Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

122 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi Junius hó 19. a lényeg volt a fegyver és epizódok voltak, mellékletéé eszközök voltak az egyes forradalmi mozgalmak. Az imperialisták háborúja, elvtársaim, többé-kevésbé befejeződött. Megkezdődött az uj háború, a háború a szocializmus ellen és a háború a szocializmusért. És ebben a háborúban az eszközök ereje, jelentősége kicserélődött, a főfegyver lett a forradalom és a mellékletes, az epizódszerü tényező lett a fegyveres összeütközés. T. elvtársaim, a szocializmus ellen és a szocializmusért folvik a háború. Ezért folyik az entente-országokban, ezért folyik Németországban, ezért folyik nálunk. Az entente-országok imperialistái ezért diktálják ezt a hóditó, ezt a szörnyűséges békét, azért igázzák le Németországot és akarják leigázni a többi országokat, hogy ennek a módjával, ennek az eszközével a saját proletárjaikkal szemben sikereket és eredményeket mutatva fel, a szocialisztikus átalakulásnak, a szociális forradalomnak elejét vegyék. Németország és Német-Ausztria, t. elvtársak, azért fogják aláirni, ha aláírják, a békét, hogy elejét vegyék annak, hogy az ő országukban a szocializmus diadalra kerüljön. (Igaz! Ugy van !) Mert azt remélik — nem a Kun elvtárs nézőpontján vannak, aki azt állitja, hogy lehetetlenné teszik nekik mindenféle gazdasági megélhetés lehetőségét, ennek folytán tehát belekényszeritik ezeket az országokat a szocialista forradalomba •—• Németország és Német-Ausztria mai vezetői abban a reményben vannak, hogy a békeszerződés aláírásával, ha még oly súlyosak^ ha még oly terhesek és még oly lehetetlenek is annak a békeszerződésnek pontjai — időt nyernek arra, hogy összeszedve az ellenforradalmi erőket, a szocializmus idejét vagy végképen elhárítják, vagy lehetőleg kitolják. Minálunk, elvtársak, háború folyik a szocializmusért, azért a szocializmusért, amely ma diadalmaskodott, amely ma felül van, amely ma leverte a belső imperializmust és leverni készül a külső imperializmust is, a többi országok szocialistáinak segítségével. A kérdés tehát, elvtársak, az, hogy ebben a háborúban, amit mi vivunk a szocializmusért és amit a külső országok vivnak a szocializmus ellen, melyik a megfelelőbb eszköz? Az-e, ha a békeszerződést, amelyet elénk hoznak, aláírjuk, vagy az-e, ha annak aláírását megtagadjuk? Más szóval : mit jelent nekünk a szocializmusért vívott háború szolgálatában a békeszerződés elfogadása és mit jelent annak megtagadása? T. elvtársaim ! Én azt látom, hogy a békeszerződés, ez az ajánlat, amit most Clemenceau tett, illetőleg ez a parancs, amit Clemenceau nekünk adott, nem békeszerződés, mert hisz ez egyes országvonalakon a területek egyszerű megállapítása anélkül, hogy további ajánlatot, további kötelezettséget egyáltalában tartalmazna. Bizonyos vagyok benne, hogy ha elfogadjuk ezt, jön egy ujabb jegyzék ujabb kívánságokkal. Ha elfogadjuk azt is, fog jönni még egy jegyzék még ujabb kívánságokkal és végül ha teljesíteni fogunk mindent, amit csak megkívánnak tőlünk, ha odaadjuk nekik minden gazdasági felszerelésünket, ha ki fogjuk szolgáltatni nekik vasutainkat és átadjuk minden értékünket, utolsó kívánságuk feltétlenül az lesz, hogy a tanácskormány pedig távozzék helyéről, (Igaz ! Ugy van !) mert hiszen nyilvánvaló, hogy ők a maguk erejében biz va, a maguk hatalmának tudatában nem fogják tűrni azt, hogy békekötési alapon szóbaálljanak egy tanácskormánnyal. Tehát elvtársaim, mondom, ha mi ezt a békeszerződési ajánlatnak az előajánlatát elfogadjuk, ez békét a mi szempontunkból egyetlenegy esetben jelent, akkor, ha megszüntetik velünk szemben a blokádot, abban az esetben, ha módját adják annak, hogy külföldről nyersanyag, élelmiszer bejöjjön és ezen bejövő nyersanyag és élelmiszer segítségével a termelés menete megindulhat. Ha ez megtörténik, akkor én azt hiszem, teljes közönyös nekünk az, hogy területeinket hogyan állapítják jelenleg meg, teljesen közönyös az, hogy lenyesik-e az ország területének egyharmadát vagy kétharmadát, meTt akkor a forradalom ügye teljesen meg van mentve. Ha idegen megszállás alatt áll a magyar proletártömeg egy jelentékeny része, hiszen ezen jegyzék által megjelölt határok szerint, Budapesttől eltekintve, az összes ipari városok idegen megszállás alatt, idegen kézen maradnának, hiszen ezen jegyzék szerint Pozsony, Kassa. Nagyvárad, Kolozsvár, Pécs, Szabadka, szóval azok a városok, amelyekben Budapesten kívül proletariátus egyáltalában van, idegen városokká lennének, mondom, ha a forgalom megindulhat, a blokád megszűnik, akkor ez nem jelent hátrányt, sőt előnyt jelentene a forradalom szempontjából, mert akkor annak a cseh államnak a testében ott van Pozsony és a többi felsőmagyarországi proletártömeg. Románia testében ott van Nagyvárad, Kolozsvár és a többi nagy városok, a szerb állam testében Pécsnek, a horvát városoknak és néhány magyar városnak proletártömege, gerjesztő, erjesztő anyag, amely a maga proletáröntudatával, amely a maga forradalmi készségével ki fogja mentől rövidebb idő alatt váltani az egész szerb, román és cseh államok proletártömegeinek a forradalmát, de akkor, ha a termelés megindulhat. Ha a termelés nem indulhat meg, akkor, elvtársak, ez a megmaradó kis Magyarország önmagát fenntartani nem képes, sem tanácsköztársaság, sem imperialista ország formájában, akkor sem, ha akár a királyság visszaáll, akkor sem, ha polgári köztársaságot csinálnak mert a gazdasági feltételei hiányoznak annak, hogy egyáltalában exisztálni tudjon, s akkor megmarad az a hátrány, hogy a tanácskormány formájának, a szovjetnek a rovására fogják írni talán még a proletártömeg soraiban is azt, hogy az ország éhhalállal, nélkülözéssel lesz kénytelen küzdeni. A tanácskormány formájának, a szovjetnek a rovására fogják irai azt, hogy ez az ország, a megmaradó országrész boldogulni nem tud. Hiszen ne áltassuk magunkat tévhitekben, az