Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-7
Tanácsok Országos Gyűlése 1919, évi június hó 20. 179 nak és vidéki iparának élelmezésére vonatkozik. Két millió száj nyílik ki naponta, ezeket etetni kell, és ha ezek a mennyiségek nagyok is, e mellett ezt a két millió naponta kinyíló szájat is meg kell látni. Hogyan vagyunk a rendeletekkel? Ugy vagyunk, amint mondottam, hogy azokat kiadjuk, de nem tartják sehol sem be és a jövendő kormányzótanácsnak az kell hogy legyen a legfőbb feladata, hogy a rendeleteinek érvényt szerezzen minden áron, mert ha ezt végre nem tudja hajtani, akkor elvtársaim, nincs olyan nagy vörös hadsereg a világon, amely meg tudja menteni ezt az országot és a proletárdiktatúrát. Tudnunk kell egy olyan közigazgatást teremteni, amely a kormányzótanács rendeleteit végrehajtja. Ha valami hiba van, birtokon kívül tessék az ellen felszólalni. De megakadályozni a központi kormányzásnak a lehetőségét, ez nem kormányzás, ez csak anarchia, amely anarchián tudvalevőleg semmiféle rendszer felépülni nem tud. Azért óva intem újból az elvtársakat, amit a vita során már Urbán elvtárs elmondott, ne csináljunk előbb szabályzatokat, ne forditsunk fel intézményeket, mielőtt a helyébe nem tudtunk létesíteni olyat, amely a réginek a munkáját átveszi. Elvtársaim ! A mai helyzetet ha vesszük, azt kell megállapítani, hogy a zsir kivételével tulajdonképen momentán valami súlyos katasztrófa nincs. Annyira nincsen, hogy amitől féltem, pl. hogy a lisztadagot le kell szállítani még az uj, termés előtt, erre sem fog sor kerülni. (Éljenzés és taps). Ellenben igenis meg kell állapítani, hogy a zsírban katasztrófa ért, és ép a mai Vörös Újságban olvashatták, hogy tíz napos zsírtalan ciklust kellett elrendelni és nem vagyok sajnos abban a helyzetben — ha csak a vidéki direktóriumok nem fognak kisegíteni ebből, — hogy ezeknek a zsírtalan ciklusoknak a feloldását megígérhessem. A zsir súlyos katasztrófa elé állította az országot és a fővárost, dacára annak, hogy itt Budapesten ma körülbelül 60.000 darab sertés van összegyűjtve. De ezek sovány sertések, amelyek fokozatosan a kihizlalás után fognak zsírt szolgáltatni, jelenleg azonban nem. Ezért ez a legsürgősebb teendő, ezért kell minden csereakciót megcsinálni, ezért kell minden kék pénzt erre fordítani, ezért kell csempésznünk, ezért kell mindent csinálnunk, hogy minél több zsirt hozzunk fel a fővárosba. (Felkiáltások: Kék pénzt!?) Hiszen a kék pénz csak július l-ig szól, mert azután ugy sincs forgalomban. A másik szomorú és borzasztóan aggasztó körülmény a mi marhaállományunk csökkenése. Míg a régi Magyarországban 1911-ben még az volt a helyzet, hogy a két éven felüli marhaállomány négy és fél millió volt, a két éven aluli marha pedig 1,500 000—2,000.000, addig 1918-ban a két éven aluli marha a régi Magyarországot alapul véve 2,700.000 és két éven felüli 3,500.000. Ezzel szemben a demarkációs vonalon belüli Magyarországban 1918-ban a két éven aluli marhaállomány 780.000, a két éven felüli pedig 900.000. Ez azt jelenti, hogy egészen megváltozott a sorrendje a dolognak. Epen megfordítva van. Miután levágtunk minden marhát, amely vágómarhának minősíthető, marad a növendékmarha és ha most ezt is levágjuk, és a pazarlást most is továbbfolytatjuk, — illetve nem is minősithető pazarlásnak, mert hiszen ennivalónk nincs, — hanem ha a mezőgazdaságban fogjuk ezt a rablógazdálkodást folytatni, akkor egész állatállományunk néhány éven belül minden valószínűség szerint ki fog pusztulni. Mindezek alapján a helyzet a következő : Nekünk meg kell maradni — vissza kell térnem a központokhoz — meg kell maradni a központosított kereskedelem mellett. A _ központosított kereskedelemnek azonban lehet egy uj módosítása, nevezetesen az, és erre szólítottam fel körülbelül két kéttel ezelőtt a földmivelésügyi népbiztosságon megjelent gazdatiszteket, akik a termelőszövetkezetek képviseletében jelentek meg; jól van, a Haditermény és a többi központok bizományosait küldjük a pokolba, de akkor ti vállaljátok el azt a munkát. (Élénk helyeslés.) De nem elég ezt, elvállalni, hanem ezt meg is kell csinálni. Es itt utalok arra, mit Hamburger elvtárs mondott. A régi bizományos ott volt egész vagyonával, azok nagyon gazdag emberek voltak, akik betétként odatették a vagyonukat. Most önök azt mondhatnák: ezek majd odateszik erkölcsüket De nem mindig lehet erkölcsből megélni. En ezzel nem elégedhetem meg, hanem én azt mondom : betétként oda kell tenni a személyes szabadságot. Aki nem teljesiti bizományosi kötelességét, aki nem tartja be a rendeleteket, aki külön helyi politikát fog folytatni az országos politika helyett, annak igenis a személyes szabadságával kell felelnie azért. Es ez a bizományosi becsület. (Elénk helyeslés és taps.) Ahol azonban a tiszta szándék megvan, ahol a tiszta proletáröntudat és akarat megvan, hogy ezt a bizományosi funkciót elvégezzék, ott ez a betét nem súlyos. Ott ez a betét nem jelent abszolúte semmi rizikót, csak ott, ahol a tanácsköztársaságot orvul ilyen módon akarják megtámadni. Ez pedig nem tételezhető fel sehol — legalább nem hiszem, hogy feltételezhető — és ennélfogva én nyugodt lélekkel és nagy bizalommal várom azt, hogy a most bekövetkező cséplésnél a gabona betakarításánál, a vidéki helyi direktóriumok a helyi népgazdasági tanácsok keretében ezt a feladatot sikeresebben és eredményesebben fogják megoldani, mint a régi bizományosi kar. De, tisztelt elvtársak, mig én a legnagyobb mértékben amellett foglalok állást, hogy a központosított kereskedelemnek van csak helye, 23*
