Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyiiléi Én azt hiszem, hogy mikor a proletárdiktatúrát, magát a proletár-közigazgatást, mindazokat a szerveket, amelyekben a proletároknak müködniök kell, abban az irányban vezetjük, hogy mindent a proletariátusnak, mindent a proletariátus érdekében csináljunk : akkor bajok nem történnek. Azonban ezt csak akkor tudjuk lehetővé tenni, ha ezekben az intézményekben mindazokat a kukacokat, mindazokat a férgeket, akik valamilyen úton-módon odajöttek, kikergetjük, hadd menjenek a sárga fenébe. (Helyeslés és taps.) Szamuely Tibor népbiztos: Igen tisztelt elvtársaim ! Miután személyemben ért támadás, még pedig olyan módon, amely nemhogy a munkásság osztályparlamentjének, hanem a burzsoázia parlamentjének sem lehet tónusa, kénytelen vagyok itt röviden és határozottan visszautasítani azokac a vádakat, amelyeket az imént felszólalt elvtárs épen a rokkantügyekkel kapcsolatban ellenem intézett. Kijelentem jóelore — és nagyon gyorsan fogok végezni ezzel az üggyel — hogy a rokkantügyek egyáltalában nem tartoznak a gazdasági kérdésekhez. (Igaz ! Ugy van !) Az elvtárs azonban itten felemiitette, bár nem tudom, milyen indokból. Kénytelen vagyok tehát konstatálni, hogy amint az elvtárs nem értette meg a kormányzótanács gazdasági politikájának intencióját, azonképen nem értette meg a rokkantügyekben követett politikai intenciókat se. A 4800 K-ás rokkantsegély kifizetésére vonatkozó rendeletet az elvtárs el sem olvasta. A rokkantsegély kifizetéséhez a munkástanácsoknak per abszolútum semmi közük. A rokkantsegély kifizetését az országos nyugdij-számfejtőség végzi, amely a hadügyi népbiztosságnak egy osztálya, és Budapesten, Kelenföldön a Hadik-laktanyában végzi munkáját. Tehát, ha valaki a munkástanácshoz fordul ezzel a kérdéssel, azt természetesen a nyugdíj -számfejt ős éghez kell, hogy utasítsa. Ettől függetlenül azonban megnyugtathatom az elvtársat, hogy a 4800 koronás nyugdíj, illetőleg rokkant-járulék kifizetése a rendeletnek megfelelőleg április 15-ig visszamenőleg folyósittatott és folyósittatik rendszeresen ezidőszerint is. Az elvtárs nyilvánvalóan az allegóriát a filagóriával tévesztette össze, és a hadisegélyt a rokkantjárulékkal hozta kapcsolatba, ami tudvalevőleg a munkástanácsnak hatáskörébe tartozik. Az elvtárs arról panaszkodott, hogy őt felülről is rúgják, alulról is rúgják. Én azt mondom, azt a munkástanácsi vezetőtagot, aki a kormányzótanács rendeleteit nemhogy nem érti meg, hanem nem is olvassa el, nem felülről és nem alulról kell rúgni, hanem ki kell rúgni. (Elérik éljenzés és taps.) Elnök : Tudomásul veszik az elvtársak ? (Felkiáltások : Rendreutasítani ! Ez nem parlament ! Kérjük rendreutasítani ! Nagy zaj). Csendet kérek, így nem tudunk tárgyalni. A következő szónok Csókási Pál. (Zaj.) Csendet kérek, elvtársak. (Halljuk ! Halljuk /) se 1919. évi június hó 18. 101 Csókási Pál : T. kongresszus ! Az ország közgazdasági állapotát ismertető három népbiztos elvtárs, Varga, Lengyel és Hamburger elvtársak arra kérték az elvtársakat, hogy legyenek igazságosak, és a jövőre nézve azután majd olyan útmutatásokkal látják el, amely útmutatásokat természetesen majd a kivitelbe át fogják plántálni. Én magam is ezen a téren fogok mozogni, nem akarok szélsőségekbe menni, hanem egyszerűen a tényekre fektetem felszólalásomat, A gyárak és nagyobb üzemek szocializálásánál nagy visszaélések történtek. Történtek különösen a termelési biztosok kinevezésénél. A termelőbiztosokat nagyon szerencsétlenül választották meg. Néhol olyan terrcelőbiztosokat küldtek ki, akik egyáltalában ahhcz a szakmához nem is értenek és nem is konyibanak. Természetesen, az ilyen termelőbiztosok ott olyan munkát nem is folytathattak, amely munkát a mai állapot megkövetel. Az ilyen termelési biztosok kinevezése más alapokon nem történhetett, mint az úgynevezett sógorsági és komasági alapon. Természetes, hogy ebből azután nagy károk származtak a közre, nevezetesen, hogy ilyen termelési biztosokkal folytonosan összeütközésekbe kerülnek az üzemi tanácsok, amelyeknek az lenne a dolguk, hogy tulaj donképen abba az irányba tereljék a munkásságot, hogy a termelést felszínen tartsák. Előfordult a termelőbiztosoknál az is — bár természetesen ugy kellene, hogy ha már a termelési biztosokat kinevezik, akkor ugy nevezzék ki, hogy az az üzem vagy gyár válassza meg őket. Azonban nem tudom, hogy rendszerint-e — de tudok rá esetet, hogy fordítva történt meg, az illető üzemnek nem kellett a termelési biztos és mert nem kellett az üzemnek, egyszerűen kinevezték az üzem nyakára. így azután természetesen az úgynevezett rendes termelési viszonyokat nem tudjuk felszínen tartani, hanem beáll az a nagy amerikázás, amit megérzünk az egész vonalon, hogy tudniillik a munka túlteng. Én tudok esetet, amely mutatja, hogy a termelés milyen gyatrán megy : a nagytétényi sertéshizlaldában, amely ma Budapest egy részének úgyszólván az éléskamrája, egy kiló hus kitermelése körülbelül 80—90 koronába kerül. (Egy hang; Ez a közélelmezéshez tartozik/) Ez, kérem, hozzátartozik a termeléshez. Az igaz, hogy ottan nem szakmunkások vannak, de az bizonyos, hogy ott a felvilágosítás munkája olyan gyatra módon történt meg, hogy általában véve itt, ahol ilyen rengeteg vagyon van — az élelmezés úgyszólván egyik legfontosabb ága ez — nagy kár származik a közre, mert állatokról van szó, ahol tisztaságnak, pedánsságnak kellene lenni. Ezt nem végzik el, a munkások amerikáznak és ebből kifolyólag természetesen a kitermelésre vonatkozóan olyan óriási differencia van, hogy 80—90 koronába kerül egy kiló hus kitermelése, holott a disznóhús maximális ára 40 korona körül van. Előrebocsátom, hogy ott véletlenül a termelési biztos kinevezése, aki szakember, szabályszerűen történt, amennyiben először az ottani