Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

Öl 815. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. benyújtani kívánok, a tényleges tiszteknek béke idejében való fizetésemelésére vonatkozik, tehát kizárólag a békére és nem a háborúra vonatkozik. Itt van az ezredes fizetése. Itt két osztály van, amit szintén nem tartok helyesnek. Az ezredes fizetése 7200 korona, lakbére 1750 korona, járulé­kok' varrtak n í'g : 168 K 24 f. és 192 K tisztiszolga váltság, összesen 9672 K. N ím fogom folytatni tovább, hanem az alantas tiszteknek a fizetését fogom illusztrálásul felhozni a t. háznak. Itt van a hadnagy fizetése. Itt is három fize­tési fokozat van megállapitva : első második és harmadik osztály. Az első osztályú hadnagy fize­tése 1680 korona, lakbére 684 korona, pótléka 104 korona, a tisztiszolga váltság 192 korona. A pót­lékok és lakbér nélkül tehát havonta 140 korona fizetés esik egy hadnagyra. Fényes László: Mit egyék az ! Egry Béla: Számszerű adatokkal fogom ki­mutatni, hogy az étkezésére is ráfizet, hogy kényte­len magát adósságokba verni. Szilágyi Lajos: ügy van ! Fényes László : Eladja mindenét! Meskó Zoltán : A végén saját magát lesz kénytelen eladni ! Fényes László: A vége, igen. az lesz, hogy sajtá magát lesz kénytelen eladni ! Egry Béla: A pécsi honvédtiszti étkezde talán egyike a legolcsóbbaknak az egész ország­ban, mert — érdeklődtem iránta — vannak étkez­dék, ahol 14—16 koronát fizetnek naponta, mig a pécsi tiszti étkezdében Julius 1-éig fizetett egy tiszt ebédért 2 korona 80 fillért, vacsoráért 1 korona 70 fillért. Ha hozzászámítom a reggelit csak egy koronával, akkor az élelmezés belekerül egy nap 5 korona 50 fillérbe, ez kitesz egy hónapban 165 korona 50 fillért, egy évben tehát 2046 koronát. Ha ehhez hozzá számítjuk még a lakást, amelyet csak 50 koronával veszek fel havonta . . . Fényes László : Hol kap ezért lakást ? Egry Béla : Mondom, a lehető legininimálisab­ban számitok. Ha a lakást havi 50 koronával szá­mítom, ez 600 korona évente. Világításra, fűtésre szintén a lehető legminimálisabb összeget veszem, 200 koronát, ez tehát összesen 2846 koronát tesz Iá. Fényes László: Hát a mosás hol van? Egry Béla: Fizetése van pedig 2684 korona. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ez a békefizetés. A mostani háborús viszonyokat ha­sonlítsa a béke viszonyokhoz. Ez lehetetlen, ez nem igazságos. Tessék a másik kimutatást venni a hadi­illetményekkel együtt. Egry Béla: A minister ur, ugy látszik, nem értette meg. hogy egy határozati javaslatot szán­dékozom benyújtani a tényleges állományú tisz"­tek fizetésének a béke megkötése, a háború utáni időben való rendezése tárgyában. Fényes László: Békeidőben sem kap 50 ko­ronáért lakást! Egry Béla: Kétségtelen tehát és a felhozott adatokkal bizonyítottam, hogy lehetetlenség, hogy a tisztek ebből a mai fizetésből kijöjjenek. Hogy visszatérjek a t. minister ur közbeszó­lására, meg kell jegyeznem, —hiszen már beszédem elején is felhoztam — hogy azok a tisztek, akik sebesülten vagy betegen érkeztek haza a frontról, daczára annak, hogy még hadtápkörletükben is megkapták nagy részét azoknak a pótlékoknak, amelyeket a fronton kapnak, mégis beteg állapot­ban is a frontra kívánkoztak, mert még ezekkel a pótlékokkal sem tudtak kijönni. Amíg mi a tisztek fizetését — mindig a békeidőről szólok — nem fogjuk rendezni, addig nem számithatunk arra, hogy az a tiszt azért az éhbérért, amelyet eddig élvez, az ő magasztos hivatásának lelkiismeretesen, kötelességhűen megfelelhessen. Nem várhatjuk el ezt attól a tiszttől, akinek arról kell gondolkodnia, hogy mit eszik délben vagy másnap, akinek csa­ládja otthon nyomorog és szenved és akinek arra kell gondolnia, hol kap kölcsönt, hogy fedezhesse a házi kiadásait, nem is említve azt, hogy az előbb felhozott számadatokban nem szerepel sem ruha, sem czipő, sem szórakozás, sem czigaretta, sem szivar, mert semmi egyebet nem hoztam fel, csak az étkezést és kimutattam, hogy még erre is rá­fizetnek. Meskó Zoltán : Ezek fizetnek rá a háborúra ! Egry Béla: Ismétlem, addig, mig a tisztek fizetése nem rendeztetik, nem kivárható, hogy azok a tisztek lelkiismeretesen, híven és ambiezió­val szolgáljanak. Hála a mindenhatónak, eddig megtették, de ismerve a közhangulatot, ismerve az elkeseredettséget, amely ma már a tisztek között uralkodik, mondhatom, hogy katasztro­fális dolcgba vihetjük bele őket, ha nem gondos­kodunk róluk, mert egy testileg, lelkileg, szelle­mileg agyonsanyargatott tiszt rem teljesítheti kötelességét ugy, amint azt teljesítenie kellene. Ez azután a hadsereg harczképtelenségére fog vezetni és ennek véderedménye az lesz, hogy az ország közbiztonsága is veszélyeztetve lesz. Áttérve már most magára a törvényjavaslatra, tekintettel arra, hogy az előadó ur beszéde oly soká tartott, a ház pedig azt határozta, hogy 12 órakor tér át az interpellácziókra, kénytelen vagyok beszédein egy jórészét elejteni, fentartva azonban magamnak a jogot, hogy a részletes tár­gyalás alkalmával az egyes szakaszokhoz hozzá­szóljak. (Helyeslés balfelől.) A törvényjavaslatnak már m»ga a czime sem elégit ki, mert ebből kimaradt a ro. kir. csend­őrség. Az 1881: LXX. törvényczikk kijelenti, hogy a csendőrség illetményei külön törvény­javaslatban lesznek megállapitva, azt mondván : »a csendőrtisztek nyugdíjazására nézve ugyan­ezen elvek állanak fenn, mint a m. kir. honvédség tisztjeire nézve«. Ha tehát a m. kir. csendőrtisztek nyugdíjazására nézve ugyanezen ervei: állanak fenn, mint a m, kir. honvédtisztekre rézve, nem látom akadályát annak, hegy már itt a czimbe is bevegyük a m. kir. honvédség után a m. kit. csendőrséget. Az 1881: LXX. törvényczikkben Ígéret tétetett, hegy a csendőrség nyugdíjazása és illetményei tekintetében külön törvényjavaslat

Next

/
Oldalképek
Tartalom