Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó W. 157 Elnök : Tisztelt elvtársak ! Következik a szavazás. Akik elfogadják az ügyrendi indítványt, lîiogy t. i. a vita lezárassék, szíveskedjenek kezüket felemelni. (Megtörténik. Felkiáltások : Igazolványnyal ! Zaj.) Köszönöm. Ellenpróbát kérek. Köszönöm. Ellenpróbát kérek, akik nem fogadják el. (Megtörténik. Félkiáltások : Kisebbség !) Konstatálható, hogy nagy többséggel a vita lezárása elhatároztatott. (Taps. Nagy zaj.) Elnök : Mielőtt a referensek zárószóval élnének, az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök : T. kongresszus ! Minthogy az eredeti ügyrendi indítványban az volt, hogy a vita lezárása után a hadügyi helyzetet tárgyaljuk, ki kell jelentenem, hogy a hadügyi helyzetet tárgyalni még nem ál] módunkban, minthogy a bizottságok nem fejezték be munkálataikat. Hogy az elvtársak tisztában legyenek a napirenddel, a zárszavak elhangzása után a közellátás "kérdésével fogunk foglalkozni. Ezek után arra fogom megkérni a hadügyi bizottság megválasztott tagjait, hogy holnap délelőtt fél tíz órakor legyenek itt, hogy az ülés megtartható legyen. Most Lengyel elvtárs zárszóval fog élni. Egy hang : Először Kellner ügyrendi indítványa jöjjön. Lengyel Gyula népbiztos : A gazdasági vitában elhangzott felszólalások nagyon jól mutatták azt, amit mi úgyis tudtunk, hogy sok hiba történt, sokat mulasztottunk. A felszólalások azonban nem vették figyelembe azt, ami az építés munkájában, és a szükséges rombolás munkájában történt, hogy egy egészen rendkívüli, napról-napra változó helyzetben kellett dolgoznunk, olyan helyzetben, amelyben senki sem állithatja, hogy ő előre látta volna mindazt, ami bekövetkezett, senki sem állithatja, ' hogy meg tudta volna szabni minden cselekedetének pontosan a következményét. Csak rámutatok arra, hogy itt a vitában többen felhozták, hogy azt a rendeletet, amely az Osztrák-magyar bank jegyeinek a bevonását rendelte el, előbb kellett volna kiadni, hogy az a rendelet elkésett. Ha most visszanézünk, akkor könnyű megállapítani, hogy •«ennek a bevonása zavartalanul folyhatott volna le, ha a rendeletet előbb adjuk ki. De ha meggondolják az elvtársak, hogy ezelőtt két hónappal általában a Tanácsköztársaság helyzete rneg sokkal bizonytalanabb volt, ha meggondolják, hogy egy ilyen rendelet csak május elején vagy április végén milyen hatást idézett volna elő, ha meggondolják, hogy ennek a rendeletnek a kiadása csak zavart és ellenszenvet keltett volna, és ha meggondolják, hogy abban az időpontban még senki sem lett volna hajlandó a Tanácsköztársaság saját pénznemeit elfogadni, akkor be kell látni azt, hogy bár ez a gondolat '. kezdettől fogva kisértett, ezt a gondolatot nem v akkor fedeztük fel, amikor a rendeletet kiadtuk, mégis nagyon óvatosan kellett kivárni azt az időpontot, amikor ennek a kiadása mindenütt, mint a Tanácsköztársaság komoly akarata és mint olyan rendelet kerül a köztudatba, amit mindenkinek habozás nélkül tudomásul kell venni és végre kell hajtani. A legfontosabb kérdés azonban, elvtársaim, a munkabér és az ár kérdése. Ez a kérdés, amelyhez Farkas István elvtársam olyan értelemben szólott hozzá, hogy egy olyan árpolitikát kell köpetni, amely nem vonja maga után a munkabérek felemelését ; amelyhez Vajtay Gábor elvtársam olyan értelemben szólott hozzá, hogy egy olyan árpolitikát kell követni, amely a munkabérek leszállítását vonja maga után, — ez a kérdés elvtársaim, mint önök nagyon jól tudják, a jelen pillanatban nagyon fontos kérdés. Nagyon fontos azért, mert az áraknak már bekövetkezett emelése és még várható emelése izgalmat okoz és a jövőben azt a gondolatot válthatja ki az emberekből, hogy ezfc egy munkabéremelésnek kell követni. Már előadásomban kifejtettem, hogy az áremelés kérdése nem elsősorban pénzügyi kérdés, nem helyes tehát az a beállítás, hogy most, miután az adót eltöröltük, nem tudunk máskép fedezetet találni, mint egy helytelen árpolitikával. Ha egyáltalában nem volna szüksége ennek az államnak semmiféle bevételre, akkor is azt az árpolitikát kellene követni, hogy mindenki csak annyit vásárolhasson a munkabéréért, amennyit ) termelt, s hogy az áraknak a termelési költségekhez alkalmazkodniuk kell, mert ez elosztási kérdés. Igyekeztem önöknek megvilágítani, hogy nem lehet a mai viszonyok között egy félig-meddig megközelítően helyes elosztást létrehozni akkor, ha az, aki véletlenül áruhoz jut, ezzel az áruval egy külön nemzeti ajándékot kap, mert azt az árut hallatlanul olcsón kapja. A munkabérek felemelését ez nem vonja maga után. Mert mit jelent a munkabérek felemelése ? Azt jelenti, hogy minden jószág előállítása megint többe kerül, tehát annak árát szükségképen megint föl kell emelni a termelési költségekre. Ez azonban egy végtelen játék, ez a munkabérek felemelését teljesen feleslegessé teszi. (ügy van !) Tehát ha az áremelést keresztülviszszük és utána munkabéremelést engedélyezünk, akkor is az a helyzet áll elő, hogy nem változtattunk semmit ezen a tűrhetetlen helyzeten, ezen az ugy pénzügyileg, mint elosztás szempontjából tűrhetetlen helyzeten. Farkas István : Ugy van, tehát helytelen árpolitika. Lengyel Gyula népbiztos: Vagy pedig ha a munkabérek emelésével kapcsolatban megmaradunk a most beállított árnivón, akkor az egész árpolitika felesleges, akkor hagyjuk és ejtsük el az árpolitikát. De tessék meggondolni azokat a következményeket, amelyeket megmondottam, tessék meggondolni azt, hogy tulaj donképen egy uj kapitalizmus keletkezik, uj felhalmozásai lesznek a fölösleges pénzeszközöknek, tessék meggondolni