Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

815. országos ülés 1918 Julius 3l-én s szerdán. 51 a felülvizsgálati bizottságban a keresetképtelenség csökkenésének százalékos megállapítása czéljából a baleset és betegség elleni biztosítás szakorvosait és egyéb polgári szaktekintélyeket fognak bevonni. A keresetképesség-csökkenés megállapításába a katonaorvosnak beleszólása nem lesz; katonai részről nincs akadálya annak, hogy a felülvizsgá­latnál az egyes munkakörök képviselői is jelen legyenek. A kereseetképesség megállapítása elleni felebbezés lehetősége is biztosítva lesz, ugy a felül­vizsgálati szabályzatban, mint a végrehajtási uta­sításban. Semmi sem akadályozza a t. házat abban, hogy ezeknek a deklaráczióknak akármelyikét, amelyet megerősíteni láván, házhatározattá emelje. Senki sem gátol senkit abban, hogy erre nézve határozati javaslatot nyújtson be. A bizottság azonban abban a meggyőződésben volt, hogy a felülvizsgálati szabályzatok és utasítások eddigi rendszeréhez képest ezen kijelentések a lehető legmesszebbmenő és jelentékeny javítást tartal­maznak, amely kijelentésekért a minister szava­tol. Ha a felülvizsgálati bizottságban a kereset­képesség megállapítása kérdésében a katonaorvos­nak nem lesz beleszólása, tehát ott a katonai szem­pont nem fog dominálni, (Helyeslés.) és ha a gaz­dasági körök, amelyek leginkább vannak érdekelve abban, hogy annak a keresetképtelen egyénnek ke­resetképtelenségi foka olyan, de csakis olyan mér­tékben állapittassék meg, amely tényleg fennáll és ne deklaráltassék valaki teljesen keresetképte­lennek és eltartandónak, aki különben bizonyos fokig keresetképes, ha, mondom, ezen gazdasági körök ezekbe a kérdésekbe bevonatnak ; ha to­vábbá a felülvizsgálat eredménye alapját tartal­mazó határozatok ellen jogorvoslatoknak lesz helye és ha ez kifejezésre fog jutni a szabályzatokban és utasításokban : akkor ennél többet követelni nem lehet, ezúttal indokolt ; aki ennél mégis többet kivan, annak teljesen szabadságában áll álláspont­ját érvényesíteni, a magam részéről azonban tel­jesen meg vagyok nyugtatva és van szerencsém ki­jelenteni, hogy a bizottság ezt megnyugvással vette tudomásul. Fényes László : Németországban három fórum van, ahova felebbezhetnek! (Felkiáltások bal­félől: Nem a fórum a fontos ! Igazságos Ítélet kell!) Barta Ödön előadó: Csodálatosnak tartom, hogy az eddigi zilált állapot nem provokált annyi felszólalást, mint amennyi közbeszólást a mostani rendezés provokál, holott az olyan messzemenő különbségeket tartalmaz az eddigiekhez képest, mint ég és föld. Bátor vagyok még megemlíteni a jelentés 10. pontját, amely arra vonatkozik, hogy — leg­alább a törvény intencziója szempontjából — tisztázva legyen az a kérdés, hogy mi »a pénzügy­ministerrel egyetértőleg« szavaknak beillesztés alatt nem értettünk kevesebbet, mint amennyi az 1912 : LXV. törvényezikk hasonló rendelkezései­ben az a kijelentés tartalmaz, hogy »a pénzügy­minister előzetes hozzájárulása után*. Minthogy ezen töivénynek első három része egyezményes törvényjavaslat módjára készült, a bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy ebből differencziális kérdést csináljon és megelégedett annak a pénzügy­minister ur által történt kijelentésével, hogy ezen kifejezés alatt »a pénzügyministeTrel egyetértőiég« sem ezen jog terjedelme, sem értéke, sem tartalma szempontjából sem most. sem a jövőben nem lehet a gyakorlatban kevesebbet érteni, mint az 1912 : LXV. törvényezikk azon kitétele alatt, hogy »a pónzügyminister előzetes hozzájárulásával*. Ezek azok a lényegesebb módosítások, amelyek megtételét és illetve amelyekre vonatkozó állás­pontjának preczizirozását szükségesnek tartotta a bizottság. T. ház ! Azokon a rendes járulékokon kívül, amelyeket a törvény eredeti három részében meg­állapított, a negyedik rész megállapítja a pótjára­dékokat azoknak kárpótlásául és azokkvalitikáczió­jának elismeréséül és honorálásául, akik a polgári életben betöltött munkakörök elvesztése által szenvedett károk tekintetében semmi esetre sem volnának a javaslat első három részében foglalt rendelkezések változatlan alkalmazása utján in­telligencziájuknak megfelelően kárpótolva. Azok az intelligens egyének, akik nem érték el a tiszti rangfokozatot, a nyugdíjazás tekinteté­ben ugy kezelendők ezen IV. részbeli rendelkezések szerint, mintha a tisztifokon lettek volna. Az egye­temi képzettséggel biró önkéntesek, ha 75%-nál magasabb fokú keresetképesség-csökkenést szen­vedtek, olyan ellátásban részesitendők, amelynek kiegészítése a pótjáradékkal, ha nőtlenek, 3000, ha nősök, 4000 koronáig megy ; azok a négy közép­osztályt végzett egyének, akik e képzettségen felül huzamosabb időn át oly tisztviselői vagy ezzel egyenrangú szolgálatot teljesítettek, amely őket a kvalifikáltak sorába emeli, akik önálló ipar vagy gazdaság élén állottak és hasonlóan 75%-nál ma­gasabb fokú kereset képesség-csökkenést szenvedtek, oly módon lesznek elláthatók, hogy ezek ellátási dija összesen 2000 koronára kerekítendő ki. Ezek özvegyeinél a törvény értelmében felemelendő özvegyi járandóság ismételten további 50%-kal emelhető fel. Mindezek az intézkedések olyan messzemenő humanitárius, szocziális és mindezeket -összevéve annyi gazdasági érzékről tanúskodó jóindulatot tartalmaznak, amelyek előtt teljes elismeréssel kell megállanunk hozzátévén, hogy ez a megállás csak pihenés, mert, valamint a háború még. nem fejeződött be, ugy azok az akoziók. amelyek a háború borzalmainak elhárítására vagy enyhítésére vagy a szenvedett károknak és a szen­vedett sérelmeknek reparálására vonatkoznak, szintén nem nyertek befejezést. (Általános élénk helyeslés.) Befejezésül legyen szabad még egy reminisz­czencziára ráutalnom. Mikor az 1912. évi LXV. t.­czikket, amely, mondhatom, egyike törvénytárunk legszebb törvényeinek, megalkották, annak indoko­lásában szükségesnek látták rámutatni arra, hogy az 1885. évi korábbi hasonló tartalmú törvény 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom