Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-6
132 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. a világot komolyságba hozó időkben ne tétovázzunk, ingadozzunk, hanem azt a forradalmi tüzet, amelyet meggyújtottunk októberben, továbbra is szítsuk és mindaddig szítsuk, míg a világ összes proletárjai fel nem szabadulnak. Kedves elvtársaim ! A Talág összes munkásságának szemei rajtunk vannak. Tehát mikor afölött döntünk, hogy igenis, egy talpalatnyi földön fogunk inkább elpusztulni, — mert azoknak, akik annyiszor tőrbe csalták az embereket, hinni nem lehet, az ententenak hinni nem lehet, mu ássuk meg akarattal, hogy azon az utón, amelyen elindultunk, kitartunk és a mi példánk rövid időn belül meg fogja hozni a gyümölcsöt és meg fog nyilvánulni a világszabadság. Kedves elvtársak ! Az tűnt fel nekem Kun elvtárs beszédében, bogy Oroszországról épen csak egy szóban emlékezett meg, tehát akkor, amikor erre a lépésre készülünk az entente-tal, kérdezzük meg Oroszországot is, amelynek mi a szövetségesei lettünk és árulóivá ne legyünk, fontoljuk meg még egyszer, mikor tárgyalásokba bocsátkozunk, hogy azt a békét, amelyet elfogadunk, csak ugy írják alá, hogyha nem a mi halálos Ítéletünk lesz, mert olyan alkalom többé sohasem lesz, mint ez, amidőn ugy az összes ipari munkásság, mint a földmi velőmunkás és a fej munkás egy akaraton van, hogy elérjék azt, amiért a lelkük sóvárgott : a világot megváltó világszabadságot. (Taps.) Elnök : Opre János ! Opre János : T. országos ülés ! Tudna-e nekem feleletet adni Kunfi elvtárs arra, bogy miért nem sürgönyzött Clemenceau akkor, amikor Szolnoknál álltak a románok, miért fordul most hozzánk és miért nem volt akkor kormányválság Csehországban és miért van most? T. elvtársak ! A világforradalom kárára cselekednénk, hogy ha megállnánk. A csehországi kormányválságot, a szomszédos és imperialista államok proletariátusának felrázását egyedül fegyverrel érhetjük el, előnyomulással segíthetjük elő. Kömryü annak igy nyilatkozni, akinek Budapest is elegendő ahhoz, hogy a proletárdiktatúrában biztosítva érezze magát. De tessék felelni annak a 8000 katonának, akik felszabadították Kassát, mondják azoknak, hogy menjenek most vissza a román imperializmus alá ! Azoknak nem elég, ha a közoktatásügyi népbiztosság megmarad a tanácsköztársaság számára. (Derültség.) Hogy ne essünk ugyanabba a hibába, amibe a Károlyi-kormány esett, nézzük, mije volt a Károlyi-kormánynak ? Volt hadserege ? Lehetett egyetlen katonát is felhasználni arra, hogy megállítsuk az entente ujabb és ujabb mohó követeléseit ? Nem lehetett. Ma, amikor a proletariátust a proletárdiktatúra alatt azzal vittük ki, hogy felszabadítjuk az összes dolgozókat, akkor a kijátszása volna annak a hadseregnek, amely küzd, hog3 T a vére árán megszerzett területeket visszaadja csak azért, hogy megtűrje az entente még két, esetleg három hónapig a tanácsköztársaságot Budapesten. Az, hogy »ha adna az entente élelmiszert is és árucikkeket«, ha ez a »ha« nem volna . . . egészen bizonyos, hogy nem fog adni. Aki bizik abban, hogy Budapestek esetleg ezekkel a most kijelölt határokkal meg tudja tartani a tanácsköztársaságnak, azt keserű csalódás fogja érni. Nem szabad ebbe a hibába esni és megtéveszteni az egész országot. Itt más választás nincs, mint előre menni. Csak ezzel segíthetjük és csak ezzel rázhatjuk fel a szomszéd országok proletárjait. Nézzük csak, mi történt Münchenben. Ott irgalmasak voltak, tanakodtak az elvtársak és mi lett a vége ? Leverték őket. Most engedni, amikor erős fegyver van a kezünkben, most belemenni oly területen való megalapozásunkban, amelyen megélhetést sem tudunk biztosítani a proletároknak, ez szerintem, helytelen volna. Mert akkor a proletároknak ott mást nem adnánk, mint politikai jogot, hogy joga van neki bejönni ide a képviselőházba és beszélni. De ez nem elegendő. A proletároknak, a lakosoknak, a dolgozóknak, szükségük van élelemre. Ha a gyomrát hagyjuk, ha a létfenntartását kockára tesszük, akkor hiába adunk neki politikai jogot, teljes anarchia lesz az országban. Mert az entente nem fog adni semmit, nem igaz, hogy fog adni. Az entente-államokban nincs élelmiszer és ha volna, sem adna, mert neki nem célja az, hogy ezt a kis szigetet, ahogyan Kunfi elvtárs megjelölte, fenntartsa a kapitalista tengerben mint tűzfészket, hanem neki az a célja, hogy elfojtsa. Malmost, ha fegyverrel nem birja, próbálja mással. Az elvtársak közül sokan, akik a megszállott területről jöttek, tudják, hogy Temesvár és több ipariváros proletariátusa készen áll arra, hogy támadás esetén lemészárolja az imperialisták seregét. Ha mi ezeket cserbenhagyjuk, ha mi csak Budapestet akarjuk megtartani a proletárdiktatúrának, igen kíváncsi vagyok arra, hova fogjuk beletenni a sok vörös katonát ? Ide a hivatalokba, vagy vissza, fogjuk küldeni a cseh-rornán imperializmus alá ? Hogy menjenek vissza ? Hova fognak menni % A vidékre nem gondolnak, csak arra, bogy Budapestet kell megtartani. De akkor Budapestet sem lehet megtartani fegyverrel sem, és nem lehet élelmiszerrel ellátni. Gondolja ezt meg as országos gyűlés ! T. elvtársaim, én csak egyet indítványozok, és ezzel be is fejezem felszólalásomat, mert nem akarom az elvtársak türelmét hosszan igénybevenni. (Zaj. Közbeszólások.) Nem vagyok kíváncsi az elvtárs közbeszólására, majd akkor beszéljen, mikor rákerül a sor ! A Ciemenceaunak szóló válaszsürgönybe foglalja bele a tanácsköztársaság azt, hogy a megszálló csapatok vonuljanak vissza Magyarország régi határaira és akkor kezdjük meg a tárgyalást. Elnök : Sárkányovszky Károly ! Sárkányovszky Károly : T. elvtársak ! Amikor a proletárdiktatúrát annak idején kikiáltottuk, mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy hatalmas harcra kell elkészülve lenni. Hatalmas harcra a burzsoázia, az imperialisták és a bojárok ellen.
