Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. Í2% ellenforradalom él és virul, (Ugy van !) virul a megszállott területeken (Egy hang : Virul itthon is !) és virul a meg nem szállt területeken, a saját múltjuk, a saját tradíciójuk, a saját gazdagságukból merített erők segítségével. Ez az ellenforradalom azokat a bajokat, azokat a nyomorúságukat, azokat a nélkülözéseket, amelyeket szenvedni kellett és kell és amelyet fokozottan kell szenvedni, amennyiTjén a blokád fenntartása mellett ez a kis területű Magyarország lesz, a szovjetkormány rovására fogja könyvelni és a proletártömeg, amely pillanatnyilag nem érez a szovjetalakulásból mást, mint a nyomort, a szenvedést, az éhezést és a nélkülözést, tartani kell tőle, hogy a maga forradalmi készségének, forradalmi elszántságának rovására fogja engedni menni azt, amennyiben ez a terület gazdasági eszközök hijján összeomlik. Én tehát azon az állásponton lennék, hogy 'Clemenceaunak, illetőleg a béketárgyalásnak adassék az a jegyzék, hogy hajlandók vagyunk csapatainkat visszavonni, hajlandók vagyunk a terület, megjelölést, bármilyenek legyenek, tehát ezt is elfogadni abban az esetben, amennyiben az ország életének lehetőségét, a gazdasági cirkulációnak megindulását, a blokád megszüntetését garantálják. Ha ez megtörténik, akkor ebben a megmaradó kis részben tudunk termelni, tudunk dolgozni ebben az esetben ebben a megmaradó kis részben, teremthetünk a belső bajok kiküszöbölésével egy igazán olyan államalakulatot, egy olyan szocialista országot, amely ország a maga létének tényével, a maga fennmaradásának nyilvánvaló bemutatásával az összes külföli poletárokkal szemben olyan forradalmi gerjsztő anyag, olyan mintaképet szolgáltató tény lesz, amely sokkal előbb fogja kiváltani a külső proletártömegek forradalmát, mint ahogyan az kialakulna abban az esetben, ha a szovjet-alakulat ezen a területen megbuknék. Tehát azon az állásponton lennék, fogadjuk el a jegyzéket, — ha ezért ellenértéket kapunk, de nem fogadhatjuk el akkor, ha ellenérték nincs. Mert hiszen a jelen körülmények között annak ellenében, hogy csapatainkat visszazavarják 100 és 100 kilométerekkel a mostani vonalról, annak ellenében, hogy odaáldozzuk legvirágzóbb városaikat, ha átmenetileg is, — ennek ellenében az entente nekünk ellenértéket nem garantál és nem biztosit. Én nem félek attól, bármilyen lesz is a határmegállapitás, hogy Pozsonyból cseh, Nagyváradból román és Pécsből szerb város lesz. Ez sohasem fog bekövetkezni akkor sem, ha a ezek városok a határok szerint oda is tartoznak, mert Pozsonynak, Nagyváradnak és Pécsnek proletártömege világproletár ma és világproletár marad és a maga forradalmi tüzével gerjeszteni fogja azoknak az országoknak proletártömegeiben a forradalmi felkészültséget. De ennek előfeltétele, hogy itt az ország szivében Budapest proletártömege élvezze a gazdasági lehetőségét annak, hogy a maga szocialista rendjét fenntarthassa. Tehát — mondom — a blokád megszüntetését, a gazdasági élet megindulását kell követelnünk, mert ez a feltétele annak, hogy a forradalom fennmaradjon, a forradalom viruljon. Ha nem, akkor Pogány elvtárs álláspontjára kell helyezkednünk, mert hiszen ahelyett, hogy megöljenek bennünket, hogy kiszolgáltassuk magunkat kényTe-kedvre, hogy minden további nélkül lemészároljanak, vagy tönkretegyenek, előbb sorompóba kell állítanunk minden erőt, amelynek segítségével az országot, a forradalmat és ezzel talán a nemzetközi proletártömegek forradalmát meggyorsithatjuk és megmenthetjük. (Ugy van! Taps.) Elnök : Következik Szamuely Tibor ! Szamuely Tibor népbiztos: Igen tisztelt elvtársaim ! Amikor a magyarországi proletariátus a forradalom és a proletárdiktatúra útjára lépett, mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a lépés, ez a választás harcot jelent, harcot az ország minden belső és külső ellensége ellen ; tisztában lehetett azzal, hogy a forradalmi proletariátus legfőbb és legszentebb kötelessége és feladata harcolni, küzdeni és győzedelmeskedni minden elnyomói felett. (Ugy van

I Ugy van!) Ha mi ma ezt a harcot beszüntetni vagy csak szüneteltetni akarnók, ez a harc princípiumának feladását jelentené ; azt jelentené ez, hogy mi feladjuk azt a küzdelmet, amelynek célja a világ összes elnyomottjainak, összes kizsákmányoltjainak felszabadítása. (Ugy van! Elénk taps.) Igen tisztelt elvtársak ! Azzal is tisztában lehettünk a proletárdiktatúra álláspontjára való helyezkedés pillanatában, hogy a világháborút kapitalista béke befejezni nem fogja, a világháborút csakis a világ elnyomottjainak polgárháborúja elnyomói és kizsákmányolói ellen fejezheti be. Ha mi most arról tárgyalunk, hogy békét kossünk-e az entente kapitalistáival, hegy harc nélkül visszaaadjuk-e azokat a területeket, amelyeken a magyarországi proletár vörös hadseregnek sikerült megszüntetni a kizsákmányolást, sikerült megszüntetni a kapitalista rabságot, — ha mi most azon gondolkodunk, hogy harc nélkül visszaaadjuk-e ezeket a területeket, hogy ezeken a területeken visszaálljon a régi rabság, a régi kizsákmányolás, akkor figyelmeztetnem kell az igen tisztelt elvtársakat arra a körülményre, hogy súlyos tévedés azt hinni, hogy lehet békét kötni a külföldi, az idegen kapitalistákkal, ugyanakkor, amikor roi harcolni akarunk a mi saját belső kapitalistáink ellen. (Ugy van! Taps.) Kunfi Zsigmond népbiztos: Breszt-Litovszk! Szamuely Tibor népbiztos : Azt hiszem, ebben nem lehet eltérés, a mi célunk és feladatunk a kapitalizmus megsemmisítése, a burzsoázia legkönyörtelenebb és legkérlelhetetlenebb elnyomása. Ha mi ezt a feladatot meg akarjuk valósítani az ország keretein belül, nem tehetjük ezt akkor, tisztelt elvtársaim, amikor koncessziókat teszünk a külföldi kapitalistáknak. Kunfi Zsigmond népbiztos : Breszt-Litovszk ! (Felkiáltások : Hát az oroszok nem tették ! Az 16*