Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-7
fanácsok Országos Gyűlése Î9Î9. évi június hő 20. ill Vannak azonban ezenkívül más zavarok is. Be kell vallanom, hogy maguknál a népbiztosságoknál is voltak zavarok, a különféle népbiztosságok összekeveredtek, a földmivelésügyi, a belügyi, a kereskedelmi, illetve szocializáló ügyek népbiztosságai, mind kiküldöttek politikai megbizottakat. És hol van még a beszerzési csoportok politikai megbízottjainak óriási kara ? (Derültség.) A beszerzési csoportok százával küldték ki megbízottaikat, akik lehetetlen árakon vásároltak (Zaj.) és amelynek eredménye mindig csak az volt, hogy a közellátási népbiztosság mindig azon vette észre magát, hogy nem csinálhat egyebet, mint reklamációt. Táviratokat menesztett mindenfelé az országban, amelyeknek azonban semmiféle foganatjuk nem volt, mert ha meg is ígérték, hogy másképen lesz, még sem volt máskép. Egy külön passzus, elvtársaim, a központok kérdése. Egy hang: Itt bűzlik a hal! Erdélyi Mór népbiztos: Az áru forgalma, az áru cseréje a termelőtől a fogyasztóig, kétféle módon történhetik. Az egyik mód a régi mód, hogy tisztán a szabad kereskedelem alapján mindenki mehet szabadon az országban és összevásárolhatja az árukat és megint eladhatja. A másik mód az u. n. kötött kereskedelem, amely szerint megszűnvén a szabad kereskedelem, van egy központ, amely központ szedi össze az árukat az egész országból, és azután megint szétosztja az ország lakossága között egyformán. (Felkiáltások: Èz a helyes!) Hogy melyik részét kell választanunk, — nem a kommunista államalakulat szempontjából, mert a kommunista államalakulatban nem vitás, hogy a szab ad kereskedelemnek semmiféle jogosultsága nincsen (Felkiáltások : Ez természetes !) — a nem kommunista állam szempontjából, ezt azért kell elmondani, mert erre vonatkozólag bizonyos következtetést kell a kommunista államra is levonnunk, anoyivalés inkább, —mert tudomásom szerint Oroszországban is visszaállították a szabad kereskedelmet, mert anélkül nem tudtak boldogulni. Egy hang: Nem állították vissza! Pór Ernő: Négy hétre limitálták! (Zaj.) Erdélyi Mór népbiztos: Nem tudom, mert Werner elvtárs, aki kint járt a Vöröskereszttel Oroszországban, engem igy informált. De ha limitálták is négy hétre, akkor is bizonyos, hogy nehézségek vannak ezen a téren, mert nincsenek tapasztalatok, nem is lehetnek. Már most, elvtársaim, a szabad kereskedelemnek akkor volna létjogosultsága, ha most egy pillanatra megfeledkeznénk arról, hogy nincs magánvagyon s hogy kizsákmányolni nem szabad egyik embernek a másikat, de akkor is meg kell állapitanom azt, hogy szabad kereskedelem csak ott lehetséges, ahol nagyobb a kínálat, mint a kereslet, ahol nem a vevő keresi a kereskedőt, mint a jelen pillanatban, hanem fordítva, a kereskedő A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. keresi a vevőt. Ebben az esetben természetes, hogy a kereskedők között kifejlődik egy bizonyos verseny és ebben a versenyben történik bizonyos fokú árszabályozás. De egy olyan állapotban, mint amilyenben mi most éiünk, kizárólag a központosítás segitségével lehet célt érni. (ügy van!) Ma lényegesen kevesebb az áru, mint amennyi a szükséglet. Ha mindent felhajtunk, ha a Dunántúl összes készleteit felhajtjuk, mindent a világon, akkor is még mindig kevesebb az áru, mint amennyire ahhoz szükség van, hogy jóllakjunk, jól éljünk s azt a kalóriát, amit elveszitünk, pótolni tudjuk. Világos tehát, hacsak központilag lehet kereskedni, akkor kell hogy legyen központ is. Ha pedig van központ, akkor senkinek sem szabad, hogy joga legyen a központot működésében megzavarni. Hogyan dolgoztak a központok, elvtársaim ? (Felkiáltások: Rosszul!) A visszaéléseket most kihagyom a számításokból, mert itt nem a központok visszaéléseiről van szó és én nem vonhatok le következtetést a visszaélésekből az egész központosítási rendszerre. Hogy dolgoztak a központok ? Vegyük a legkevésbé szimpatikus központot, a Haditerményt, jóllehet én azt állítom, hogy erre a nagy antipatiára nincsen ok, mert állítom a gyakorlatból, mint olyan, aki a dolgokat teljesen tisztán látom, hogy az összes központok közül éppen a Haditermény dolgozott a legjobban. (Felkiáltások: A tapasztalat az ellenkezőjét bizonyiija ! Milyen lehetett a többi ? Fosztogató banda volt! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Erdélyi Mór népbiztos: Nem kell izgulni, lehet, hogy az önök véleménye szerint rossz volt. Én azt meg tudom érteni, hogy miért ítélik meg rosszul általánosságban és nem az egyes visszaélések miatt. Önök a vidéken csak egyet, illetve két dolgot látnak. Azt, hogy ott a vidéken esetleg az illető utolsó rendű bizományos visszaéléseket követett el. De önök ennél sokkal fájóbb pontot látnak, elvtársaim. Azt, hogy önök négy évig mindig a Haditermény embereit látták, akik ott rekviráltak. Négy éven át a Haditermény közege rekvirálta az árut és én nem követelem önöktől, hogy ezt szimpatikusnak minősítsék. De nem fognak önök szimpatikusnak minősíteni más, ezután következő központot sem, amely rekvirálni fog. Hogyha azt akarják, hogy mégis szimpatikus maradjon, akkor folytassanak olyan agitációt, hogy rekvirálás nélkül adja ide az árut az, akinek áruja van. (Félkiáltások : Meg is teszik !) Ezek a központok, elvtársaim, ugy dolgoztak, hogy volt a megye székhelyén egy főbizományos, ennek volt a járásokban albizományosa, az albizományosnak pedig volt minden község* ben az illető község lakosai közül valakije, aki viszont összegyűjtötte az albizományos részére az árut. ÖTÉT, gs
