Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-7
172 Tanácsok Országos Gyűlése 19Î9. évi június hő 20. legjobb bányászainkat és mindenütt az egész világon a magyar munkás ebből a szempontból a legjobb hirnevet vitte magával Magyarországról. De amilyen igaz az, tisztelt elvtársaim, hogy a természettől ilyen gazdagon volt megajándékozva Magyarország, olyan bizonyos az is, hogy ugyanakkor Magyarország még sem volt Európa Kánaánja, hanem Európának a nyomorúsága volt. A tüdővész, a gyermekhalandóság, az egykerendszer, a lakások borzalmassága volt az, ami jellemezte Magyarországot még a háború előtti korszakában, ugy, hogy ily viszonyok közt és ennek a szignaturája alatt, hogy ugy mondjam, valóban Magyarország — amellett, hogy a természettől ilyen dúsan meg volt ajándékozva mindenféle nyersanyaggal és kincscsel — mégis Európának a legnyomorúságosabb fészke volt. Es hogy amit még meg tudott menteni a munkáskéz a természetnek e kincseiből, hogy lehetőleg ez se maradjon meg, arról gondoskodott a régi magyar közigazgatás az ő szolgabiráival, főispánjaival, ami lehetetlenné tette, hogy ez az ország gazdaságilag ugy fejlődjék, legalább némileg ugy fejlődjók, ahogyan a természettől megajándékozva fejlődhetett volna. Magyarország a természet eme gazdaságával felruházva önmaga sem tudott megélni. Nemcsak hogy nem tudta kihasználni természeti kincseit, hogy ebből a külföldre exportálhatott volna, hogy adósaivá tehette volna Európa többi országait, hanem ellenkezőleg, önmaga adósodott el állandóan. Ez az államadósság, — ha csak a háború előtti legutolsó 10 évet alapul veszem — 1903-ban 4 milliárd 667 millió korona volt, mig 1913-ban felemelkedett 6 milliárd ,és 196 millióra. És ez természetes, mert az államnak a budgetje ugyanakkor, amikor a tanítók nyomorúságos fizetése jellemezte az országot, amikor a legnyomorúságosabb megélhetése volt csak biztosítva az ipari munkásnak és a gazdasági munkásnak is, ugyanakkor az állam kiadásai ugyancsak ily horribilisán emelkedtek, mert 1904-ben 1,215.000,000 korona volt a budget, mig 1913-ban ez 2 milliárd és néhány száz millióra emelkedett. T. elvtársaim ! Ennek oka a feudalizmus maradványaiban van, valamint abban a plutokráciában, ami 1867 óta iparunk egyébkénti fejlődésével kapcsolatban van. Néhány ezer családnak az uralma és az agráriusoknak egyoldalú védelme volt az, ami jellemezte az ország gazdasági állapotát. Jól emlékezünk elvtársaim, hogy ezt az egész világháborút mi pattantotta ki — nem mondom, hogy enélkül bizonyos idő múlva nem pattanhatott volna ki, hiszen tudjuk, hogy az imperializmusért folyó harc volt ez Anglia és Németország között elsősorban, de egészen bizonyos, hogy a közvetlen okot épen Magyarország adta, ez a kicsiny ország, amely egyébként ez egész világon közgazdaságilag egy nulla, az pattantotta ki ezt a világháborút azzal, hogy megszüntette és lehetetlenné tette, hogy Romániából a búzát behozzák az országba és az őrlési forgalom segítségével liszt alakjában kivigyék a külföldre, amivel pedig Magyarország malomiparát óriási naggyá tették és ez az ország volt az, amely megakadályozta, hogy Szerbiából a disznókat állategészségügyi okokból hehozzák. (Ugy van!) Ennek azonban megvolt a következménye is, nevezetesen az, hogy mig 1904-ben, az őrlési forgalom megtiltása előtt a búza ára 16—18 korona volt q-ként, addig 1914-ben 22—24 koronára emelkedett az Az akkori értékekhez "viszonyítva ez óriási emelkedés, elvtársaim, a mai értékekhez viszonyítva természetesen egészen más képet ad- A sertésnek, a legjobban hízott sertésnek ára volt 90—92 fillér kilogrammonként, 1914-ben pedig, a háború előtti évben 1 korona 25 fillérre emelkedett élő állatsulyban. A marhának az ára — ez ma nevetséges, ma örülnénk, ha ennyiért, vagy a duplájáért tudnánk kapni, de akkoriban ez nem volt nevetséges, elvtársaim és ennek a következményei azok az állapotok, amelyekbe mi most jutottunk — az élő marha ára volt 60—64 fillér és ez felemelkedett 80—82 fillérre élősúlyban. E magas áraknak, elvtársaim, amelyek folytonosan emelkedtek, a következménye az lett, hogy a munkásság nem volt képes többé azokért a munkabérekért dolgozni, mint a melyekért azelőtt dolgozott. Nemcsak azért, mert a munkásságnak joga volt ahhoz, hogy magasabb jövedelmet kérjen kulturális igényeinek kielégítésére, hanem, mert a legpusztább megélhetést sem tudta biztosítani. A szakszervezeteknek egész küzdelmüket folyton arra kellett fordítani, hogy magasabb munkabéreket hozzanak létre. Mikor megjelentek a magasabb munkabérek, akkor meg az agráriusok telekiabálták az egész világot azzal: most pedig emelni kell a terményeknek árát. Ez a circulus vitiosus, ez a folytonos körforgás jellemezte az ország egész közgazdasági állapotát már a háború előtt is. A Marx-féle törvények szerint az ipar anarchisztikus termelése folytan bizonyos időközökben gazdasági válságok állnak elő. Ezek a gazdasági válságok Magyarországot különösen érintették 1896 után, amikor a millenniumi kiállításban azt a bizonyos cifra nyomorúságot produkálták a világnak, azt a rengeteg befektetést eszközölték, amelynek semmiféle tárgyi alapja, semmiféle tényleges gyökere az ország közgazdasági életében nem volt. Az ezután bekövetkező gazdasági válság volt az, amely erősen lerontotta az ország egész közgazdasági életét, amely után következett az 1907-es nagy gazdasági válság, amelyet azután többé 1914-ig ez az ország kiheverni nem tudott. Ilyen volt a helyzet a háború előtt. Ha
