Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

815. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. 5;; ellenlábasak voltunk ebben a kérdésben, iá akarok mutatni a volt pénzügyminister urnak tévedéseire, határozati javaslatom a következőkép szólt (olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy telántettel a drágasági viszonyokra, elkerülhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a hadsereg, a m. kir. honvédség, a m. kir. csendőrség és a katonai tisztviselők fizetésemelésben részesüljenek és pedig akként, hogy a fizetésemelés a háború befejezése után azonnal lépjen él étbe.« Az igen t. volt pénzügyminister ur, Teleszky János képviselőtársam vagy nem értette meg a határozati javaslatomban foglaltakat, vagy félremagyarázta azt, avagy nem akarta megérteni, mert reflektálva határozati javaslatomra, beszél a fronton és a front mögött levő katonáknak fizetéséről a háború idején. (Zaj baljélől.) Meskó Zoltán: Itthon rem bírnak megélni ! Egry Béla : Igen helyesen jegyzi meg képviselőtársam, mert a frontról betegen hazaérkező tisztek — tudok eseteket — meg sem várva, hogy teljesen felgyógyuljanak, mivel nem tudtak itt a mögöttes országrészben fizetésükből megélni, önként betegen jelentkeztek vissza a frontra. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon ; Szégyen !) Azt mondta a volt pénzügyimnister ur (olvassa) : »A kérdések másik csoportja, melylyel a t. szónok urak foglalkoztak, az hegy ez a rendezés a közszolgálati alkalmazottak ujabb csoportjaira is kiterjesztessék, ezek között elsősorban mint legnagyobb csoport, mely leginkább figyelembe veendő voka. amennyiben szükséges lenne, szerepelnek a katonatisztek, kiknek a segélyezésbe való bevonása több oldalról kívántatott. Nem vagyok abban a helyzetben, hegy ahhoz a katározati javaslathoz, mely a tekintetben benyujtatott, hozzájáruljak, mert a katonatiszti illetmények a háború alatt jóval nagyobb mellékben állapíttattak meg, nemcsak a hadtápterületen, hanem a mögöttes országrészekben is stb.« A volt t. pénzügyminister ur egészen más malomban őrölt, mint én, mert ő a fronton és a hadtápterületen lévő egyének járulékairól szól, mig én nem a hadban levő, hanem a tényleges szolgálatot teljesítő tisztek fizetésének háború utári rendezéséről beszéltem. Meskó Zoltán : Akkor még nem volt ilyen nagy a drágaság ! Egry Béla: A legutóbbi indenmitási vita alkalmával a túloldalról Szilágyi Lajos t. képviselőtársam és erről az oldalról Platthy György t. barátom foglalkoztak a tiszti fizetések rendezésének kérdésével. Hogy mennyire szükségesnek tartja maga a t. honvédelmi minister ur is az illetmények rendezését, ezt a már felolvasott 159. S-on kivül a törvényjavaslat általános indokolása is igazolja, amennyiben annak elején megjegyzi (olvassa) : »A katonai személyek ellátása ezidőszerint egy 42, hátramaradottaiké pedig egy 30 év előtt alkotott törvény szerint történik.* Azt mondja az indokolás (olvassa) : »Eltekintve az államnak attól az általános kötelességétől, hogy alkalmazottairól kielégítő módon gondoskodjék, még azt a körülményt is figyelembe kellett venni, hogy a katonai ellátásnak a modern követelményeknek lehetőleg megfelelő szabályozása a monarchia védképtsségének fentartása szempontjából is jelentékeny előfeltétel, mert csak akkor számíthatunk a katonai havidíj ásóknál és altiszteknél a követelményeknek teljes mértékben megfelelő egyénekre, ha azok, akik erejüket e nehéz szolgálatnak szentelik, tudatában vannak annak, hogy szolgálatképtelenségük esetén ők maguk, elhalálozásuk után pedig hátramaradottaik elegendő ellátásban részesülnek. Azok a súlyos követelmények, amelyeket a hadsereg iránt békében és háborúban egyaránt támasztani kell, a katonai személyek és családjaik anyagi jólétéről való megfelelő gondoskodást kivannak, nehogy a hadsereg szelleme súlyos kárt szenvedjen, s a katonai hivatás vonzóereje, a polgári hivatásokban könnyebb, jobb és biztosabb boldogulást, bőségesebb díjazást és ellátást találó serdülő nemzedékre teljesen megszűnjön. Ez utóbbi körülmény a háború előtti utokó években már tényleg mutatkozott is. A hivatásos katonai pályákra jelentkezők száma aggasztóan Icgjri kezdett, a hadseregnek képzőirtézetei előbb r.em ismert hiányokat mutattak fel, s a háboiu kezdetén a szükséges számú tiszt és altiszt minden fáradozás daczára már nem volt meg. Ezek a körülmények e lőreláthat ók g még a háboiu utáni időben is fer.n fognak foregri. A katonai ellátás teljes elégtelenségét az a nggyszámu sulycs áldozat mutatta meg a maga egész valóságában, amelyet ez a hosszú ós véres háború a katonai hivatáshoz nem tartozó lakosság soraiból megkövetelte T. képviselőház ! Még pregnánsabban és még kitérjeszkedőbben nyilatkozik a véderő és pénzügyi bizottság együttes jelentése a katonai ellátásról, illetőleg a fizetésekről és egyéb kérdésekről. Azt mondja (olvassa) : »Ha nem volna olyan szomorú, majdnem komikum gyanánt mutathatnánk acra, amit fentebb említettünk, hegy t. i. 1912-ben az élelmiszerek s egyéb fogj^asztási czikkek árának rohamos emelkedésére történt hivatkozás, holott ma egyhónapi élelmiczikket sem leket beszerezni olyan árért, amelyért 1912-ben egy család mondhatnók egé=z téli élelmét besrerezbette«. így folytatja tovább a véderő- és pénzügyi bizottság együttes jelentése, nem akarom untatni a t. házat annak teljes felolvasásával, s azt hiszem, hogy talán elegendő is lenne megállanom ennél az indokolásnál, mert bővebb indokolás arra nem kell. Én azonban kézzelfoghatólag akarom bebizonyítani a t. háznak, a tényleges állományú tisztek mai fizetésének nevetségesen csekély voltát. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Két kimutatás van a kezemben, az egyik a háborús fizetésekről szól, a másik a béke-fizetésekről. Az előbbivel nem kívánok foglalkozni, miután határozati javaslatom, melyet beszédem, végén