Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

100 Tanácsok Országos Gyűlése 19Î9. évi június hó 18. nokat, akik megfelelnek annak a munkának az első időben. De egyszerüsiteni kellene a közigazgatást. A közigazgatás csapnivalóan rossz volt a múltban, és mi ezt a csapnivalóan rossz közigazgatást még csak fokozzuk azáltal, hogy a bürokráciát ilyen hatalomhoz juttatjuk. Ezen is segíteni kellene. (Igaz ! Ugy van !) Es most vissza kell még térnem a rendeletekre, árra, hogy a bürokráciát hogyan tágítják ezek a rendeletek. Ezen a téren különösen egy szomorú jelenséget tapasztalunk. Az újságokban megjelennek a rendeletek, amelyeket nekünk esetleg már másnap végre kellene hajtanunk, de nem merjük az újságok nyomán végrehajtani a rendeleteket, mert hozzánk írott dokumentum, amely hiteles volna, előzőleg nem jön és amint már tapasztaltuk, ha hozzáfogunk az újságok által közölt rendeletek végrehajtásához, akkor a következő napon jön egy rektifikáció, hogy ez a rendelet téves, ezt nem is bocsátottuk ki, vagy pedig megtörténik az, hogy a rendelet helyes szövegében nem ugy szól, amint az újságok közölték, vagy nem ugy értelmezik a rendeletet. (Ugy van!) Nekünk azonban előzőleg az illetékes szervtől nincsen meg az eredeti, a hiteles szövegünk. Hát igy nem lehet dolgozni, elvtársaim. (Igaz ! ügy van !) Egy hang : A Tanácsköztársaságban minden rendelet még aznap megjelenik. (Zaj.) Nagy Béla : Az én megjegyzésem a múltra vonatkozott, amikor még a Tanácsköztársaság nem jelent meg mindennap. (Felkiáltások : Két Tiónap óta megjelenik !) És ami a Tanácsköztársaságban megjelenik, az sem mindig hiteles. Ott is minduntalan voltak hibák. Ezt konstatáltuk akárhány esetben. Egy hang : Egyetlen egy esetben sem ! (Zaj.) Nagy Béla : Nagyon csodálom a közbeszóló elvtársat, hogy mindent helyénvalónak talált mindig, a rendeleteket, azok megjelenési formáját stb. Elnök (csenget) : Kérem az elvtársakat, akik itt az első padban ülnek, ne zavarják folytonosan a szónokot. (Élénk helyeslés.) Tessék az elvtársat nyugodtan meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Nagy Béla : Hogy épen az ellenkezőjét bizonyítsam annak, amit az elvtárs mondott, itt van egy konkrét példa. (Halljuk! Halljuk!) Annak idején, amikor Vágó és Szamuely elvtársak kimentek a frontra, a hadiözvegyek és hadiárvák megnyugtatására kibocsátottak egy rendeletet, hogy a hadisegélyek április 1-től visszamenőleg fel lesznek emelve 4800 koronára. Az érdekeltek természetesen várták ezt a felemelést, de mind a mai napig nem történt ebben a dologban semmiféle intézkedés. Mi ezt az illetékes plénum előtt sürgettük, mert minket megrohantak, odajöttek a hadiözvegyek és hadiárvák százával hozzánk és nem tudtuk, hogy hová küldjük őket, mert még a mai napig sem történt intézkedés. (Igaz ! Ugy van !) Én megértem, elvtársaim, hogy az első időkben voltak ilyen hibák, kapkodások, azonban nem szaban ilyen könnyelműen gondolkozni, nem szabad továbbra is ilyen hibákat elkövetni, mert hiszen a kerületi munkástanácsokban is vannak, akik gondolkodni tudnak, nemcsak a kormányzótanácsban és a népbiztosságoknál. Vannak a kerületekben is, akik a cselekedeteket és rendeleteket meg tudják bírálni és ha azt akarják az elvtársak, hogy ilyen nehézségek ne forduljanak elő, hogy ezeket ne kelljen itt szőnyegre hozni és tárgyalni, akkor javítsanak ezeken a bajokon és ne hallgassák el azokat. (Ugy van !) Most még egy másik dolgot is említek. Egy hang : Csak idetartozót ! (Zaj.) Nagy Béla : Nagyon természetes, Én ugy tudom, hogy még nem beszéltem a napirendtől eltérőleg. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Arról van szó, hogy a vidéken a száz hoki földet meghagyták a tulajdonosok birtokában, a kisipart pedig szocializálták. Azt hiszem, nagyon jól tudják az elvtársak, mit jelent ez a vidéken, illetőleg mit jelent ez a fővárosban, a kisiparosok körében. (Igaz ! Ugy van !) Ez is olyan dolog. ami elhamarkodott volt. S ha most kritikát mondunk, az természetesen nem tetszik, pedig emiatt is sok kellemetlenségünk van. Az illető elvtársak azonban ezt vagy elfelejtik, vagy nem néznek utána a dolognak, nekünk azonban a proletariátussal szemben ezen rossz rendeletek miatt hadakozni és őket csillapítani kellett. Helyzetünk emiatt nem volt olyan könnyű, hogy csak azt mondtuk volna, hogy nem igaz és hogy az lett volna arra a válasz, hogy hazudik. Helyzetünk sokkal nehezebb. Nekünk a proletariátussal szemben kell állnunk. Mi, a munkástanácsok, vagyunk az a futball-labda, amelyet felülről is rúgnak, alulról is rúgnak. És ez a helyzet mindenütt megvan, elvtársaim ! (Taps.) Tisztelt elvtársak ! Ezeket a dolgokat kötelességemnek tartottam elmondani, még pedig nemcsak a magam nevében. Mindezekután a helyzetet nem szabad hogy súlyosnak tartsuk. Nincs rá okunk, hogy azt higyjük, hogy ezen nem lehet segíteni. Csak egytől van félni való okunk. A burzsoától nem félhetünk, az entente-tól nem félhetünk, ellenben félhetünk a proletariátusnak attól a rétegétől, amely nem tud gondolkozni. És ezzel szemben nekünk nem szabad ilyen hibákat elkövetni. Lehetőleg meg kell előznünk, hogy simább lefolyása legyen az ilyen dolgoknak. Erre azt mondhatják, hogy a proletárdiktatúra, a forradalom nem az, ahol az ut sima és göröngynélküli. Gondolkodó emberek vagyunk, igyekezzünk odahatni, hogy a megnyugvás létrejöjjön, hogy az illetők meggyőződjenek, hogy a reparálás szempontjából mindent megtettünk és mindent elkövettünk, hogy ezeket a hibákat pótoljuk. Az a baj, hogy a proletariátus nem látja, hogy ő uralkodik és amint mondottam az előzményekben, ez eléggé sajnálatos.