Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

52 815. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. megalkotása óta milyen lényeges átalakulásokon mentek keresztül a társadalmi, a gazdasági, a megélhetési és a szocziális viszonyok, ami indokolttá teszi, hogy a tisztviselők illetményei és hozzátartozóik járandóságai tetemesen megváltoztassanak és javíttassanak. Nos, ha 1912-ben lehetett 1885-re rámutatva, erre a momentumra hivatkozni és ha ez igaz volt, — aminthogy igaz volt — és indokolt volt : mennyivel inkább hivatkozhatunk most arra a különbségre, amely fennáll a szocziális, a gazdasági, a társadalmi, és a megélhetési viszonyok szempontjából azokon a területeken, amelyekről itt most szó van, 1875-höz képest ! Mert a katonai ellátásra vonatkozó törvény 1875-ből és nem, mint a polgári ellátásról szóló, 1885-ből való. És ha az akkori időben rá lehetett mutatni arra, hogy az életszükségleti czikkek megdrágulása indokolttá teszi a polgári alkalmazottak illetményeinek felemelését, akkor szinte komikumként hatna, ha nem volna olyan tragikus az, ami most az összehasonütás tárgya. Hiszen 1875-höz, avagy 1885-höz, vagy akár 1912-höz is viszonyítva a mai megélhetési viszonyok ezerszerte rosszabbak, (ügy van!) Ami akkoriban elegendőnek látszhatott esetleg egy egész téli szükséglet beszerzésére, az a mostani féktelen árdrágítások hatása alatt egyhavi élelemnek a beszerzésére sem elegendő. (Igaz! Ugy'vanf) T. képvislőház ! Megemlítettem ezeket, nem azért, hogy hangulatot csináljak, hanem azért, hogy szivem mélyéből eredő meggyőződésemnek adjak kifejezést arra vonatkozólag, hogy ez a javaslat lényegesen messzemenőleg, a legnagyobb atyai szeretettel igyekszik gondoskodni mindazon fogyatkozások pótlásáról, amelyek eeldig ezen a téren fennállottak. Meggyőződésem és hitem az, hogy a törvényhozás bölcsessége itt nem fog megállani és a jövőben való reparáczióra in melius fogja hagyni azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyek ideje akkor fog bekövetkezni, amikor egyrészről ezen törvény hatásának a kitapasztalása után módjában lesz a törvényhozásnak pozitív adatok alapján dolgozni, másrészről a háború befejezte után módjában lesz az államháztartás igénybe vett erejének teljes mérlegelése mellett mindenesetre elsőrangú feladatai közé sorozni annak az adósságnak a megfizetését, amelylyel azoknak tartozik, akik nehéz időkben életüket, vérüket áldozták a hazáért s azoknak hátramaradottaiért, akik a legtöbbet szenvedtek ebben a háborúban. Fényes László : Majd amikor uj szellem lesz a kormánypártban. Barta Ödön előadó : T. képviselőház ! Elpusztul az a nemzet, amelynek fiaiban nincs meg az a kötelességtudás, amely át kell hogy hassa a hazának minden hű fiát, mikor a haza veszedelemben van. De el kell pusztulnia annak a nemzetnek is, amely nem tudja vagy nem akarja leróni azt a kötelességet, amelylyel azoknak tartozik, akik a hazának mindenüket áldozták. Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Hosszas élénk helyeslés és taps.) Elnök : Ki következik szólásra? Almásy László jegyző: Egry Béla t Egry Béla: T. képviselőház! Bizony Ákos t. barátom, és képviselőtársam elnöklete alatt álló országos 48-as és függetlenségi párt megtisztelő megbízásából szólok a tárgyalás alatt levő 1443. számú, a közös haderőhöz, a m. kir. honvédséghez és a m. kir. népfelkeléshez tartozó személyeknek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátásról szóló törvényjavaslathoz és a véderő- és pénzügyi bizottságoknak erre vonatkozó 1453. számú jelentéséhez, valamint a honvédelmi minister urnak a legutóbbi ülések egyikén benyújtott 1481. számú jelentéshez. Mikor pártkörünkben az 1443. számú javaslatot tárgyaltuk, egyesek részéről az az óhaj és kívánság merült fel, nem volna- e czélszerü ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását elhalasztani figyelemmel a javaslat 159. §-ára, amely szerint, ha a katonai személyek ténylegességi illetményei a, mostani háború befejezte után legkésőbben öt év alatt megváltoztatják, . . . Szilágyi Lajos: Jó biztatás! Egry Béla: . . . akkor a ténylegességi illetmények alapul vételével megállapítandó mindazok az ellátási illetmények stb., a nyugdijat stb. az uj ténylegességi illetmények alapul vételével kell megállapítani. De az a körülmény, amit az előadó ur olyan szépen kifejtett, és az a körülmény, hogy az özvegyek, árvák és nyugdijasok ilyen hosszú évekig nem várhatnak, indította pártunk tagjait arra, hogy elálljanak attól a szándékuktól, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása elhalasztassék és tekintettel a 159. §-ban megjelölt hosszú időre és arra, hogy a nyugdijasok és hátramaradottaik ily hosszú ideig nem várhatnak, azon latin közmondásból indulva ki : »bis dat, CJUÍ cito dat«, megbíztak engem annak kijelentésével, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául fogadjam el. (Helyeslés a baloldalon.) Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy ugy az általános, mint a részletes vita folyamán aggályainkat egyes szakaszokkal szemben ki ne fejtsük és ezekhez pótlást, illetve módosítást ne nyújtsunk be. Mielőtt azonban általánosságban foglalkoznám a törvényjavaslattal, vissza kell térnem az 1443. sz. javaslatnak 159. §-ára, mely a ténylegességi illetményekkel foglalkozik, mert ezen illetmények a nyugdijakkal és az özvegyek és árvák ellátásával oly szoros összefüggésben vannak, hogy egyiket a másik nélkül elképzelni nem lehet. Én már 1916 Julius 5-én tartott beszédemben, mikor a közszolgálati alkalmazottak ujabb háborús segélyéről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, itt a képviselőházban szót emeltem és egy határozati javaslatot nyújtottam be a tiszti fizetések felemelése tárgyában. (Helyeslés balfelől.) Határozati javaslatom, melyet figyelemmel kérek most hallgatni, mert á volt pénzügyminister úrral akkor