Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

150 Tanácsok Országos Gyűlése Î9Î9. évi június hó 20. annyira vele élni. Tessék egyszer tisztában lenni azzal, bogy most nemcsak a rombolás, az épités munkája is kell hogy folyjon a földmivelésügyi népbiztosságban. Nemcsak azzal kell törődnünk, hogy a mezőgazdaságban a termelés biztosittassék, hanem valósággal iskolánk legyen, ahol egyrészt az elvtársakat, másrészt pedig a gazdatiszteket állandóan oktatni és iskoláztatni kell, mert különben felborulna minden. Hétről-hétre mindennap ezt csináljuk. Jönnek be panaszokkal. Embert küldünk ki és megvizsgáljuk. Ha látjuk, hogy igazuk van az elvtársaknak, akkor a gazdatisztet máshova helyezzük el, de a zsebünkből nem rázhatunk elő gazdatiszteket, ezzel is tessék tisztában lenni. Azt mondják, hogy még benne ül a gróf a birtokában. Persze hogy benne ül. Mikor jött a proletárdiktatúra, arról volt szó, hogy mi lesz a mezőgazdasággal. Ezen fordul meg minden, hogy felfordul-e a mezőgazdaság. Nem vagyunk Oroszországban, ahol óriási terület áll rendelkezésünkre. Ha itt felborul minden, akkor végünk van, 24 óráig sem állhat meg a proletárdiktatúra. Mikor jött a cseléd, a munkás és azt mondta, hogy az urasággal meg vagyunk elégedve, itt maradhat-e, azt mondottuk : rendben van, maradjon itt átmenetileg. A fontos, hogy a termelés folyjon. Erről van szó. Az elvtársaknak is nem az a kötelességük a gazdatiszttel szmben, azt mondani mindjárt, hogy kirúgjuk, hanem azt mondani : Kedves barátom, ha maga gazdatiszt, tudnia kell, mi a kötelessége és ép ugy, mint a hadseregben a politi kai biztosokat, ahol sokkal kevesebb politika biztos kellett, nagyon okosan meg kell győzn őket és meg kell tanitani arra, hogy szakember kell. Az alap az, hogy egyrészt a tiszteket hogyan kell kezelni, másrészt pedig meg kell győzni az elvtársakat arról, hogy mégis a tiszt utasitása szerint kell eljárni, mint a harctéren, mert máskülönben nem tudunk eredményeket elérni. Ugyanez áll a mezőgazdaságra is. Tessék már megérteni azt, hogy szakemberek nélkül nem boldogulunk és ha akármi baj van velük, tessék csak hozzánk jönni, és mi aztán elintézzük a dolgot, ha azt látjuk, hogy csakugyan jogos az a panasz — mert nem mindig jogos, elvtársaim ; hiszen sokszor megtörténik, hogy két párt van, az egyik azt mondja, kérem, nekünk nem jó ez az intéző és másnap jön a másik párt és azt mondja, miért tetszett elbocsátani, nekünk jó az az intéző stb., igy megy az egész vonalon, ugy hogy iskolát kell tartani az elvtársakkal, hogy megértessük velük, hogy ne nézzék azt a tiszttartót a régi szemmel, ne ellenséget lássanak benne, hiszen az ő érdekük is, hogy az a gazdatiszt ott dolgozzék, mert hisz nekik dolgozik. Viszont a gazdatisztet is nevelnünk kell arra, hogy az embereket nem szabad ezentúl ugy kezelni, hogy »elrendelem«, hanem ha utasitást kell kiadni, szépen, okosan, tapintatosan kell azt tenni. De ez nem megy simán. Hibásak egyrészt a tiszttartók, másrészt az elvtársak is bizonyos tekintetben, és időbe kerül, amig ezt teljesen rendbe tudjuk hozni. Meg kell azonban állapitanom, hogy igenis, egy egész csomó gazdatiszt nagyon becsületesen, tisztességesen és okosan viselkedik és azt mondhatnám, hogy a többiek is inkább csak oktalanul viselkednek, mert ha elküldik őket, akkor azt mondják, hogy »én vagyok az ur megint« és ugy beszélnek az elvtársakkal, ahogy nem volna szabad. Kénytelen vagyok azonban, a kritika szabadságával élve, megmondani én is, hogy itt most egyszerre mindenki mezőgazda lett. (Igaz / Ugy van !) Hiszen, elvtársaim, én elhiszem, hogy régi, jó, szervezett ipari munkások belügyi dolgokban, politikai biztosokul kitűnően beválnak, sőt azt mondom, nagyon helyes és okos dolog, ha figyelik a gazdálkodást is, figyelő szemmel néznek körül, hogy aztán nekünk jelentést tegyenek, de engedelmet kérek, ugy nem lehet rendet tartani, hogy jön egy elvtárs és azt mondja, én jó, régi szervezett ember vagyok, ugy látom, nem megy minden rendben és elcsapja a gazdatisztet. És mi nem tudjuk, hogy az a gazdatiszt el van-e csapva, vagy nincsen elcsapva, csak két hét múlva látjuk, hogy nincs senki abban a gazdaságban. Én tehát ugy gondolnám, hogy az ipari elvtársak, a régi, jó, szervezett munkások, nagyon üdvös munkát végeznek, ha minden ilyen bajra rámutatnak és ezekről nekünk jelentést tesznek, de kérem, ne avatkozzanak bele ezekbe a gazdasági szakdolgokba, mert akkor nem tudunk rendet tartani, ha mindenki elcsapja a gazdatiszteket és mindenki felfogad gazdatiszteket, ugy hogy sokszor azzal sem vagyunk tisztában, vájjon azon a területen ott van-e még az a gazdatiszt, vagy ha tudjuk is, hogy elcsapták, nem tudjuk, hogy fogadtak-e fel helyette mást vagy sem. Ezt meg kellett mondanom, elvtársaim. Már most szó volt itt a kisgazdákról. Azt hiszem Kovács elvtárs mondta azt, hogy nagyon dédelgetjük a kisgazdákat és hibáztatta, hogy száz holdog meghagyjuk a földet az ő birtokukban. Hát igenis, meghagyjuk, mert még a biblia szerint is hat nap alatt teremtette Isten a világot. Még ő sem teremthette meg gyorsabban, aki pedig mindent megtehet. Hogyan csináljunk meg mi mindent egyszerre? Ebben az országban egy igen erős osztály van és ez a kisbirtokosok osztálya. (Felkiáltások : Proletárok !) Ezt nagyon könnyű mondani, elvtársaim, és megvallom őszintén, jól esett hallanom, hogy a proletárok nem valami jó szemmel nézik a vagyonos embert, de ha jól esett is ez nekem, mégis meg kell mondanom ezzel szemben, hogy nem elég csak ugy elgondolni azt, hogy hogyan is volna jobb. Megmondom őszintén, mi ugy szeretnénk, hogy már most minden tökéletesen klappolna, minden menne ugy, ahogy elgondoljuk, hogy egyetlenegy birtok se legyen magántulajdonban. Ezt azonban, engedelmet kérek, nem lehet ilyen gyorsan elintézni és a kisbirtokos-osztálytól nem is kell a földet elvenni, mert erre nincs szűk-