Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

Î80 Tanácsok Országos Gyűlése Í919. évi június lió 20. ugyanakkor meg kell állapítani azt is, bogy vannak bizonyos dolgok, amelyeket központosítva áruforgalomba hozni nem lehet és ez : az 9rősen romlandó áru.-És ezért.a közélelmezési diktatúra, miként tudják, elhatározta, hogy a friss gyümölcs, friss főzelék és friss zöldségféléknél a forgalmat szabaddá teszi. De nem tette szabaddá a lánckereskedelem részére, hanem csak az iparszerüleg foglalkozók részére, akik kötelesek ezt az árut a nyilt piacra elvinni Azonban mihelyt valamelyik árut szabaddá tesszük, rögtön kezdődik a visszaélés. Kiadtuk a rendelkezéseket és a piacokon még sincs áru. Ellenben házalnak velük és hihetetlenül nagy árakon viszik szét. Ezért a holnapi napon megjelenik egy rendelkezés, hogy azokat az árukat, amelyeket vasúton vagy hajón hoznak, kizárólag a nyilt piacra szabad vinni és semmiféle szervnek nem szabad megengedni, hogy a maga részére különös kedvezményeket biztosítson. Az uj termés betakarítása előtt állunk. Szomorú tény, hogy épen a bányamunkások rossz élelmezése folytán, de egyéb okokból is — mert nem vagyok hajlandó tisztán ennek tudni mindent be — a csépléshez nincs elegendő szenünk. Egy hang : Benzin ! Erdélyi Mór népbiztos : A benzin ? Ez olyan gyerekbeszéd! Hogy az a pár autó itt szaladgál, abból ne tessék semmiféle következtetésre jutni. Abból én nem fogom egy járás gabonáját sem lecsépelni, amit az autók fogyasztanak. De benzin kellene óriási mennyiségben és ezt csak Ukrainából tudnánk megkapni, ahol megvoltak a kereskedelmi szerződéseink és ha nem jött volna olyan rohamosan ez az állapot, talán meg is lehetett volna kapni, de reményünk lehet arra is, hogy a jövőben meg is fogjuk ezt kapni. Tény azonban az, hogy a benzinhiány, de főleg a kőszénhiány miatt a csépléshez elegendő szén nem áll rendelkezésre. És itt az a feladat vár az elvtársakra, a vidéki direktóriumokra, hogy ne engedjék ezt a gabonát széjjelhordani, ne engedjék, hogy nyomtató lóval elaprózzák, szétforgácsolják azt a kevés gabonamennyiséget is, amely termett, és amely ugy is végtelenül szűkös mennyiség a szükséglethez képest. Mindent el kell követni, tisztelt elvtársaim, az ókori eszközök igénybevételével is, állatoknak a segítségével is, a régi cséplési botoknak az alkalmazásával is, hogy valamilyen módon a cséplést erőszakkal, erőteljesen, lendülettel végezzük el, mert ha ezt most nem mentjük meg, ha a következő két hónapban nem tudjuk megmenteni ezt a búzát, ezt a gabonát, akkor nemcsak az embereknek, hanem az állatoknak sem lesz mit enni. Tisztelt elvtársaim! Komoly idők ezek és ezért komoly intelemmel kell a vidékhez fordulnom, hogy azt, amit ezen a téren a háború okozta nyomorúság miatt nem tudunk megcsinálni természetes eszközökkel, csinálják meg erőszakolt eszközökkel. A második, elvtársaim, a direktóriumoknak a fegyelmezettsége. Én csak csatlakozhatom azoknak a népbiztos elvtársaimnak az előadásaihoz, akik a termelés fontosságáról beszéltek. Kell azonban, hogy önöknek itt egykét példát az eddigi termelési módból, a mezőgazdasági termelési módból elmondjak. Itt van nálam egy hivatalos jelentés az aszódi járásból. Ez azt mondja (olvassa) : »Általában ugy a körzeti, valamint a járási biztos működése nem áll abban a jegyben, amelyet az ezen szervhez fűződő nagy gazdasági érdekek megkívánnak. A körzeti biztosok működését nagyban gátolják a helyi munkástanácsok szakszerűtlen beavatkozásai és főleg a helyi birtokrendező és termésbiztositó bizottságok működése.« És így folytatja még egy darabig, azután azt mondja... Egy hang: Ezek virilisták! Erdélyi IVIőr népbiztos: Kérem, elvtársaim, én súlyos dolgokat fogok itt felolvasni önöknek, de előlegezem azt, hogy, mindez nem rosszhiszeműségből történik. Én okulásul mondom el ezeket, de borzalmas az, amit itt felolvasni fogok és itt a földmunkásszövetséget is fel kell szólítanom arra, hogy az együttműködés tekinteteben többet tegyen meg, mint amennyit eddig megtett. Itt van például: »Domonyban a körzeti biztos elmozdított egy segédmunkást, mert a munkát ok nélkül megtagadta, sőt a többieket is a munka megtagadására izgatta. Ez a munkás a földmunkás-szövetséghez ment panaszra. Anélkül hogy a szövetség a másikat meghallgatta volna, egészen egyoldalú panaszra egy kvalifikálhatatlan goromba levél érkezett a szövetség részéről a domonyi munkástanácshoz a körzeti biztos ellen. Az ilyen levél teljesen alkalmas természetesen arra, hogy a körzeti biztos helyzetét a munkások előtt lehetetlenné tegye.« Egy másik példa, elvtársak (Olvassa) : »Pilár Ferenc, a volt gróf Eáday-féle szövetkezeti gazdasági kertész, azt mondja, hogy a múlt napokban behívták a szövetségbe és ott azt közölték vele, hogy ne menjen több órás munkaidőt dolgoztatni, mint maximum 8 és fél órát. Ha bárki is feljelenti a munkaidő túllépéséért, azonnal elmozdítják állásából. Pilár szabadkozott, hogy a munkaidő ilyen megszabása teljesen szakszerűtlen, hisz napközben, ezt minden laikus tudja, öntözni nem lehet és ezen ellenvetést figyelembe nem véve, kemény hangon reáparancsoltak a rendelet legstriktebb betartására különbeni elcsapatás terhe mellett.« (Félhiáltásoh : Szét hell rúgni ezt a szövetséget ! Országos szövetség ez?) Igen. Megvan itt minden adat. Azért mondom, elvtársak, nem kell, hogy ez fájjon, mert én nem rosszhiszeműnek mondom e dolgokat, de a jövőben nem kell megcsinálni.