Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. 103 (Felkiáltások : Nem ! Nem !) Kérem az illetékes köröket, bogy erre figyelmük terjedjen ki. Vántus Károly : Épen ezért már bezárattunk egypár gazdát ! Csókási Pál : Tisztelt elvtársak ! Most pedig a, borról szeretnék beszélni. A borról nem az ivászat szempontjából, hanem más szempontból kivánok beszélni. Magyarországon tudniillik ma is óriási nagymennyiségű bor van. Nemsokára az aratás után meg fog kezdődni a szüretelés. Már most is olyan nagy értékek fekszenek a borban, és olyan nagy értékek kallódtak el ezáltal, hogy igazán nem szükséges, hogy ezek az értékek teljesen megsemmisüljenek. Magyarország szőlőtermése mai állapotában, ahogy most mutatkozik, meglehetősen jónak látszik, ugy, hogy ha mi ezt nem használjuk ki, akkor, mondom, nagy értékek fognak veszendőbe menni. Azt mondja Hamburger elvtárs, hogy ezt majd el fogjuk tenni csemegének, meg ilyesminek. Hát hiszen egyik-másik fajta szőlő jó csemegének, csakhogy 200.000 holdból összeszüretelt szőlőt csemegének eltenni teljes lehetetlenség. Edény sincsen és hogyha ezt a kérdést valami módon nem oldják meg, akkor edények hiányában szintén nem fogunk tudni mit csinálni a szőlőterméssel. Felhívom az illetékes körök figyelmét arra, hogyha ezt nem oldják meg, akkor ebből nagy kár származik a közre. Felhivom a figyelmet arra is, hogy Budafokon óriási nagymennyiségű hordóanyag van, donga. Ehhez a dongához szükséges abrincs, ez a szükséges abrincs azonban nincsen meg. Ha ezt meg tudják szerezni, akkor feltétlenül elegendő lesz az edény és csak haszon származhatik ebből, hiszen Hamburger elvtárs azt is mondotta, hogy úgyis valami folyadékot pancsolnak össze, amelyről nem tudom, milyen lesz. (Derültség.) Hamburger elvtárs azt mondotta, kellemes izü lesz. Ha tényleg kellemes izü lesz, akkor ezt az óriási borkvantumot mégis fel tudjuk használni legalább erre a célra és nem kell elpazarlódnia, hanem javunkra fog szolgálni. Hamburger elvtárs beszédének azt a kitételét, hogy a korcsmákat, csapszékeket bezárják, én a magam részéről csak örömmel veszem tudomásul, annyival is inkább, mert tudom, hogy ezzel egy nemesebb célt fogunk szolgálni. Nagytétény községben az iskolák olyan rozoga állapotban vannak, hogy gerendákkal vannak alátámasztva. Hát ha az iskolák igy néznek ki, és ehhez képest — mondhatom — a korcsmák nagyon jókarban vannak, (Egy hang : Fel kell cserélni a kettőt !) igy ezáltal meg lesz oldva az iskolák kérdése és reméljük, hogy az illetékes körök, ha majd intézkedés végett az iskolák kérdésében hozzájuk fordulunk, nem fognak akadályokat gördíteni az elé, hogy a rossz iskolákból kiköltözzünk és bemehessünk a jobb épületbe. (Helyeslés.) T. elvtársaim, az aratás nem messze van. Óriási nagy és sok erő kell ahhoz, hogy az aratás tisztességesen lefolyhasson. En látom azt, hogy Budapesten nagyon sok csavargó van. ( Ugy van ! Ugy van! Tetszés.) Különösen látom ezt akkor, mikor a Dunaparton bizonyos időközökben eljövök és látok ott erősen kivágott hölgyecskéket selyemben suhogni, mellettük urfiakat, férfiakat, öregeket és aggokat, a kik egész nap nem csinálnak semmit. Ezeket nagyon szépen el lehet helyezni. Jók lesznek azok marokvetőnek, (Ugy van ! Ügy van ! Taps.) ez nem olyan nehéz munka és azt. hiszem, hogy ezeket hozzá kell végre-valahára szoktatni a tisztességes munkához. Ha pedig nem akarnak ezek dolgozni, akkor, tisztelt elvtársak, én azt mondom, vagy Őket boritsuk a Dunába, vagy a Dunát borítsuk a Dunapartra, mert teljes lehetetlenség, hogy Budapesten, ahol most dolgozó proletárok éheznek, ezek elegyék a proletárok élelmiszerét. Menjenek dolgozni és akkor ehetnek. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Oring Pál elvtárs következik. Egy hang : Az ügyrendi indítványt nem respektálja az elvtárs? Elnök : Tehát Nagy Károly elvtárs ügyrendi indítványa következik. Bokányi Dezső : Igy nem lehet ! 50 aláírással kell benyújtani. (Mozgás. Felkiáltások : Ki a következő szónok?) Elnök : Guttmann Henrik elvtárs következik. (Nincs itt !) Akkor Kovács Sándor elvtárs következik. Kovács Sándor : Mélyen tisztelt szovjetgyülés ! A legszorosabban vett értelemben szorongat bennünket jelenleg az ország gazdasági helyzete. Mindenünnen felhangzik a földmunkások ellen a panasz,, hogy nem akarnak eleget dolgozni. Tévedés, sőt ellenkezőleg, mondhatom, hogy Kiskunhalason, ahonnét jöttem, nemhogy nem akarnának dolgozni a munkások, hanem nem akarnak dolgoztatni azok a vámpír kigyók, akiket mint kedves gyermekeket ölel keblére a tanácsköztársaság, akiknek támogatására számit, de akikben nagyon is csalódni fog. (Felkiáltások : Kik azok ?) A 100 holdon aluli birtokosok, akik a legveszettebb ellenségei voltak a mezei proletároknak világéletükben. (Taps.) Megállapítottuk az aratásra vonatkozólag a munkabéreket. Napibéreket állapítottunk meg, mer hisz az akkordmunkából már kivettük a részünket eléggé. Most azonban a kisgazdák annak ellenére, hogy a környező városokból és falvakból nem hozhatnak be konkurrens munkásokat, hogy a helyi munkások bérét lenyomhassák, azt mondják : Nem adom ki az aratni valót, a gabonát, hanem learattatom a kanászommal, a szolgálómmal, a béresemmel, a libapásztorommal. És amellett jajgat, suvikol, sóhajtozik a nagybirtokról kirúgott gazdatiszt, aM ott van mint termelési biztos, hogy mi lesz, lerohad a gabona. Nem rohad le ! A munkásoktól nem kell félteni, hanem lerohad a parasztoktól. Azokat kell kirúgni kutyába. Mikor tanácsköztársaság van, ha az egyikkel leszámoltunk a magántulajdon dolgában, számoljunk le a másikkal is. (Taps.) Mert a kisgazda sohasem fog belenyugodni,