Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

196 fanácsok Országos Gyűlése Î9Î9. évi június hu 2Î. szemben és segit a rémhíreket ott is terjeszteni azért, mert nincsenek az emberek megfelelően nevelve. Hetek óta könyörgünk, parancsolunk, lármázunk : Küldjetek újságot az embereknek ! Elvtársaim ! Azok mind régi szervezett munkások, mind Népszava-előfizetők és Vörös Újságolvasók. Tegnap ott voltam Léván, egy csomó gyár munkásai, — elmondom önöknek a nevüket, hiszen önök ismerik ezeket a gyárakat, a Ganz-Danubius, Istvántelki, Északi főműhely, Lipták, Láng-gyár munkásai — ezek nem tudnak kapni 8 nap óta újságot. Hát lehet igy .. . (Nagy zaj.) Landler Jenő népbiztos: A legnagyobbapiszokság ! Böhm Vilmos népbiztos: Majd én megmondom, hogy kinek a hibája, csak tessék végighallgotni engem. Én most meg fogok mindent mondani, ami a lelkemen fekszik. (Helyeslés.) Ez a rémhírterjesztésnek egy kitűnő talaja, ha az ember nem kap kézhez újságot. Es újságot nem kapnak kézhez, de 48 órával vagy 72 órával ezelőtt indult meg|Budapesten az antiszemita .... Egy hang : Puccs I Böhm Vilmos népbiztos: ...pogrom és mikor kijöttem a frontra, még itt csak 24 órás volt az egész üzlet, de ott már tudták, hogy ez van, azonban Népszavát és Vörös Újságot még nem kaptak. Tehát kitűnően szervezve csinálják azok, akik ezt csinálják, és mi az államhatalom birtokában, mi rendelkezvén agitátorok százával és ezrével, mi nem vagyunk olyan mozgékonyak, mint amilyen mozgékonyak az elnyomott ellenforradalmárok. Szamuely Tibor népbiztos: Humanizmust az ellenforradalmároknak ! Vágó Béla népbiztos : Enyhe diktatúrát ! Böhm Vilmos népbiztos : A másik támogatás, amit mi kapunk a Hinterlandtól, az a pótlás kérdése. Én még élénken emlékszem május 2-ára, én még nagyon emlékszem arra, hogy mit mondott Kun elvtárs, emlékszem arra, mit mondtam én. Az alaptónus mindkét beszédben az volt : nem lesz ruha, nem lesz fegyver, nem lesz tüzérség, nem lesz élelmiszer, éhezni fogunk. Nem mondtuk : Jertek, mert minden jó lesz Î Hanem : Jöttök-e, megakarjátok-e menteni a proletárdiktatúrát ? A választ önök tudják: vállalkozott sok ezer lelkes szocialistakommunista, akik kimentek a frontra megvédelmezni a proletárdiktatúrát. Azért mentek először, mert tudták, hogy utánuk jön a további sereg. De a további pótlás, tisztelt elvtársaim, elmaradt. Elmaradt, itthonmaradtak az elvtársaink. Igen nagy nyomatékkal jelentem ki azt, hogy amit kaptunk, az egyenlő a semmivel. Amit kaptunk, az volt a tüzérség és én itt hibát követnék el, ha nem mondanám azt, hogy tüzérséget, amelynél kiválóbbat, merem állítani, Európában máma nem találhatunk. Szamuely Tibor népbiztos : Éljenek a vörös tüzérek ! (Éljenzés és taps.) Böhm Vilmos népbiztos : Kaptunk vörös tüzérséget, ellenben pótlást abszolúte semrcit sem kaptunk. Egy hanp : A vezérekitthon maradtak ! (Zaj.) Böhm Vilmos népbiztos : Majd ene is rátérek. Egy háborúban, amely már több hete tart. fogyatékok is vamiak, ezt azt hiszem, mindannyian tudják, még azokis, akik nem voltak katonák. Vannak sebesültek — ha mindjárt kevesebben is, mint az imperialista háborúban — vamiak megbetegedettek, vamiak a hadi fáradalmak következtében kidőltek, vannak elesettek és vannak olyanok is — mert ilyen mindig fog akadni — akik önkényesen hagyják el a frontot. A fogyatékok legnagyobb része pedig mindenkor a megbetegedések lévén, ma már ott tartunk, hogy az eredeti létszám 40%-a fogyaték. Ehhez igaz, kaptunk pótlást is, a pótlás azonban a 40%-hoz csak 7% volt. V Tisztelt elvtársaim! Lehet diadalokat^ aratni bizonyos ideig, a diadaloknak azonban megvan a maguk ára betegekben, sebesültekben és elesettekben. Elkövetkezhet majd az az idő — és én megjósolom pontos törvényszerűséggel — ha igy tart tovább a pótlás, mint ahogy most kapjuk azt, hogy mához négy hétre lefeküdhetnek a frontra Vágó, Landler és Pogány elvtársak az én vezetésem alatt, ellenben katona mögöttünk nem lehet. Mi ott feküdhetünk a lövészárokban, de katonák nem lesznek velünk. Mindez be fog következni, ha az elmondott pontos, adatszerű, számszerű törvényszerűség értelmében lesznek fogyatkozások és helyettük pótlást nem kapunk. És a pótlásokban is óriási baj van, elvtársaim. A pótlás ma nem az, ami az imperialista háború idejében lehetett. Mert ne felejtsék el a következőket : Odakint egyes gyárak, egységes formációk vannak. Ez a rendszer lehet jó, lehet rossz, ezt ne kutassuk. Egyet azonban mindannyian tudunk, hogy : aki május 2-án jobbat tudott volna ennél, annak kötelessége lett volna előállani és ajánlatát megtenni. Bizonyos azonban, hogy május 2-án ezt okosabban, jobban, célszerűbben megcsinálni semmi körülmények között sem lehetett. Ezek a gyári egységek kint vannak és ezek élénk figyelemmel kisérik az itthonmaradottakat és azt mondják : Mj. lelkesek voltunk, mi elsőknek szaladtunk a proletárdiktatúra megmentésére. És én tanúskodom is mellettük : orvosi vizsgálat nélkül ment ki egész csomó elvtársam, nem egy, nem tiz, nem száz, hanem sok száz, akiknek a zsebében ott volt az imperialista háború felülvizsgálatos irata, amelyben alkalmatlannak, végleg rokkantnak lettek nyilvánítva. Sok száz ilyen ember lépett be a hadseregbe és ment ki harcolni a proletárdiktatúráért. Es idősebbek is mentek ki, 40, 45 esztendősek. Egy hang : Sőt 50 esztendősek is ! Böhm Vilmos népbiztos: Igen. Sőt tegnap találkoztam egy 55 esztendős elvtársunkkal. Nehogy azt higyjék, hogy hátul kullog a trénnél, 55 esztendős kora dacára raagszkodik ahhoz — dacára annak, hogy a politikai megbizott és a zászlóalj-