Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. 111 mok különböző csoportjait. Ezek az államok egyek ugyan valamennyien abban, hogy minden országot kolonizálni kell, minden országot a nagy imperialista rabló államok érdekszférájába kell hajtani, minden országot le kell igázni, viszont azonban kétségtelen, hogy az imperializmus természetrajza folytán egymásközt harcolniok kell. Az imperializmus egységes, versenymentes gazdasági életet jelent az egyes nemzeti államok határain belül, ellenben jelenti a világ újrafelosztásáért való harcot, jelenti a legkíméletlenebb versenyharcot, a teljesen anarchikus világgazdaság piacát. Ugyanaz az eset, mint ami volt a régi taktikának, a munkásmozgalom korábbi fejlődési fokának idején s a szakszervezeti és politikai harc területén. Egészen kétségtelen, hogy az imperialista fejlődési fokot megelőző stádiumban a burzsoázia egységes volt a kizsákmányolásban, egységes volt abban a szándékában, hogy a munkásságot el kell nyomni. Egészen kétségtelen, hogy igaza volt Marxnak a góthai programm bírálatában, azonban akkoriban az imperialista fejlődést megelőzőleg a burzsoázia nem volt egy egységes reakcionárius tömeg, reakciós volt, de nem volt egységes. így a munkásmozgalom belső politikájában tökéletesen igazolt volt akkoriban az a taktika, amely ki akarta használni a nem homogén és nem teljesen egyérdekü reakciós tömeg különböző rétegei közt lévő érdekellentéteket a munkásmozgalom fejlesztésére, a munkásság gazdasági helyzetének emelésére. (Ugy van!) Ma az imperialista fejlődés eme fokán egészen kétségtelen, hogy ez a taktika elavult, hogy minden együttműködés belsőleg a saját burzsoáziával, a saját elnyomókkal az osztályérdekek elárulását jelenti, ellenben nemzetközi viszonylatokban ma, amikor a proletariátus csak két országban lett még uralkodó osztállyá, amikor a proletariátus csak két országban ragadta meg a hatalmat, teljesen dogmatikus, doktriner és lehetetlen álláspont volna ki nem használni azokat az ellentéteket, amelyek a különböző ententeimperialista államok közt mutatkoznak. (Taps.) Ezek az ellentétek, elvtársak, olyan mélyrehatók, hogy egészen holtbizonyos, vogy ezen ellentétekre ráépíthetjük nemzetközi politikánk egy részét, azt a részét, amely nem a nemzetközi forradalom varasában és istápolásában nyilvánulhat meg. A nemzetközi forradalomról és annak perspektívájáról, a nemzetközi forradalomról, mint nemzetközi politikánk tulajdonképeni alapjáról egészen külön fogunk beszélni. Ellenben kétségtelen dolog az, hogy egy jelentós tényezőt hanyagolnánk el, ok nélkül és helytelenül hanyagolnánk el, ha nem vennők számításba azokat az érdekellentéteket, azokat a mély szakadékokat, amelyek a különböző imperialista csoportokat egymástól elhatárolják, ha nem vennők figyelembe azokat a kérdéseket, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy az entente-imperializmus megoldja, egyáltalában megoldhassa a béke kérdését. T. Elvtársak ! Ezek a kérdések, amelyek az entente-imperialisták különböző csoportjait, a különböző nagy imperialista államokat egymástól elválasztják, ezek a kérdések : a tenger szabadságának a kérdése, a másik kérdés a népszövetség kérdése, és végül a kolóniák, gyarmatok internacionalizálásának a kérdése. A tengerek szabadságának a kérdése a wilsonista imperialista pacifizmusnak lényeges tartalma volt azért, mert az angol tengeri hegemóniával szemben biztosítani akarta a lehetőséget arra, hogy az Egyesült-Államok szabadon és nagyobb mértékben tudjanak forgalmat lebonyolítani az európai államokkal szemben, az EgyesültÁllamoknak legkevésbé tönkrement kapitalizmusa nagy kereskedelmi flotta hijján is tudjon érvényesülni az európai piacon, (ügy van/) Ez az, t. elvtársak, ami az első forrása annak, hogy a wilsonizmus egy nagy államok közötti trösztnek, a népszövetségnek a megalakítására törekedett, (Ugy van !) amely tröszt azonban, t. elvtársaim, nem jöhetett létre és nem jöhet létre ugy, hogy ennek imperialista jellege rögtön ki ne tűnjék épen azért, mert a tengerek szabadságának és a gyarmatok nemzetköziségének a kérdése nem oldható meg ugy, hogy abból ne csak az Egyesült-Államok jöjjenek ki jól és a többi országok, a többi imperialista államok ne szenvedjenek miatta. (Taps.) Egészen holtbizonyos, elvtársaim, az, hogy Angii asemmiesetre sem mehetett bele a tengerek szabadságába és nem mehet bele ma sem, nem fogja feladni a hegemóniáját. De Olaszország sem adhatja fel az elvet, hogy az Adiia felett ur akar lenni, nem. adhatja be a derekát a tengerek szabadsága jelszavának, nem adhatja pedig azért, mert Olaszországra, az olasz impreiálizmusra nézve kétségtelenül életkérdés az Adria fölötti hegemónia. A tengerek szabadsága Olaszország szempontjából nem jelenten egyebet, mint azt, hogy Jugoszláviának szabad mozgást biztosit és Jugoszláviával szemben mindennemű törekvését feladja, erre pedig az olasz imperializmus, az olasz kapitalizmus nem lehet hajlandó. (Ugy van !) A gyarmatoknak s a Balkánnak hódítása és felosztása szintén ama kérdések csoportjába tartozik, amelyek lehetetlenné teszik az ententeimperializmus egységes megnyilatkozását. Franciaország semmiesetre sem mehetett bele a gyarmatok internacionalizálásába és a német gyarmatok felosztása olyan kérdés, mely nem tűri azt, hogy az internacionalizálás megtörténhessék, akár csak a német gyarmatok tekintetében is. Mindezek, t. elvtársak, valamint a különböző vazallus-államokban való érdekszférának a kérdése : a lengyelek gazdasági hovatartozandósága, a lengyelek számára biztosítandó tengeri ut mind olyan kérdések, amelyekre mi nyugodtan építhetjük rá a mi nemzetközi politikánkat, a melyekben remélhetünk, mert ezek a kérdések lehetetlenné teszik azt, hogy az entente Magyarországgal szemben egységesen léphessen fel.