráját komolyan akarja és nemcsak beletörődik abba ideiglenesen, hogy azután akkor rúghassa fel, amikor épen alkalma lesz reá. Ami itt a Hinterlandban történik, az ellenforradalom, a pogrom-agitáció dolgában, ami itt magában ezen a tanácskongresszuson történik, (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) az mutatja, hogy tökéletesen igazuk van azoknak a katonáknak, akik azt mondják, hogy majd hazajövünk rendet csinálni. (Ugy van! Ugy van!) Itt ebben a teremben történt a tegnapi nap folyamán, hogy egy pogromröpiratot loptak egy elvtársunk asztalára, (Nagy zaj és mozgás.) kéziratosat, amely itt készült el. Itt ebben a teremben, elvtársaim, — elmondom nyílt szinen — ülnek olyanok, akik csak arra várnak, hogy a proletariátus diktatúrája megdőljön, hogy cserbenhagyják azt. (Nagy zaj és felkiáltások : Gyalázat!) Itt szolgabíró ül. Hogyan harcoljon tehát az a vörös hadsereg, hogyan legyen annak a vörös hadseregnek hangulata, mikor itt a tanácskongresszuson és a pártkongresszuson antiszemita izgatás, pogrom-agitáció történik ? (Ugy van !