Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

102 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi Junius hó 18. személyzet választotta meg őt és azután történt a kinevezése. Ha igaz az, amit Varga elvtársam mondott, hogy ezen a téren már javulás áll be, ez igazán nagyon kivánatos, különösen ilyen közüzemeknél, ilyen élelmezési üzemeknél, ahol elsőrendű fontosságú dolog az, hogy a proletárság meg ne érezze ennek a kárát. A kormányzótanácsnak azon rendelete, hogy az adókat elengedi, mondhatom az elvtársaknak, a kisközségekben nem valami nagy örömet keltett és nem kelthet különösen most, amikor hallom, hogy ezt az adózást máskép fogják végrehajtani. Ugyebár ebből is látszik, hegy amikor ezt a rendeletet kiadták, akkor talán nem. tudták, nem is voltak tisztában azzal, hogy milyen adó alakjában fogják ezt megoldani. Látszik, ez ellentétes két cselekedet, hogy ez nem vág össze, hogy azután utólag gondoskodtak arról, mikor látták, hogy itt baj van, mert elengedték a száz holdas gazdák adóját. Ellenben a községek teljesen pénz nélkül állanak, nincs pénzük semmiféle kiadásra, magukat a tisztviselőket, kik szegény proletárok, a hónap elejével vagy végével nem tudják kifizetni, ugy kell összekoldulni egyes helyekről a pénzt, hogy ezeket kifizethessék, nem is szólva arról, hogy vannak községek, ahol a direktóriumok tagjai semmiféle díjazásban nem részesültek. Itt a vidéki direktóriumokról olyan sok szó esik és sokan leszapulják ezeket, hogy nem csináltak semmit és egyáltalában nem működtek, vagy ha működtek, rosszul működtek. Ez, tisztelt elvtársaim, nem állhatja meg a helyét. Mert ezeknek a vidéki direktóriumoknak legnagyobb része, különösen kisebb falvakban és községekben még nagyon keveset vágott zsebre, mert hiszen egyáltalában nincs is jövedelmük, pedig úgyszólván éjjel-nappal lankadatlanul dolgoznak, hogy érvényt szerezzenek annak a sokféle rendeletnek, melyet innen, a központból kibocsátanak. De természetesen ez még nem elég. A sokféle rendelet után jönnek a politikai és mindenféle más megbizottak, akik azután ezeket a vidéki intézőbizottságokat ugy a sarokba szőritják az ő ellentétes utasításaikkal és megbízásaikkal, hogy azok a vidéki direktóriumok egyáltalában nem tudják, hogy a fent kiadott rendeletnek vagy pedig az ő utasításaiknak szerezzenek érvényt. Tisztelt elvtársaim ! Amint én tapasztaltam, ma a községek pénztárái teljesen üresek. Hallom, hogy a községi pénztárak pénzéről már gondoskodnak ugy, hogy úgynevezett földértékadót vetnek ki. Igazán legfőbb ideje, hogy végre-valahára a községekről gondoskodjanak, mert ma úgyszólván romokban hever néhány község, nem tudnak abszolút semmit sem csinálni, mert nincs pénzük, nincs anyaguk, nem adnak nekik meszet, nem adnak semmit, hogy azokat a rongyos kis falusi viskókat olyan állapotba hozzák, ahol még érdemes emberi lénynek lakni. Tisztelt elvtársaim ! A nagybirtokok szocializálásához óhajtanék hozzászólni. (Halljuk !) Példával akarok szolgálni arra, hogy az egyes helyeken hogyan történt meg. A biai járásban van egy nagybirtok, amely három vármegyével határos. Ennek a birtoknak a volt tulajdonosa valami herceg Metternich volt. Ennek a birtoknak élén van valami Zemplényi nevezetű. Ez a Zemplényi az ottani munkás- és katonatanács állitása szerint azokat az elvtársakat, akik őt megválasztotnák termelőbiztosnak, egyszerűen leköpdöste. Természetesen vizsgálat indult meg, a helyszínére kiszállott Pestvármegye intézőbizottságának három tagja, amely bizottság gondoskodott arról, hogy ezt a Zemplényit letartóztassák. A letartóztatás meg is történt, de én nem tudom, hogy hol történt a baj, protekció játszott-e közbe, vagy egyáltalán nem merültek fel ezek a panaszok, amelyeket a munkástanács tagjai hoztak fel együttes ülései), pár nap múlva ez a Zemplényi szabadon volt. Én nem tudom elvtársak, hogy hol lehet itt a baj és hogy egyáltalán lefolytatták-e ellene a vizsgálatot. . . Nyisztor György : Folyik a vizsgálat ! Csókási Pál : ... és ha lefolytatták, milyen módon folytatták le. Felteszem, hogyha ez a Zemplényi a herceg Meternichnek jó volt és ez leköpdöste a munkásokat, akkor nem valami nagy barátja ennek a proletárdiktatúrának és ha nem barátja a proletárdiktatúrának, akkor a munkásságnak feltétlenül ellensége. Dinnyés József : Miért nem ütötték agyon ? Csókási Pál : Miért nem ütötték agyon ? Mert a vármegyei intézőbizottság rendelkezett és akkor természetesen egy járási intézőbizottságnak oda beleszagolni nem szabad. (Derültség.) Én azt tartom elvtársak . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Csókási Pál : ... hogyha ezek a Zempléniek nagyon jó szakemberek is, ilyen esetek után nem szabad őket ott hagyni, ahol azelőtt a régi tulajdonost szolgálták, hanem ha már egyszer az ő munkásságát ki akarjuk használni, mert jó szakember, föltétlenül gondoskodni kell arról, hogy máshol foglalkoztássuk, nem ott, ahol azelőtt is a cselédséget — ha nem is leköpte, de bizonyára rugdosta. Tisztelt elvtársak ! Az aratás közeledik. FelhivomHamburger elvtárs figyelmét a következőkre : feltétlenül szükséges, hogy a gépeket hozzák rendbe, mert ha ezáltal valami késedelem fog beállni, akkor igazán nagy bajok lesznek. Ezeket a gépeket el kell látni különféle dolgokkal, olajjal, szénnel, stb. Mert hogyha beáll az, ami régebben beállott, hogy ez idejekorán nem jut tető alá, különösen a kenyérmagra vonatkozólag, akkor a fővárosi proletárság nagyon nagy bajba fog kerülni. Előfordult a múlt alkalommal, hogy elraktározták a buzanemüeket a gazdák és a nagybirtokosok, azután a kenyérmagot megetették az állatokkal és természetesen nekünk proletároknak jutott a kukorica, illetve a kukoricaliszt. Mi aztán felcseréltük a disznókkal a szerepet, ők megették a búzát, mi megettük a kukoricát. Ez nem kivánatos, hogy a jövőben előforduljon.