Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

176 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó W. mileg magam ellen beszélek — mert hiszen én az első forradalmi kormányban is résztvettem mint kormánybiztos. Azonban meg is fogom ennek az okait magyarázni. Nem lehetett végrehajtani, elvtársaim, mert... Egy hang: Nem volt diktatúra! Erdélyi Mór népbiztos: ...a vidéki közigazgatás, az uj forradalmi közigazgatás, az októberi forradalom közigazgatása is, elvtársaim, állandóan az útját szegte annak, hogy ezeket a rendelkezéseket végrehajtsuk. Hiszen majd rátérek később a tanácsköztársasági közigazgatásra is, ahhoz is lesz mondanivalóm. Mi ennek dacára, elvtársaim, amint majd később ki fogom mutatni, mindent elkövettünk annak az érdekében, hogy az áru Budapestre jöjjön, mert látván a románoknak, szerbeknek és cseheknek az éhségét és támadási szándékait, Budapestet láttuk az egyetlen területnek, ahol bizonyos biztonságban lehet lenni, az árut bizonyos biztonságban lehet tartani. Elvtársaim ! Ez az a súlyos Örökség, melyet a tanácsköztársaság március 21-én átvett. Ezzel a súlyos Örökséggel megterhelve kellett megkez déni a proletárdiktatúrát és ezzel a súlyos örökséggel megterhelve kellett nekünk azt a majdnem lehetetlen, sokszor szizifuszi munkát elvégezni, amelynek eredményekép ugyan éhen még mindig nem fordult fel senki, ami nem jelenti azt, hogy nem éheztek és nem éheznek az emberek. Csakis annak az előrelátásnak, amelyet később számokban is fogok az elvtársaknak bebizonyítani, ennek az előrelátásnak köszönhető az, hogy Budapest részére annyi árut is meg lehetett menteni, mint amennyit megmentettünk. Mindazt az állapotot, amelyben a tanácsköztársaság ma van, előidézte az entente-nak az előnyomulása, előidézte az, hogy csak jelszavakban voltak meg a Wilson-fóle elvek, hogy a Magyar Tanácsköztársaság az első pillanatban, amikor erélyesen lépett fel és az ország integtitása érdekében, de az ország lakosságának a megélhetése érdekében is területvédelemre vállalkozott, akkor ezen súlyos örökség birtokában kellett ezt az óriási problémát megoldani. De, elvtársaim, én, amikor a tanácsköztársaság megalakult március 21-én, látván, hogy a közigazgatás teljesen csődöt mond, rögtön arra határoztam el magam, hogy minden egyes direktórium mellé kiküldök két embert a közélelmezési népbiztosságból, akik ott a direktórium mellett és azzal karöltve biztosítják a közélelmezési népbiztosság rendeleteinek a végrehajtását. Ezeket a kiküldötteket, elvtársak, én nem a közélelmezési népbiztosság tisztikarából küldöttem ki, hanem a párttitkárságból kért vasmunkások, famunkások és egyéb iparos munkások köréből. Az eredmény az lett, hogy a direktóriumok nem tudtak ezekkel a miáltalunk kiküldött elvtársakkal dolgozni, akiknek a 90—95 százaléka visszajött és ezt a pogrammot, amelyet mostan a népgazdasági tanács utján intézményesen a kerületi népgazdasági tanácsok kiépítésével akarunk megcsinálni, — ezt a szándékot akkor én rögtön megvalósítani nem tudtam. Es ez természetes. És itt van az a kellemetlen rész, amelyet én a vidéki direktóriumoknak mondani akarok. Épen Jankovics elvtárs volt az, aki a napokban egy vita alkalmával a belügyi népbiztosnak azt a megjegyzést tette, hogy ön kiküldötte ezt és ezt, — azt hiszem, igy mondotta — ezt én nem respektáltam, hanem azt csináltam, amit én akartam. Elvtársaim! így is van. A vidéki direktóriumok az egész vonalon valóban általánosságban — nagyon kevés kivétellel — nem mondom, hogy rosszhiszemüleg, mert valószínűleg azt hiszik, hogy ők ott vannak, jobban látják a dolgot, tehát helyesebb, amit ők csinálnak, mint amit a népbiztosság elrendel: azonban de facto igy csináltak. Egy országot azonban nem lehet igy kormányozni. Nem lehet ugy kormányozni, hogy Somogyban más legyen a törvény, mint Békésben és más legyen a törvény Borsodban, mint Pest megyében. Ezek lehetetlen dolgok. Az országos kormányzás lehetőségének az előfeltétele az, hogy valahogy egységes rendezés, egységes végrehajtás történjék az egész országban. Es én nem is vagyok hajlandó a felelősséget azért elvállalni, ami itt történt ezalatt a három hónap alatt, ahogy a direktóriumok megakadályozták a rendeletek végrehajtását. Annyira nem vagyok hajlandó ezt a felelősséget vállalni, hogy már két héttel ezelőtt, amikor a kormányzótanács a közélelmezési direktóriumot kinevezte, az annak a következménye volt, — ezt itt leleplezhetem, — hogy kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó egy pillanatig sem ezt tovább csinálni. Mert teljesen lehetetlen, hogy mi felelősséget vállaljunk az ország proletariátusa előtt ugyanakkor, amikor a proletariátus kebelében minden egyes városban, direktóriumban egy külön uj állam alakul ki, amely azt teszi, amit a legjobbnak gondol, amikor olyan állapotok fordulhatnak elő, — amint Hamburger elvtárs emiitette, — hogy Mosón megyében külön kiviteli politikát csináltak. Es nincs igaza Kellner elvtársnak, mert Sopronból igenis kivittek, (Egy hang: Micsodát?) kivittek marhát és mindenféle dolgot és hoztak be mindenféle úgynevezett iparcikkeket. Gábor Károly: De nem hivatalos engedéllyel ! (Zaj.) Erdélyi Mór: Ez nagyon helyes és nagyon szép, de nem egyedül arról van szó, hogy az a mindenféle iparcikk, amit a Sopronból kivitt marháért — amiben ott nagy bőség van — kapnak, mind Sopronba kerüljön, az igy kapott iparcikkeket az egész ország érdekében kell felhasználni.