Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

110 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. A hóditások és hadisarc nélküli béke volt az entente küzdelmének másik jelszava, ezt volt a Wilsonizmus lényeges tartalma. Ezzel szemben nem kell egyéb, mint utalni Lloyd-Georgenak, Qémenceaunak és Sonninónak különböző nyilatkozataira, amely nyilatkozatok határozottan a hódítások és a hadisarc álláspontján vannak, határozottan azt az álláspontot vallják magukénak, hogy büntetni kell a hódításokkal és büntetni kell a hadisarccal. Ez a másik világos fázisa az entente önleleplezésének. A leszerelés politikája volt az, tisztelt elvtársak, amely a legtöbb jóhiszemű gondolkozót a Wilsonizmus mellé állította, amely legtöbb jóhiszemű gondolkozót arra a feltevésre kényszentett, hogy talán a háborúnak ez a befejezése meghozza a leszerelést. Azok, akik a forradalmi osztályharc álláspontján állanak, nagyon jól tudják, hogy ez a leszerelés az imperialista kapitalizmus korában, ha egyáltalán lehetséges volna is, nem. jelentene egyebet, mint csökkentését a kapitalista államok terheinek, mint egy jó üzletet a kapitalisták számára avégből, hogy minden megtartandó fegyveres erejüket a belső ellenség, a proletariátus ellen fordíthassák, (Ugy van /) Ezt jelentette az imperialista, a kapitalista pacifizmus. Ellenben egészen kétségtelen, hogy a további fegyverkezések nem csökkentek, sőt minden előkészület meg van téve az entente-államok részéről arra, hogy a fegyverkezéseket újból folytassák és a leszerelést csupán ugy értik, hogy limitálják a legyőzött államok katonaságait oly mértékre, hogy ez a katonaság a legyőzött államokban ne legyen több, mint amennyi elégséges a bolsevizmus világutjának, a bolsevizmus terjeszkedésének meggátlására. (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Nem egyéb ez, tisztelt elvtársaim, mint a bolsevizmus elleni burkolt küzdelem, amely immáron nyílttá változott Németországban is, ahol a fegyveres erő limitálása tekintetében a döntő szempont az volt : annyi fegyveres erőt hagyni Németországnak, hogy a kapitalista rendet megóvhassa és a bolsevista mozgalmakat letörhesse. (Igaz ! Ugy van !) A tengerek szabadságának kérdése — a wilsonista pacifizmus másik lényeges jelszava, tartalma — ugyancsak csődöt mondott akkor, amidőn minden legyőzött országot, de a legtöbb semleges államot is megfosztják attól, hogy egyáltalán a tengerhez juthasson, megfosztják attól, hogy szabadon belekapcsolódhassék a nemzetközi forgalomba, hogy lehető szabadon érintkezhessek más nemzetgazdaságokkal, más államok gazdaságaival. A tengerek szabadságának hazug jelszaváról lehullt a lepel akkor, amidőn Anglia tengeri hegemóniáját kénytelen volt biztosítani Wilson is és kénytelen volt meghátrálni az Anglia tengeri hegemóniájának biztosítása tekintetében támasztott követelések előtt. A népek, nemzetek önrendelkezési jogának frázisával mi leszámoltunk már azelőtt, amidőn lelepleztük, hogy ez általában nem egyéb, mint az uralkodó burzsoáosztály önrendelkezési joga. A nemzetek önrendelkezési joga nem más valójában, mint a vitás területek hatalmi szóval való felosztása. Erre legjobb példa épen a régi Magyarország területe, ahol a nemzetek önrendelkezési jogát ugy értelmezte az entente-imperializmus,, hogy fegyveres erővel szállotta meg mindazokat a területeket, amelyek vitásak voltak, sőt fegyveres erővel szállotta meg azokat a területeket is, amelyek még az ő szempontjából sem lehettek vitásak. (Helyeslés.) íme, az imperialista pacifizmus önleleplezésének további folyamata ! Ez nem jelent egyebet, mint hódításokat, a német és osztrák-német békefeltételek pedig világosan mutatják, hogy a kontribució, a hadisarc a gazdasági élet legszükségesebb elemeinek kifosztásában áll, hogy a hadisarc nélküli békét ugy értelmezi az entente, hogy elveszi a gazdasági élet legelemibb feltételeit is a legyőzött országoktól. Azt jelenti ez, t. elvtársak, hogy az entente-imperializmus békepolitikája nem más, mint a legszélsőbb reakció, amellyel szemben nem lehetett mást tennünk, mint folytatnunk az osztályharc külpolitikáját, folytatnunk a legszélesebb és legmerevebb osztályharcot és keresnünk a békét más utakon, mint az imperialista pacifizmus, a wilsonizmus utján. (Ugy van! Élénk taps.) A magyarországi proletárdiktatúra keletkezése legszorosabb összefüggésben van az imperialista pacifizmusnak önleleplezésével. Ahhoz, hogy itt a magyarországi munkásmozgalom többségi vagy kisebbségi frakciója egyesülhetett a proletárdiktatúra álláspontján, nagy mértékben hozzájárult az a nemzetközi helyzet, amelyet az entente a maga rablópolitikájával teremtett. Nagymértékben hozzájárult azért, mert felnyitotta az egész proletariátusnak a szemét, de felnyitotta a proletariátus ama vezetőinek szemét is, akik hittek, biztak abban, hogy a -wilsonizmus alapján lehet békés nemzetközi politikát folytatni, hogy a wilsonizmus alapján lehet olyan gazdasági területet teremteni, amelyen a proletariátus meg tud élni. Az a Vyx-jegyzék, amely megelőzte a magyarországi proletariátus diktatúrájának intézményesítését, tipikus jelentkezési formája volt az ententepacifizmusnak, a wilsonizmusnak. Ez a Vyx-jegyzék nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi itt a hatalmat békésen, vér nélkül elfoglalhattuk és ezért tulaj donképen mi hálásak kell hogy legyünk az entente-imperializmusnak — hálásak olyan értelemben természetesen, mint amilyen értelemben hálásak vagyunk a kapitalizmusnak, amely — ha milliók és milliók véreveritéke és nyomorúsága árán is — de megteremtette a szocializmus gazdasági előfeltételeit. (Taps.) Most az osztályharc külpolitikájának feltételeiről beszélvén, rá kell azonban mutatnunk arra,. hogy az entente-államok között olyan ellentétek vannak, amelyek nekünk lehetővé teszik azt, hogy az osztályharc külpolitikáját továbbra is folytathassuk. Mély és súlyos ellentétek azok, amelyek elválasztják egymástól a győztes imperialista álla-